Egy rimaszombati hazatérése

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudomá-nyos Gyűjteményei, illetve Kulturális és Közművelődési Központja nem aprózta el a dolgot: egyszerre három kiál-lítást is megnyitottak az újonnan átadott rimaszombati Csillagházban.

Láthatók itt Máger Ágnes illusztrációi Tompa Mihály-verseihez, aki Arany Jánoshoz hasonlóan szintén 200 éve született, tárlat a magyar reformáció 500. évfordulója alkalmából, valamint A.Tóth Sándor állandó kiállítása. Mindez egy helyen, folyosón és termekben, egy csaknem 1,2 millió euróból épült komplexumban, amelyben a három kiállítóterem mellett konferenciaterem, irodák, étkező, levéltár és könyvtár, valamint 24 vendégszoba van. Itt tartják majd a református zsinatokat. Az építkezés a magyar állam támogatásával, azaz a magyar adófizetők pénzéből valósult meg rohamtempóban.

Az említett tárlatok közül a kalandos életutat bejárt A. Tóth Sándor festőművész és bábtervező (1904–1980) Lélekpillanatok című állandó kiállítása tűnik a legnagyobb „jó cselekedetnek”, mert végre méltó környezetben, tágas, levegős térben láthatóak a város szülöttének akvarelljei, olajfestményei és a maguk korában forradalminak számító bábjai.

A kubista jegyeket és merész színpárosításokat felvonultató, Picassót, Braque-ot, Martin Benkát és Milan Laluhát egyszerre idéző olajfestmények két termet töltenek meg. Elég néhány percnyi böngészés a neten, és kiderül, hogy A. Tóth Sándor festményei mostanában átlag 35–40 ezer eurós áron kelnek el a magyarországi aukciókon, talán nem véletlenül, hiszen kelet-európai témák párosulnak nála modern, nyugati festészeti stílussal és technikával. Olyanok ezek a képek, mint amikor valaki hipermodern stúdióban rögzít afrikai törzsi zenét.

A. Tóth Sándor 1904-ben született Rimaszombatban. 1922-ben érkezett Budapestre az elcsatolt Felvidékről, hogy a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Rudnay Gyula növendékeként tanuljon festészetet. Bár korai munkái még Rudnay hatásáról árulkodnak, 1928-tól jól láthatóan új ösvényen indul el. A látványfestészettől való elmozdulás, a dekoratív tendenciák erősödése és a korábban borongósabb kolorit kivilágosodása valószínűleg összefüggött külföldi tanulmányútjaival. Mindig ott volt, ahol a leghaladóbb dolgok zajlottak. 1928-ban Nürnberg és Köln modern kiállításait nézte meg, majd Londonban képezte magát közel egy éven át. 1929-ben Párizsba utazott, hogy meglátogassa unokanővérét, a bábművészet megújítójaként hírnevet szerző Blattner Géza feleségét. A rövidre tervezett látogatás közel három évig tartott: nagy barátságokat, művészi impulzusokat és számtalan kitűnő képötletet adva a fiatal művésznek.

A 20-as évek végétől a Párizsban élő magyar képzőművészek közül többen Blattner Géza Arc-en-Ciel nevű bábszínházában találtak munkát. A debreceni születésű Blattner már 1919-ben társulatot alapított Budapesten, a francia fővárosban pedig 1929-től működtette avantgárd társulatát. Az előadásokról és a társulat mindennapjairól a szintén magyar emigráns, André Kertész fotói tudósítanak. Bár közel harminc művész tevékenykedett a csoportban, Blattner első számú munkatársa A. Tóth Sándor lett. Alapformákra redukált, kubisztikus stílusjegyeket mutató bábokat tervezett és faragott, aktív részese volt a nagy feltűnést keltő bábelőadásoknak, mindeközben festőként is remekművek sorát alkotta. 1930-ban két hónapot töltött Berlinben, ahol a Bauhaus műfajokon átívelő tevékenységét is tanulmányozta. Az ottani élmények, például Oscar Schlemmer képei és a Bauhaus színházi működése is hatott akkori festményeire.

1932-ben a Pápai Református Gimnázium művészettanára lett, emellett angol, német és francia nyelvet is tanított. A gimnázium államosítása után, 1952-ben az utódintézményben, a Petőfi Sándor Gimnáziumban folytatta munkáját, itt dolgozott 1967-es nyugdíjba vonulásáig. 1980-ban, 76 évesen hunyt el. Tevékenysége nagy hatással volt Pápa művészeti életére. Képzőművészeti szabadiskolát nyitott, 1949-ben pedig létrehozta és évtizedeken át vezette a Képzőművész Kört, ami egyébként máig működik. 1993 óta állandó kiállítása van a pápai Esterházy-kastélyban a nevét viselő galériában, művei a Nemzeti Galériában is megtalálhatóak.

A rimaszombati Csillagház impozáns termeiben látható kiállításon az is kiderül, hogy A. Tóth Sándor egész életén át hű maradt szülővárosához. Az elsősorban emberalakokat ábrázoló kubista, illetve posztkubista stílusú, szigorúan metszett vonalakkal operáló, letisztult festményei mellett azok a látszólag laza kézzel „odavetett” akvarellek is láthatóak B. Kovács István kurátornak köszönhetően, amelyeken egy-egy rimaszombati utcarészletet örökített meg. Ezeken a kisebb méretű műveken érezhető, hogy spontán módon, szeretetből születtek. Az elsődleges látvány mögött további tartalmak sejlenek fel, személyes kötődés, lokálpatriotizmus, nosztalgia – ki-ki döntse el, mit lát a képeken.

A. Tóth Sándor végre „hazaért”. Állandó tárlatát nemcsak a városba látogató turistáknak ajánljuk, hanem azoknak a helyieknek is, akik szeretnének büszkék lenni egy újabb sikeres rimaszombatira.