Egy régi vágyálom beteljesülése

„Bízom benne, hogy az idei március 15-e rendhagyó, csodálatos ünnep lesz”Somogyi Tibor felvételeAz Új Szó olvasói folyamatosan figyelemmel követhették a pozsonyi Petőfi-szobor felújításának a folyamatát. A munkát sikeresen, az ígért időpontra befejezték a szakemberek. Ön milyen érzésekkel várja a szobor szombati, ünnepélyes újraavatását?

Egy régi vágyálmunk teljesül. A Petőfi-szobor megrongálása sajnos nagyon régen kezdődött, hiszen már 1968 után letörték a kardját, majd eltűnt a karja, az arcát és a múzsát is megcsonkították. Az elképzelés, hogy rendbe kellene hozni, 1989 után született a Csemadok pozsonyi városi szervezete vezetőségében, de akkor csak egy becslést tudtunk elvégezni, hogy mennyibe kerülne például a karja rendbe hozása. Jó néhány évvel ezelőtt pozsonyiak egy csoportjával létrehoztuk a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottságot, amely hivatalosan 2000. március 15-e óta működik. Vállaltuk, hogy mindent megteszünk a szobor restaurálása és biztonságos helyre szállítása érdekében. Most, március 15. előtt úgy érzem, minden úgy lesz, ahogy elképzeltük, mert a Medikus-kertben méltó, biztonságos és szép helyet találtunk Petőfi szobrának. Nem akármilyen március 15-e lesz az idei, és nem csak Pozsony magyar lakossága, hanem egész Dél-Szlovákia számára is, hiszen a Petőfi Sándor-szobor az itteni magyarság jelképe is. Hányatott sorsa a felvidéki magyarság megpróbáltatásait is szimbolizálja.

Amikor legutóbb beszéltünk, említette, hogy a kemény fagyok nehezíthetik a Villard cég által végzett felújítási munkákat.

Szerencsére a fagyok dacára megfelelő technológiával sikerült megoldani a problémákat. Rendkívül nehéz munka volt, de nagyon szakszerűen végezték. A restaurálás a Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal, a PAMING vezetőjének rendszeres ellenőrzésével folyt, mert olyan vegyi eljárásokat kellett találni, amelyek alkalmazásával nem károsodik a márvány. A szobor ugyanis carrarai márványból készült, amelyet a Pozsonyban is gyakori savas esők könnyen kikezdenek. Most, a felújítás befejeztével ismét gyönyörű fehér szobor lett a Radnai-műből. Ennél is nagyobb törődést igényelt azonban a haraszti kőből készült, megrongálódott alapzat helyrehozása.

Milyen visszhangra talált az emlékmű bizottság felhívása?

Annak idején a szobrot közadakozásból állították Pozsony polgárai, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Ez abból is fakadt, hogy akkoriban, a Toldy Körnek köszönhetően, Pozsonyban nagy volt a Petőfi-kultusz. Ezért mi is a közadakozásra helyeztük a hangsúlyt, és valóban kellemes meglepetés, hogy az év elejétől nagy megmozdulás lett belőle. Külön szeretném megemlíteni, hogy Nagymegyeren a magyar gimnázium és kereskedelmi akadémia diákgyűjtést szervezett, és egy szép összeget ajánlottak fel a Petőfi-szobor helyrehozatalára. Ez nagy örömöt jelentett számunkra, mert azt mutatja, hogy fiatalságunk számára is fontos az azonosságtudat őrzése és erősítése. Az is nagyon megható, amikor egy nyugdíjas fontosnak tartja, hogy a maga kis pénzadományával hozzájáruljon az ügy sikeréhez, mert ő is úgy érzi, hogy Petőfi szobra történelmünk része. És ez így van rendjén, mert ez éltet bennünket, s jövőnket erre az önazonosságtudatra kell építenünk. Valóban köszönet és hála illet mindenkit, aki adakozott, hogy így segítse a szobor felújításának munkálatait. Úgy érzem, közös erővel olyasmit valósítottunk meg, ami egyedülálló és jövőbe mutató: ha akarunk és összefogunk, sok gyönyörű tettet véghez tudunk vinni.

Pár nap választ el bennünket a szobor leleplezésétől. Ezzel az adománygyűjtés befejeződött?

Továbbra is fogadunk adományokat, a mi tevékenységünk az emlékmű újraavatásával nem fejeződik be. A szobor környezetének kialakítása körül van még elég tennivaló, mert tavasz lévén a parkosítást csak később kezdhetjük el. Nagyon szép tervek születtek, Petőfi emlékműve fákkal lenne körülültetve, továbbá szó van egy ovális, kikövezett tér kialakításáról, ahol padok lennének elhelyezve, és szeretnénk megoldani a megvilágítást, valamint a karbantartást is. Emellett a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság kibővítette alapszabályát azzal, hogy továbbra is folytatni fogja a Pozsonyban fellelhető Petőfi-emlékek és további magyar műemlékek ápolását. ĺgy vettük fel tavaly programunkba az evangélikus temetőben eltemetett két 1848-as mártír, Rázga Pál és Jeszenák János sírhelyének helyreállítását. Rázga Pálét tavaly október 6-ig rendbe hoztuk. Idén Jeszenák János sírboltjának restaurálását szeretnénk befejezni. Még ebben az évben szeretnénk kiadni egy emlékkönyvet, amelyben Petőfi szobrának helyreállítását dokumentálnánk, a lebontástól kezdve a restauráláson keresztül a felállításáig. A kiadvány első részében Szalatnai Rezső Pozsonyról szóló műve kapna helyet, és ebben az emlékkönyvben jelenne meg azoknak a névsora is, akik a szobor felújítására adakoztak.

Az adakozókon kívül azonban bizonyára mások támogatására is szükség volt, hiszen az emlékmű felújítása nem kis öszszegbe került...

A felújítás sikeres megvalósítása természetesen annak is köszönhető, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépíteni a fővárosi önkormányzati hivatallal, továbbá az óváros polgármesterével. Mivel tagja vagyok a szlovák–magyar vegyes bizottságnak, ott is sikerült felvetnem Petőfi pozsonyi szobra helyreállításának kérdését, és így bekerülhetett a két ország együttműködési programjába. ĺgy kaptunk nagyobb összegű támogatást a szlovák kormányhivataltól, valamint a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától és a Határon Túli Magyarok Hivatalától is.

Miben lesz még rendhagyó az idei pozsonyi március tizenötödikei ünnepség?

Éveken át az volt a gyakorlat, hogy a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya a megemlékezés főrendezője. Néhány esztendeje sikerült megszerveznem, hogy minden Pozsonyban létező magyar szervezet vagy intézmény együttműködjön a rendezésben. Ebben az évben azonban azok az intézmények, szervezetek is jelen lesznek, akik valamilyen módon kivették a részüket Petőfi Sándor szobrának felújításából. ĺgy most először történik meg, hogy az ünnepség kétnyelvű lesz. Részt vesz a megemlékezésen többek között Rudolf Chmel kulturális miniszter, Peter Čiernik, Pozsony-Óváros polgármestere, a Magyar Köztársaság képviseletében pedig Kiss Péter, a Magyar Köztársaság kancelláriaminisztere. Kutatunk Radnai Béla utódai után is, mert szeretnénk, ha ők is jelen lehetnének a szobor ünnepélyes újraavatásán. Nagyon sok embert várunk, nem csupán Pozsonyból és környékéről, hanem Dél-Szlovákia távolabbi részeiből is. Bízom benne, hogy az idei március 15-e rendhagyó, csodálatos ünnep lesz. Bárcsak az időjárás is segítene ebben!

Ismét remekelt a Szőttes

Budapest. Az idén hatodik alkalommal rendezték meg a Budapesti Művelődési Központban a Molnár István Országos Koreográfiai Fórumot. A versenybe a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes a Tardoskeddi táncok című kompozícióval nevezett be, és megszerezte a 2. helyet. Az alkotók, Nagy Myrtil és Konkoly László a Szőttesben „nőttek fel”, sok-sok éve a tánckar oszlopos tagjai. A koreográfia zenéjét összeállító Lakatos Róbert „civilben” a Szlovák Filharmónia tagja, tizenhét éves kora óta zenekarvezetőként-prímásként is gyakori közreműködője a Szőttes fellépéseinek. (rg)