Egy másik Márai mutatkozik be a kassai Tháliában

A Box Humana (Mi van veled, Sándor?) Márai kevésbé ismert, meglepően játékos és meghökkentően emberi novelláiból készült, amelyeket a szerző Mágia címmel gyűjtött kötetbe 1941-ben. A nyolc jelenetet egy kerettörténetbe ágyazta a társszerző, a színház dramaturgja, aki A hasbeszélő című novellát választotta vezérfonalnak. Ebben a mestert felkeresi négy bábja, akiket otthagyott a londoni orfeum öltözőjében, és akik azóta emberekként próbáltak élni. Azt követjük, ahogy tisztázzák egymással múltjukat, felelevenítik azokat az élményeket, amelyek alakították őket, a saját identitásukat is vizsgálják, és eljutnak a végső kérdésig: Ki vagyok én? A szereplők művészek is, de a hétköznapi életben is megmerítkeznek. Mivel nem boldogultak a való világban, arra kérik „teremtőjüket“, változtassa vissza őket bábokká, mert úgy mégiscsak könnyebb lenne az életük. 

Színpadra alkalmazott novellákat

A színház ma délelőtti kassai sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy Czajlik József és Forgács Miklós közös alkotásában érdekes párhuzamokat vonnak a bábok és az emberek között – a belső és külső harcok tükrében. 

Egy friss, elgondolkodtató előadást ígérnek, méghozzá úgy, hogy Márai veretes szövegeit érintetlenül hagyták. 

Forgács Miklós dramaturg és drámaíró szerint meg kellett találniuk az eredetileg nem színpadra készült szövegek mögött a drámai helyzeteket. Ráadásul itt sokszor nem hús-vér alakok konfrontálódnak egymással, hanem a történetekbe ágyazott erkölcsi tézisek. 

A nyolc novella mindegyikének más a hangulata, más színházi eszközökkel és narratívával dolgozták fel – van például pergő dialólógusokra épített jelenet, de külső nézőpontból elmesélt történet is. Márai nem akarta bombasztikus drámai helyzetekkel sokkolni az olvasót, ezért ők sem ilyen módon igyekeznek fenntartani a néző figyelmét. 

A színészek élvezték a próbákat

Mind az öt színésznek sokat adott a szöveg, és a sajtótájékoztatón mindannyian a csapatmunka élményét emelték ki – azt, hogy mindenki végig a színpadon van, ezért különleges koncentrációt és egymásra figyelést igényel az előadás. 

A mester szerepében Gál Tamás tér vissza Kassára, aki a színművészeti egyetem elvégzése után először a Tháliába kapott szerződést Kolár Péter igazgatótól. Ezért szinte anyaszínházának tartja a kassai teátrumot, ahol legutóbb 2013-ban a Rükverc című előadás főszerepét játszotta, szintén Czajlik József rendezésében. Ezért az alakításért Dosky-díjat kapott, azaz ő lett az év legjobb szlovákiai színpadi színésze. 

Kövesdi Szabó Mária nyugdíjasként is gyakran visszajár a Tháliába – de nem a nézőtérre, hanem a színpadra. A színésznő elmondta: azért örül különösen ennek a lehetőségnek, mert Márai Sándor a kedvenc írói közé tartozik. Amikor férjével, a nemrég elhunyt Pólos Árpáddal irodalmi műsorokat vittek iskolákba, mindenütt hangsúlyozták Márai kassai születését.  

Nagy Kornélia az utóbbi időben inkább komikaként volt látható a színpadon, ezért számára üdítő változás ez a komolyabb szerep. Ráadásul az előadás gondolkodásra késztette őt arról, kinek mit enged meg, és mit nem, ki által hagyja befolyásolni magát. A történet ugyanis nagyrészt a manipulációról szól, hiszen a mások által mozgatott báboknak kényelmesebb az életük, mint a saját fejjel gondolkodóknak. 

Ollé Erik úgy véli, a többiek nélkül el sem tudná játszani saját szerepét, annyira fontosnak tartja a csapatmunkát. A legfiatalabb szereplőt, Madarász Mátét pedig a Box Humana, vagyis az emberi küzdés, az ember küzdelme ragadta meg. Szerinte a szövegben benne vannak azok az érzések, amelyekkel mindannyian találkozunk életünk során, de nem tudjuk kifejezni, felszínre hozni őket. Kihívásnak tartja azt is, amikor nincs szövege, csak aktívan jelen lell lennie a színpadon.

A rendező gondolatai

„Amikor kerestük a megfelelő alapanyagot az előadáshoz, amikor azon gondolkodtunk, hogy miről is beszéljünk Márai kapcsán, egymástól függetlenül rátaláltunk a Mágia kötetre, és rögtön azt éreztük ezekkel a szövegekkel, történetekkel érdemes dolgozni. Az elmúlt 15 év alatt Beke Sándor a nagy Márai színpadi művek legjavát megrendezte már nálunk, korábban mások is nyúltak Márai színdarabokhoz a Tháliában, de novellákat még nem adaptáltunk soha. soha. Úgy éreztük megtaláltuk, amit kerestünk. A kötet hangulata, az atmoszférái, a megjelenített történetek nagyon színpadra kívánkoztak. 

A szereplők közti viszonyok olyan erősek voltak, hogy biztosak voltunk benne színpadon is megállják a helyüket, nemcsak irodalomként tudnak működni. A témák is nagyon rezonáltak bennünk.

 Az emberi méltóság, az élet, a mindennapos kínlódás, az élet, mint érték, mind-mind fölbukkannak a szövegekben. A szereplők folyamatosan rendkívül összetett emberi kapcsolatokban és összefüggésekben találják magukat. Egyéni szenvedésük sokszor kiúttalan és megfejthetetlen, mégis mindig van erejük egy nagyobb összefüggésre gondolva kibírni, átlendülni a nehézségeken. A létezésüket alávetik az egyéni kínnál sokkal fontosabb, magasabb ügynek. Képesek az egón túli vidékekre merészkedni.” véli Czajlik József. 

A stáb további tagjai 

Az előadásnak álom és valóság között lebegő díszletét és stílusban a cirkuszt és hétköznapokat egyaránt megidéző jelmezeit Őry Katalin tervezte. A különböző hangulatú jeleneteket aláfestő egyszerre nosztalgikus és szenvedélyes szcenikai zenét Lakatos Róbert szerezte. Koreográfusként Kántor Kata határozta meg a produkció mozgásvilágát. Fénymesterként ismét az újvidéki Majoros Róbert emeli a látványt egészen varázslatos és szuggesztív szintekre. Rendezőasszisztensként pedig Banga Viktória mutatkozik be.