Egy különc festő története: művészettörténeti kalauzt készített a Pagony Kiadó gyerekeknek

Trendi dologgá vált híres embereket bemutató kötetet venni a gyerkőcöknek. Ennek örülhetünk, hiszen ki másnak volna nagyobb szüksége példaképekre, mint a legkisebbeknek, akik – akarjuk vagy sem – előbb-utóbb úgyis rálépnek a közösségi média ingoványos talajára, ahol majd az influenszerek befolyásolják a világképüket. Egy katalán szerző, Maria Isabel Sánchez Vegara gondolt azonban egyet nemrégen, majd a 20. század és korunk kiemelkedő egyéniségeiből kreált influenszereket – csak éppen a könyvek lapjain. Ezzel pedig precedenst teremtett. 

Mindenki kis gyerkőcként indul

Sánchez Vegara sorozata, melyet számos nyelvre fordítottak le, olyan neves személyiségekről mesél, mint Marie Curie, Coco Chanel, Maria Montessori, Albert Einstein, David Attenborough, Stephen Hawking, Teréz anya, Anne Frank, sőt, hogy az igazán kortársakat említsük, Taylor Swift és Greta Thunberg. 

A sorozat arra mutat rá, hogy a kiemelkedő tetteket véghez vivő személyiségek valójában pontosan onnan indultak, mint az a kis gyerkőc, aki a történetüket olvassa, vagy akinek a történetüket olvassák (a könyveket 4 éves kortól ajánlják) – azaz, egy átlagos kislány vagy éppen kisfiú volt. 

Aki azonban mert nagyot lépni, nem kis erő és fáradság révén valami olyat véghez vinni, ami világszerte elismertté tette. Talán mondani sem kell, hogy az egyszerű nyelvezettel és aranyos illusztrációkkal ellátott sorozat egy-egy darabja nemcsak felkelti a gyerekek érdeklődését egy bizonyos téma iránt, hanem a kis olvasók önbizalmát is erősíti: bizony, mindenki tehet azért, hogy változást hozzon a világba.

A Pagony Kiadó 2023-ban indult, egyelőre két kötetet számláló sorozata egy magyar vállalkozás arra, hogy neves személyiségek életútját és életművét mutassa be a kicsiknek – csak éppen specifikusabb szemszögből, kifejezetten a képzőművészetet, azon belül is a magyar képzőművészetet fókuszba helyezve. Két éve jelent meg a Szinyei Merse Pál életművével foglalkozó, nemrégen pedig a Csontváry Kosztka Tivadart bemutató könyv, melyek a kiadó és a Magyar Nemzeti Galéria közös közreműködésében készültek. A könyvek szakemberek, tehát művészettörténészek és múzeumpedagógusok tolla alól kerültek ki (a szerzők, Király Zsuzsanna, Molnár Brigitta és Sepsey Zsófia a nemzeti galéria munkatársai). A Sánchez Vegara-sorozathoz képest ezek a kötetek a valamivel idősebb, a már olvasó korosztályhoz szólnak, az alsó tagozatosok számára szóló hangnemben készültek.

Csontváry és az útitársa

A szerzők nem kis fába vágták a fejszéjüket azzal, hogy megkísérelték Csontváry életetútját és műveit bemutatni a gyerkőcöknek. A kisszebeni születésű festő különc volt és magányos. Kortársai nem értették művészetét, zsenialitását csupán jóval a halála után ismerték fel. Csontváry nem sorolható egyetlen művészeti irányzathoz sem, tárlatai sem voltak sikeresek – bár a párizsi képzőművészeti közeg valamelyest igen, a magyar annál kevésbé értékelte látnoki vízióit megelevenítő hatalmas képeit. Csontváry alakjához ráadásul szorosan fűződik néhány misztikus elem, mint például a cédrus és a napút, ráadásul feljegyzései sem feltétlenül szavahihetőek – biográfiáját tekintve sok pont tisztázatlan, nem tudni, pontosan mennyi igaz abból, amit Csontváry állított magáról.

Ezért is remek húzás, hogy a kötet nem kísérli meg közvetlenül bemutatni Csontváry alakját, hanem kapunk hozzá egy útitársat, aki végigvezet minket a festő életének fő történésein és meghatározó helyszínein. A szóban forgó útitárs egy Kámelusz Pupusz névre hallgató kétpúpú teve, aki Názáretben találkozik Csontváryval. 

Ahogy az a kötet legelején kiderül, összeismerkedésük apropóját az adja, hogy a teve kíváncsian belekukucskál a festő füzetébe, amelybe Csontváry éppen firkálgat valamit, és csodálkozva állapítja meg, hogy a vázlat éppenséggel egy tevét, tehát őt magát ábrázolja. A helyszín nem véletlenszerű: a kötet felén túl derül ki, hogy a találkozás helyszíne valójában a festő egyik fontos festményéhez szolgáltatott kiindulópontot – így tehát egy sztorivonal is kirajzolódik. Kámelusz Pupusz felajánlja Csontvárynak, hogy elviszi őt Jeruzsálembe, a festő pedig felpattan a hátára, s míg tevegelnek, mesél. A teve pedig tovább adja a történetet nekünk.

Az emberi tulajdonságokkal ellátott púpos teve voltaképpen a múzeumpedagógus szerepét tölti be tehát, vagy éppenséggel magát a galéria intézményét testesíti meg: ő hozza számunkra közelebb a művész pályáját érintő fő témákat és kérdéseket. Kétpúpú barátunk közérthetően szól a közönségéhez, és nemcsak magyaráz, hanem olykor morfondírozik, kérdéseket vet fel: vajon valóban úgy volt-e, ahogy azt a festő elmesélte? Ezzel a Csontváry-életmű egyik fontos problémáját vetik fel a szerzők, tehát azt a kérdést, hogy Csontváry feljegyzései milyen mértékben tekinthetőek szavahihetőnek. 

Valószínűleg nem minden igaz abból, amit Csontváry állít magáról, súgja meg nekünk Kámelusz. Csontváry nem lett volna képes annyit utazni, mint amennyi feljegyzéseiben áll, és a művészettörténészek azt is valószínűsítik, egyes képeit képeslapok alapján festhette meg. A barátságos tevét egyébként Fehér Zsanett illusztrációi keltik életre, az illusztrációk hangulatos, vidám epizódokként kísérik végig Csontváry életművét a könyvben, ráadásul izgalmas párbeszédben állnak Csontváry festményeivel.

Egy élet fejezetei

A könyvet tematikus fejezetekre osztották a szerzők. Az elején egy teljes fejezetet szentelnek a festői pálya indulását meghatározó pillanatnak – annak, amikor Csontváry gyógyszerészként az iglói patikában egy isteni sugallat hatására úgy dönt, festő lesz. Szintén külön fejezetek mutatják be Csontváry meghatározó utazásait, mint például Rómát vagy éppen a Tátrát, ahova vissza-visszajárt. A kötet utolsó harmadában pedig arról szól egy fejezetet, hogy mi történt az életművel a festő halálát követően – hiszen izgalmas tény, hogy Csontváry festményei kis híján odavesztek – hogy ez nem így történt, valójában a szerencsés véletlennek köszönhető, na meg egy építésznek, Gerlóczy Gedeonnak, aki a festő hagyatékának megmentőjeként vonult be a művészettörténetbe.

Kapunk közben érdekes kitérőket – a kétpúpú útikalauz segítségével az olvasók megismerkedhetnek az önarckép műfajával vagy éppen a tájkép jellegzetességeivel. Kámelusz Pupusz helyenként részletes elemzésekbe bocsátkozik, górcső alá veszi az életmű egy-egy kiemelkedő alkotását. Ezt persze játékos formában teszi, hol kinagyítja egy festmény részleteit, hogy az apró részletek jelentőségére mutasson rá, máskor pedig Csontváry misztikus elemeivel kapcsolatban bocsátkozik fejtegetésbe.

Kámelusz Pupusz nem mindentudó, ami szimpatikussá teszi karakterként, egyúttal arra is rámutat, hogy helyenként a művészettörténészek számára sem tisztázott, hogy pontosan milyen gondolatmenet húzódik legfontosabb műveinek egyes elemei mögött. Tehát a könyv nem szeretne didaktív lenni: sokkal inkább a fiatal olvasók gondolkodásra való ösztönzését, további kérdések felvetését tartja céljának.

Manapság, mikor az iskolákban szinte teljesen kiszorult a művészettörténet oktatása, az ilyen kötetek több mint hiánypótlónak számítanak. A Fedezd fel Csontváry Kosztka Tivadar művészetét! túlmutat az életrajzi adatokat puszta ismertetésén, helyette élvezetes formában mutatja meg, milyen izgalmas lehet a műelemzés, miközben művészettörténeti fogalmakat is megmagyaráz, illetve a korszakot is kontextusba helyezi a kis olvasók számára.

Király Zsuzsanna – Molnár Brigitta – Sepsey Zsófia: Fedezd fel Csontváry Kosztka Tivadar művészetét! Fehér Zsanett rajzaival. Pagony Kiadó, 2025.