Egy év börtönre ítélték az Arany Pálma-díjas rendezőt

Panahi már hosszabb ideje külföldön tartózkodik, így a hatóságok egyelőre nem tudták foganatosítani az ítéletet, ám a hír így is komoly visszhangot keltett a nemzetközi filmes szakmában. 

A rendező helyzete azért is feszültséggel teli, mert épp legújabb filmjével, a Csak egy baleset volt című drámával gyakorlatilag tarol az idei díjszezonban. 

Az alkotás a cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát – ezzel Panahi a fesztivál történetének egyik legnagyobb visszatérőjeként került reflektorfénybe, hiszen a 2010-ben rá kiszabott rendezési és utazási tilalom óta kénytelen titokban dolgozni saját hazájában. 

Szakértők szerint a film nemcsak év végi listavezető lehet, hanem komoly Oscar-esélyes is vannak. 

A Csak egy baleset volt története egy emberrablás körül forog: a fogvatartó azt hiszi, egykori kínzóját kaparintotta meg, aki a börtönben megkeserítette az életét. A film azonban nem csupán személyes bosszútörténet – Dzsafar Panahi elgondolkodtatóan, ijesztő pontossággal beszél benne a hatalom természetéről, a megtorlás logikájáról és a közel-keleti rendszerek félelemre épített struktúráiról.

A rendező a tiltások ellenére készítette el ezt a filmet, a forgatókönyvet pedig az iráni szabályokat megszegve nem nyújtotta be a kulturális hatóságokhoz, mert – ahogy később elmondta – tartott tőle, hogy a projekt „nem menne át”. 

A kényszerű illegalitás már régóta Panahi munkáinak természetes része: filmjeit évek óta úgy forgatja, hogy tisztában van vele: bármikor letartóztathatják, stábjának tagjait megfigyelhetik, a nyersanyagot lefoglalhatják.

Az Arany Pálma-díj elnyerése óriási diplomáciai hullámokat vert: az iráni sajtó egymás után közölt elítélő kommentárokat, a külügyminisztérium pedig bekérette a francia ügyvivőt, miután a francia külügyminiszter nyilvánosan állt ki a film mellett, „az iráni elnyomással szembeni bátor gesztusként” méltatva Panahi alkotását. 

A helyzet szimbolikussá vált: megmutatta, hogy a film immár nemcsak művészi teljesítmény, hanem a szólásszabadságról szóló globális viták egyik új terepévé is válhat.

Panahinak korántsem ez az első összetűzése az iráni hatalommal. 2010-ben a kormányellenes tüntetések támogatása miatt eltiltották a filmkészítéstől, és bevonták útlevelét. Ennek ellenére több, világszerte díjazott művet létrehozott – sokszor egyetlen lakásba szorulva, minimális technikával, mégis lenyűgöző kreativitással. 2022-ben ismét letartóztatták, mert filmes kollégáival tiltakozott az iráni vezetés ellen. A börtönben éhségsztrájkot kezdett, ami végül nemzetközi nyomást váltott ki; hét hónap után kiengedték.

Az iráni rendező eddigi életműve a modern világ egyik legsúlyosabb paradoxonát testesíti meg: azt, hogy a művészet egyszerre lehet önkifejezés, politikai tett és a túlélés eszköze. Filmjei évtizedek óta az iráni társadalom rejtett feszültségeiről szólnak, miközben ő maga egyre szűkülő mozgástérben kénytelen létezni.

Most, hogy a Csak egy baleset volt a világ legfontosabb fesztiváljain diadalmaskodik, a jelenleg 65 éves Panahi helyzete pedig újra nemzetközi figyelmet kap. A filmipar, a kulturális szervezetek és számos jogvédő csoport követeli a rendező elleni eljárások megszüntetését. A történet azonban messze túlmutat egyetlen alkotó sorsán: arról is szól, mit jelent művésznek lenni egy olyan rendszerben, ahol a hatalom fikció erejétől is fél.