Bryan Adams ügyesen elhajol az ütések elől – Pozsonyban is

Bryan Adams ma is tartja magát a ringben, pedig a rockzene sokat változott azóta, hogy Reckless című második albumával berobbant 1984 végén. Akkor nyilván nem sejtette, hogy néhány dal negyven év múlva is kötelező koncertdarab lesz erről a lemezről. 

Egy nyálas világsláger

Csakúgy, mint az 1991-es Robin Hood-film ártatlan betétdalának szánt Everything I Do… , amely éveken át folyt a csapból, és amely miatt a rockosabb oldalát kedvelő rajongói egy részét elveszítette (engem is), majd további albumaival szép lassan visszanyerte (engem is), megtartva és energikus rock and rollal megfertőzve e nyálas megaslágerrel szerzett tömegeket is.

Apropó: nyálasság. A 2023-as pozsonyi koncerten Bryan Adams bemutatta, hogyan lehet lazán, elegánsan túllendülni ezen a dilemmán. Újrahangszerelve, minimalista köntösben, szinte teljesen lecsupaszítva hangzott el a dal, aminek hatására őszinte megbocsájtás költözött a lelkembe. Az idei turnén készült YouTube-videókat böngészve pedig azt láthattam, hogy hősünk a közönség első soraiba kapaszkodva többé-kevésbé a rajongókkal énekelteti el az Everything I do-t, ami szintén zseniális ötlet.

Milyen ring és milyen elhajlások?

Roll With the Punches című stúdióalbuma idén tavasszal jelent meg. Szépen hozza azt az energikus, classic-rock világot, amelyet anno megszerettem, miközben abszolút mai hangzást nyújt. Máris sláger lett róla a Never Ever Let You Go vagy a Kick Ass, amelyek tökéletesen illeszkednek az életműbe, ugyanakkor friss lendületet adnak. Az album címe pedig arra utal, hogy érdemes kitartani az élet hullámvölgyeiben, kivédve a ránk mért ütéseket, együtt mozogva velük, vagy elhajolva előlük.

Spontán kívánságműsor

Száz szónak is egy a vége: ha érdekli önöket az igényes mainstream rockzene egyik legstabilabb állócsillaga, aki még az internet-korszak előtt lett golbális szupersztár, július 30-án vegyék célba a pozsonyi TIPOS Arénát, vagyis a jégstadiont. És ne sokat töprengjenek, mert már az utolsó jegyeket árulják a küzdőtérre, az ülőhelyek pedig hónapok óta foglaltak. 

Ez az est vélhetően egyszerre lesz időutazás és friss állapotrajz. Ráadásul Bryan Adams kívánságműsort is csinál szinte minden koncertjén: a közönség soraiból bekiabált dalcímek közül választ egyet. Legutóbb is ez történt Pozsonyban, és tanúsíthatom, hogy nem volt kamu – egy, az interneten elérhető setlisten nem szereplő dalra zendített rá kapásból a banda, ami meglehetősen ritka dolog egy arénakoncerten. Adams egykori zenekarából egyébként mára csak a gitáros Keith Scott maradt mellette, ő viszont a ravasz, meglepő koncert-hangszerelésekben is sokat segít, és nem mellékesen külön rajongói csoportja van a Facebookon.