Bojli – a szelektív pontycsali

Végre-valahára elkezdődött a pontyszezon, fellélegezhet sok ezer horgász, akiknek többsége egész évben valamilyen tó partján üldögél, és élete nagy pontyát szeretné megfogni. Ehhez azonban sok-sok türelem és megfelelő módszer kell. A türelemmel kapcsolatban nem véletlenül tartja a mondás: a pontyozáshoz fenék kell. Nagy pontyhoz pedig szelektív csali, olyan, amit a kisebb halak nem képesek felvenni. Ez a csali lehet a bojli, ami többféle fehérje, dara, különféle liszt, tejpor, tojás, aminosavak, festék stb. keveréke. Bojlit készíthetünk magunk is, vagy egyszerűen megvásárolhatjuk a horgászboltban. Kezdő bojlizóknak azt ajánljuk, hogy inkább válasszák a bolti árut. Azért, mert így egyszerűbb. Igaz, az ára kissé borsos, de nem kell felülni a reklámok túlzásainak, és kilószám szórni a vízbe. Szoktató etetéshez elég belőle néhány maréknyi a főtt kukorica, búza vagy más etetőanyaghoz.

A bojli lényege

A ponty úgy táplálkozik, mint a tehén vagy a sertés: turkál, legelészik a fenéken, ízlelgeti, kiköpi, újra beszippantja a táplálékot. S amikor ki akarja köpni a felvett bojligolyót, a hegyes horog, amely a bojli mellett található, megakad a szájában. A lényeg tehát, hogy nem a horogra tűzzük fel a csalit, hanem hajszálelőkével a horog mellé. A ponty, megérezve a szúrást, megugrik, és a szerelék nehéz ólma (80–100 grammos), amelyet mereven rögzítünk, megakasztja a szájában a horgot. Ez az ún. önakasztós módszer, amelynek sokan vitatják a sportszerűségét, hiszen a ponty önmagát akasztja meg. Ám legyen sportszerű vagy sportszerűtlen, az angolok által kitalált módszer egyre nagyobb tért hódít nálunk is. A bojlizók azzal érvelnek, hogy a megfogott halat visszaengedik a vízbe, hiszen a tíz-húsz kiló közötti halnak amúgy is élvezhetetlen a húsa. „Fogd meg, és engedd vissza” – állítják a sporthorgászok. Az ellenzők pedig legszívesebben betiltanák, mert szerintük nem normális dolog összeszurkálni a halat, majd visszaengedni a vízbe.

A bojli méretei

A hal nagysága attól is függhet, mekkora bojlit alkalmazunk. A legkisebbek 14-18 mm átmérőjűek, de leggyakoribb a 20-30 milliméter átmérőjű. Ha igazán eredményesek akarunk lenni, használhatunk akár ennél nagyobb golyókat is. Persze, ez sem szentírás, hiszen láttam olyan bojlihorgászt, aki két hétig tanyázott a tóparton, és ezalatt mindössze három pontyot fogott a 40 mm-es bojlival. Igaz, ezek mind húsz kiló körüliek voltak! A hajszálelőkére felrakhatunk két-három bojlit is, ami szintén fogós lehet, de az igazi nagyágyú a lebegő bojli (Pop Up). Ennek az a lényege, hogy felemelkedik az etetés fölé, s szinte csábítóan lebeg a pontyok orra előtt. Ha kizárólag nagy pontyra horgászunk, és lebegő bojlit alkalmazunk, több variációs lehetőség kínálkozik. Vagy egy szem lebegőt szerelünk fel a hajszálra, vagy kombináljuk 20-30 mm-es süllyedővel. Ez már megfelelő méret ahhoz, hogy a kisebb pontyok ne vegyék fel, így az megmarad a később érkező, igazán csalafinta és óvatos kapitális halaknak. A kombinációt úgy alkalmazzuk, hogy a hajszálelőkére előbb a süllyedőt húzzuk fel, majd utána a lebegőt, amely felemeli a talajról a süllyedőt is, így párban lebegnek az etetés fölött.

ĺzek, színek

Akkor is számíthatunk sikerre, ha az etetéstől eltérő színű és ízű bojlit használunk csaliként. Ha például piros színű, epres ízesítésű bojlival etetünk, eredményesek lehetünk, ha mondjuk egy 20 mm-es epres lebegőt kombinálunk 16 mm-es vaníliával vagy csokoládéval. Vagy megpróbálhatunk két sárga színű vaníliás bojlit. Tavaszszal, nyár elején általában epres vagy tutti-frutti ízesítésű bojlival érdemes próbálkozni, hiszen a pontyok szeretik az édes ízeket, míg nyáron, ősz elején fogósabb a természetes alapanyagokat és állati fehérjéket (csiga, kagyló) tartalmazó bojli. Az eltérő ízt és színt sokan vitatják, és egyenesen riasztónak tartják, ha nem azt kínáljuk fel a horgon, amit az etetésen. Ezt természetesen ki kell tapasztalnunk, hisz ezen a téren nincs szentírás. De valóban előfordulhat, hogy a ponty az etetésen megszokott ízek mellett felkínált másféle csalit figyelembe sem veszi.

Nemcsak pontyra jó

Végül jegyezzük meg, hogy a bojli nemcsak pontyfogásra jó, a kisebb méretűt felveszi a compó, a nagyobbat a kapitális amur is. Ez a köztudottan növényevő hal ugyanis nem elégszik meg az adott vízben található növényi táplálékkal, hanem bámulatosan alkalmazkodik az ízlése. Előfordult, hogy folyóvízen pontyozva mézes, kókuszos és ánizsos ízesítésű csalival kizárólag kapitális amurokat fogtunk, mindössze egyetlen ponty került közéjük! De hogy milyen furcsaságok is előfordulhatnak, arról a harcsahorgászok mesélhetnének, akik éppen bojlival (főleg kagyló- és halízű bojlival) fogják a bajuszos ragadozókat. Az ötletek tehát variálhatók a végtelenségig.

A bojlival való horgászat azonban nagy türelmet igényel, hiszen nem szokványos csaliról van szó, tehát a pontyot valósággal rá kell szoktatnunk a csalira. Ez azt jelenti, hogy legalább két-három napi etetés után számíthatunk csak sikerre, különösen olyan vízen, ahol nem sokan bojliznak. Vagyis a halnak új ízeket kell megszoknia. Valahogy úgy, mint a mi európai gyomrunknak a kínai konyhát. Amelyet, ha egyszer megízleltünk, keresni fogjuk.