Az utolsó simításokat végzik

Vladimír Višváder (jobbról) a megújult szobor előttSomogyi Tibor felvétele Pedig már csak néhány nap választ el bennünket a szobor ünnepélyes újraavatásától. A restaurálást végző Villard cég munkatársai még javában dolgoznak a szobron és a szobor körül egyaránt. Ami nem is csoda, hiszen csupán néhány hónap állt rendelkezésükre arra, hogy a főváros legszebb szecessziós szobrát rendbe hozzák. Tennivalójuk akadt bőven: nem csupán a vandálok „munkáját”, hanem az időjárás okozta rongálódásokat is el kellett tüntetniük Petőfi emlékművéről. Megilletődve járom körbe a szobrot: olyan, mintha most hozták volna ki Radnai Béla műterméből: vakít a carrarai márvány, amelyet még jobban kiemel a haraszti kőből készült szoboralapzat rózsaszínje. Nem én vagyok aznap az egyetlen, aki látogatóban jár a költőnél: egy idős néni áll meg a szobor előtt. Nem szól egy szót sem, csak áll, hosszú másodpercekig, szemével szinte issza az eléje táruló látványt. Arcán egy halvány mosoly fut végig, aztán lassan eltipeg.

Az első kérdés, amelyet Vladimír Višváder szobrászművésznek felteszek, természetesen a költő karjára és kardjára vonatkozik. „Már az utolsó simításokat végezzük az emlékművön, a hiányzó részeket azonban a lehető legkésőbb szeretnénk visszahelyezni, mert nagyon kellemetlen lenne, ha a vandálok még az ünnepélyes újraavatás előtt kárt tennének benne” – magyarázza. Igaz ugyan, hogy a Medikus-kert körül aránylag magas kerítés húzódik, de Vladimír Višváder szerint aki rombolni akar, azt a kerítés sem mindig állítja meg. Sokáig természetesen most már nem halogathatják a felhelyezést, mert bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy a hiányzó részek adaptálódjanak és a szakemberek az utolsó simításokat is elvégezhessék.

A Villard cég nevéhez jelentős műemlékek restaurálása fűződik, munkatársaik Szlovákia egész területén dolgoznak. Ők végzik egyebek mellett jelenleg a kassai Szent Erzsébet-dóm felújítását is. Amikor arról faggatom Vladimír Višvádert, miben különbözött a Petőfi-szobor felújítása az eddigi munkáiktól, elsősorban azt emeli ki, hogy az emlékmű a szecesszió jelentős alkotásai közé tartozik, továbbá azt, hogy olyan nemes anyaggal dolgozhattak, mint a carrarai márvány. Ám a márvány nemcsak nemes, hanem nagyon érzékeny anyag is: a manapság már Pozsonyban is gyakori savas esők nem igazán tettek jót a szobornak. Megfelelő eljárással azonban ennek a nyomait is sikerült eltüntetniük. A szakember szerint a műemléknek a „költözködések” sem használtak, ezek során is rongálódott. Azt is elárulta, hogy a Villard munkatársai szinte az utolsó percig szorgoskodni fognak Petőfi szobra körül. A leplet az újraavatás napján, szombat reggel helyezik el. Mint megtudtuk, nem hagyományos leplet használnak majd, mivel fennáll annak a veszélye, hogy esetleg beleakad a műemlék valamelyik részébe. Ehelyett paravánnal veszik majd körül, és ez fog „lehullni” március 15-én. A restaurátorok munkája azonban ezzel még nem fejeződik be. Hátravan ugyanis a szobor konzerválása: egy speciális folyadékkal kenik be, hogy védjék az esővíz romboló hatásától.

Azt hiszem, még egy szempontból különlegesnek mondható a Petőfi-szobor restaurálása a Villard cég számára a többi munkáival összehasonlítva. Mert talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy még egyetlen munkájukat sem követte ekkora figyelem a nagyközönség részéről, mint éppen ezt. Jó munkát végeztek. Azok, akik március 15-én ellátogatnak a Medikus-kertbe, személyesen is meggyőződhetnek róla.