Az égbolt gyökerei: villám, könny, könyv

Az „első adagban” Lukáš Cabala munkáját (Emlékszel majd Trencsénre?) a filozófus, irodalomtörténész, kritikus Deczki Sarolta méltatta. Jelen volt a regény fordítója, az elismert, díjazott Böszörményi Péter is. A cselekvő csapat – szerkesztőtől, szerzőtől, fordítótól, recenzenstől, „így, komplett” – összehangoltan szálazta szét a mikrotörténetekkel átszőtt mágneses tereket. A hétköznapok mágiájával egy kicsit mindannyian belegabalyodtunk egy láthatatlan hálóba. E szöveg egyetlen hibája – akárcsak az irodalmi estnek –, hogy túl rövid volt. Erre a trilógia középső darabjának tolmácsolója is felhívta a figyelmet. És arra is, hogy 

a „szerethető, megjósolhatatlan következményekkel bíró, kimódoltság nélküli”, várós városolvasmánynak az sem árthat, hogy 2026-ban Trencsén lesz Európa kulturális fővárosa. 

„A jövő már itt van.”

A második művet (Slavka Liptáková: Anyák földje) maga a moderátor, Vályi Horváth Erika ültette át magyar nyelvre. Szemléltetővel a szöveg gondozója, Lovas Emőke szolgált, aki a napokban alapította meg a Zsiráf online kulturális és művészeti magazint. Az érzékletes bemutatót a műfordító merész megjegyzései mélyítették, mellyel betekinthettünk a kulisszák mögé. Műhelygyakorlatokról és -korlátokról mesélt, majd előbukkant irodalomterapeuta mivolta, hogy príma párhuzamokat vonhasson releváns referenciacsoportjával, az otthoni kamaszaival. A „női kezekbe kerülő kötet” jutalomjátéknak bizonyult, és a filmszerű snittjeiből azt is összeraktuk, hogy az írónőt miért nevezhetnénk García Márquezovának. Ehhez azonban önöknek is bele kéne lapozniuk a kínált kiadványba!

A harmadik újdonság (Az égbolt gyökerei) egy születésnaposé, Michal Habajé volt. A Dunaszerdahelyről érkező irodalomtörténész, pénzügyőr százados Merva Attila fordítását a pécsi költő, zenész, mesemondó és -író Keresztesi József magasztalta. Egy negyed évszázados verses tömböt, melynek furcsa központozása egészen másféle olvasásmódra ösztönöz. Itt már nem is papírra írtak, billentyűzetet használtak. A „steampunkba, sci-fibe oltott pásztori idill”-lel és annak kiforgatásával „szügyig jártunk a romantikában”. Valahol a világvégén. Isten veled, Wor(l)d! Az „eresztékeiben nagyon erősen összehúzott és egységesre kalibrált” masinéria „átplántálásánál” az is tisztázódott, miként csupaszítják, gyalulják a tirádákat, hogyan szedik le együttesen a sallangokat, hiszen „szép az pőrén meg nyersen is (...), úgy, ahogy az szlovákul megfogant”. A kisbárány ikonja a kiborgok barna acélköpenyén így se, úgy se béget...

A szerény, ugyanakkor serény házigazda kedélyes, készséges kollégái majdani megbízatásai felől is érdeklődött, és a kiadó közeljövőbeli terveit is vázolta, melyek között szerepel egy fúziós-intermediális termék kiadása. 

Kifejezte abbéli reményét is, hogy a fentiek eljutnak majd a magyar és a szlovák(iai) olvasókhoz is. Külön üdvözölte a leendő szerzőiket, akik a közönség soraiban foglaltak helyet. Noha akadt, aki csak megérkezett...