Az anya elvesztését dolgozza fel Kiss Bálint Béla, egy fiatal hazai író díjnyertes írása

Milyen világban nőnek fel, hogyan önállósulnak a felnőttkor küszöbén állók, és az éppen csak felnőttkorba ért fiatalok? Az élet.történet. elnevezésű pályázat a Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány társszervezésében jött létre, azzal a céllal, hogy képet nyújtson arról, milyen akadályokkal és kihívásokkal szembesülnek a 16-22 évesek, és hogyan birkóznak meg ezekkel. 

A pályázatra a Kárpát-medence minden részéből jelentkezhettek a fiatal alkotók, a legértékesebb írásokat a Budapesti Goethe Intézetben díjazták június közepén. 

Egy Pozsonyban tanuló egyetemi hallgató, Kiss Bálint Béla Anyátlanul című írása bizonyult a harmadik legjobbnak a beérkezett 199 pályázatból, egy másik Szlovákiából érkezett írás, a Pippi jeligével ellátott alkotás, melynek szerzője nem fedte fel magát, különdíjat kapott. 

A pályaművek egyébként elérhetőek a www.elettortenet.com oldalon.

A pályázat érdekessége, hogy a szervezők nem pusztán az irodalmiságot helyezték középpontba: a kiírás a fiktív elemek helyett a pontosságra és őszinteségre helyezte a hangsúlyt. A mintegy kétszáz pályaműből részletgazdag kép áll össze, mely a fiatal generáció mindennapjait, érzéseit, jövőképét tükrözi – érdemes beleolvasni az írásokba. 

Van itt szó karanténlétről, teljesítménykényszerről és bizonytalanságról, klímaválságról, önbántásról, kapunyitási pánikról, de családtörténeti és társadalmi problémákról. 

A fiatal szerzők a Kárpát-medence minden részéből, falvakból és nagyvárosokból töltötték fel írásaikat. A mintegy kétszáz írásból 13 pályaművet díjazott a Freeszfe Írásképzésének oktatóiból (Szőcs Petra, Upor László és Németh Gábor) összeállt zsűri. A díjátadóra a shortlistre bekerült pályaművek szerzői kaptak meghívást.

Mi jellemző erre a generációra? 

„A boldog pillanatokat tünékeny illúzióként élik át” – mondta Németh Gábor, író, aki a zsűri nevében a kiválasztás szempontjairól, nehézségeiről is beszélt. 

„Nyilván nem életeket hasonlítunk össze, vagy díjazunk, hanem szövegeket“ – hangsúlyozta egyúttal, valamint kiemelte, hogy ami számított az értékelésnél, az „a szöveg minősége, az élettörténet rétegződései, drámája, a saját életre való reflexió szintje, és az a szubjektíven megítélhető szempont, hogy mennyire tűnik a korosztályra jellemzőnek, revelatívnak egy-egy írás, vannak-e társadalmi-közösségi, a szó klasszikus, görög értelmében politikai, azaz a polisz életére vonatkozó referenciái.“

• Az 1 millió forintos fődíjat Krolikowski L. Lilian nyerte el, aki saját patchwork-családja pillanataiba avatja be olvasóit.
• A második díjban Ősi Anna szerzeménye részesült, aki az életét kísérő betegségbe enged betekintést.
• A harmadik díjat bezsebelő Anyátlanul című memoár, Kiss Bálint Béla írása az anya hiányáról és a szerző édesapjához fűződő viszonyáról szól. 
   

Bálint a pozsonymelléki Dénesdtorcsmisérden él, a pozsonyi Comenius Egyetem kiadványszerkesztői szakán tanul, annak elsőéves hallgatója, vers és próza írásában is kipróbálta már magát. Kérdésemre elmondta, hogy már egy ideje fontolgatta, hogy megírja édesanyja halálának történetét – ehhez adta meg számára a kellő löketet a pályázatii kiírás. 

Én magam sem voltam teljesen tisztában anyám halálának történetével

– mondta Bálint. 

Le kellett ülnöm beszélgetni apámmal. Sok új dolgot tudtam meg, amit régebben nem érthettem volna, és ami nem volt elém tárva.

Ezért is jött számára a megfelelő pillanatban a pályázat: most már késznek érezte magát arra, hogy szembenézzen a múlttal – a hiánnyal és azzal a fájdalommal, melyet sokáig nem is ismert fel. 

„Az egyik legnagyobb lehetőség, amit a művészet nyújt, legyen szó zenéről vagy irodalomról, az az, hogy szembesíthetjük magunkat saját magunkkal” – mondja Bálint, aki szerint egy megírt szöveg fontos lenyomata lehet később annak, hogyan gondolkodtunk, milyen problémákkal küszködtünk egy bizonyos életkorban. 

Bálint egyébként jövőre Budapesten vesz részt egy Erasmus-programon, miközben első komolyabb megjelenésén is dolgozik – egy regényen. Ráadásul nem csupán irodalommal foglalkozik, hanem zenével is. „Volt egy ötletem, amit úgy éreztem, csak zenén keresztül tudnék megvalósítani. Egy narratív album lett belőle” – meséli. A Weightless In-Between című albumon saját félelmeivel néz szembe, de készítésénél a zenei sokrétűség lehetősége is izgatta: „az, hogy több különböző zsáner szerepelhet egymás után egy albumon, vagy akár egyetlen számon belül is.”

Készülő regénye szintén saját felnövéstörténetén alapszik, egy autofikció jellegű történet lesz, melynek kiindupontját a gimnáziumi évek élményei adják. 

Fiatal kora ellenére nem most kóstol bele az írásba – még alapiskolás volt, amikor bátyjával, Hromada Attilával közösen önköltségen megjelentetett egy kisregényt. Bálint rendkívül pontosan érti, hogy az embernek elsősorban saját traumáival kell szembenéznie ahhoz, hogy továbblépjen. Úgy tűnik, ez a tudatosság jelenti számára a kiindulópontot az alkotáshoz – a zenében és az írásban is. „Hasonló hangot ütök meg mindkettőnél: az a cél, hogy minél tabumentesebben, minél őszintébben tudjak beszélni saját érzelmeimről, saját gondolataimról.”

S hogy hogyan tovább? „Szeretnék részt venni az irodalmi életben” – mondja bizakodóan, és elárulja, hogy egy verses- és novelláskötet elkészítését is tervbe vette.