Az agyag szépsége

A Galántai Honismereti Múzeum az idén ünnepli megalakulásának 35. évfordulóját, következésképp idei rendezvényei e szép jubileum jegyében zajlanak. Ezek közül is kiemelkedik a múzeumi világnap alkalmából ma 17.00 órai kezdettel a múzeum székházának (Galánta, Fő utca 976/8) kiállítótermeiben megnyíló nagyszabású kiállítás, melynek címe Az agyag szépsége. A tárlat célja az intézmény néprajzi gyűjteményében található népi kerámia gazdag kollekciójának bemutatása. Ez a gyűjtemény 1152 darabot számlál, amely közül 34 darab ónmázas kerámia, azaz fajansz. Ezen a gyűjteménycsoporton belül a legtöbb tárgy a 19. és a 20. század fordulóján Modoron készült. A kiállítás legnagyobb részét a vidékünkön az utóbbi 200 év folyamán használatos mindennapi edények töltik ki.

A kiállítás anyaga kísérletet tesz a múzeumi gyűjteményben található fazekastermékek műhelyek szerinti csoportosítására is. A tágabb értelemben vett galántai régióban az elmúlt évszázadok során nem tudunk fazekasműhelyek működéséről. A legközelebbi fazekasközpontok a múltban Somorján, Szencen, ill. Komáromban voltak. Ezek termékeit azonban nem tudjuk a gyűjteményben azonosítani. Vizsgálataink eredményeképpen megállapíthatjuk viszont, hogy a múzeum népi kerámia gyűjteményében jelen van több, a mai Szlovákia, ill. Magyarország területén az utóbbi két évszázad folyamán létezett híres fazekasközpont terméke. Ezek közül előkelő helyen képviseltetik magukat a nyugat-szlovákiai fazekasműhelyek 1850–1950 közötti termékei, amelyek Modorban, Bazinban, Nagyszombatban, Máriavölgyön, Stomfán, Sasváron készültek. Ebből az időszakból a gyűjteményben tömegesen található fazekasáru Bakabányáról és Újbánya-Magasmartról is. Használati kerámiával vidékünket a 2. világháborúig a dunántúli műhelyek is ellátták. Ezek közül a legjelentősebb a tatai és a csákvári műhely volt. Galántán és a környező falvakban 1947-ben nagy számban telepedtek le alföldi (többségben békés-megyei) szlovákok, és jelentős mennyiségű fazekasterméket hoztak magukkal. Az alföldi fazekasműhelyekben (Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Tótkomlós, Gyula, Tószeg) készültek mellett sok gömör-kishonti és nógrádi kerámia is volt köztük. A 20. század közepén a gácsi kerámia is eljutott a galántai járás falvaiba, s később a múzeum gyűjteményébe.

A kiállításon helyet kapnak Puss Kornélia Somorján élő és alkotó keramikusművész munkái is, aki a hagyományos technikákat és formákat új eljárásokkal és szemlélettel ötvözi. Elsősorban használati kerámia készítésével foglalkozik, de figurális plasztikái is egyedülállóak, melyeknek készítésénél leggyakrabban a hagyományos népi kultúra forrásából merít.

A kiállítás 2004. szeptember 19-ig látható.