Kultúra

Átadták a Madách-díjat

Pozsony | A pozsonyi Zichy-palotában adták át szerdán az Irodalmi Alap díjait a tavalyi év kimagasló irodalmi teljesítményeiért. A hazai magyar könyvkiadók termése meglehetősen szegényes volt, összesen 9 kötetet terjesztettek fel Madách-díjra. Ez még a tavalyi 12 kötethez képest is visszalépés, nem beszélve arról, hogy pár éve, 2013-ban még 24 alkotás közül válogathatott a bizottság.
ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

2019. június 19. 17:24

A díjazottak: Bolemant Lilla kiadóvezető, Csanda Gábor, Bárczi Zsófia és Juhász Katalin  (Somogyi Tibor felvétele)

A háromtagú testület elnöke Jitka Rožňová költő, műfordító, irodalomtörténész volt, akinek idén Veres István és Szalay Zoltán író segített kiválasztani a díjazásra érdemes köteteket. Döntésük értelmében a Madách-díjat Bárczi Zsófia kapta, Vidéki lyányok énekeskönyve című regényéért. A kötet a Phoenix PT gondozásában látott napvilágot, szerkesztette Bolemant Lilla. 
Idén csak egy Madách-nívódíjat osztottak ki a lehetséges háromból, ezt lapunk munkatársa, Juhász Katalin vehette át Nyeretlen című verskötetéért, amely a Nap Kiadónál jelent meg decemberben, Vida Gergely szerkesztésében. 
Műfordítás kategóriában Csanda Gábort díjazták Viera Kamenická okítva szórakoztató Rozprávky zo Židovskej ulice című, különleges atmoszférájú művének átültetéséért, amely Pozsonyi zsidó mesék címmel jelent meg a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás jóvoltából. 

Tragikomikus női sorsok


Bárczi Zsófia annak idején üstökösként robbant be a hazai magyar prózairodalomba, ám az utóbbi években pedagógus énje kerekedett felül, azaz elsősorban egyetemi munkájára koncentrált. Ezért is örömteli, hogy visszatérése ilyen jól sikerült. 
A Vidéki lyányok énekeskönyve olyan magányos nők tragikomikus történeteinek a gyűjteménye, akik kétségbeesetten menekülnének kilátástalan helyzetükből – reménytelen kalandokba, kényszerházasságokba, a szépirodalomba vagy a vallásba –, de csak még mélyebbre süppednek az iszapba. A szerző eközben eltökélten nyomoz szövegének „valódi szerzője” után. 
A kötet tágas irodalmi játszótér is, ahol latin-amerikai írók műveinek szereplői csúszdáznak, hintáznak, a mágikus realizmus eszközeit kölcsönözve a szerzőnek. 
Tájainkon még mindig egzotikusnak hat az a fajta játszadozás is, amikor nem tudjuk, eredeti szöveget olvasunk-e, vagy egy spanyol nyelvű mű fordítását. Bárczi Zsófia szándékosan össze akarja zavarni az olvasót, aki egy titokzatos, szürreális világban találja magát, ahol magának kell megválaszolnia saját kérdéseit, nem kap mindent tálcán a szerzőtől. Ez a kötet nyitott, kreatív olvasót kíván, aki szeret bújócskázni és homokvárat építeni ezen a fura játszótéren. 
A nyelvi rétegek között megtaláljuk az utóbbi évtizedek legjelentősebb magyar szerzőinek (Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos) lazán komoly attitűdjét is, akik ezúttal az élő hagyományt, a folytonosságot képviselik Bárczi Zsófia világában. 

Nyereség és veszteség


Juhász Katalin sorrendben hetedik verskötete, a Nyeretlen egy konceptkönyv, amely a nyereség és a veszteség relativitását, a két fogalom jelentésrétegeit igyekszik körüljárni. Született lúzerek, naiv, nyeretlen kétévesek, a dolgok pozitív oldalát látni képtelen hősök bolyongnak a kötet egyszerre ismerős és idegen tereiben. Vajon a környezetünk csinál belőlünk vesztest, vagy mi tesszük élhetetlenné környezetünket? Van-e jogunk mást hibáztatni saját fiaskóinkért, és van-e jogunk nem kihasználni a lehetőségeinket? Miért elég valakinek egy csipetnyi boldogság, és másnak miért pont egy csipetnyi hiányzik hozzá? Ezeket a kérdéseket teszi fel a szerző. 
Juhász Katalin melankolikus hangütésű versei a zsűri szerint olyanok, mint a bluesdalok: egyszerre intimek és közérdekűek, a bennük megjelenő helyzetekkel, érzelmekkel könnyen lehet azonosulni. Mégsem beszélhetünk búskomorságról, a szerző ugyanis a cinikus humor, az irónia, sőt, az önirónia eszközeivel is gyakran él, mintegy kívülről tanulmányozva saját magát. 
A nyelvezet minimalista, a mondanivaló viszont sokrétű; Juhász Katalin szívesen kísérletezik azzal, hogyan lehet a lehető legegyszerűbb konstrukciókkal megfogalmazni összetett, sokrétű gondolatokat. 


Egy letarolt világ lakói


A Pozsonyi zsidó mesék a kíméletlenül ledózerolt zsidó negyed utcáin, terein játszódnak, a kötet szereplői is rég eltűntek. Az ő emléküket próbálja megőrizni ez a könyv. Viera Kamenická sokat tud a pozsonyi zsidóságról, hiszen ezt kutatja évtizedek óta. Megelevenednek az ősi hagyományok, az a sajátos, valláson alapuló szokásrendszer, amely a mai gyerekek számára egzotikussá teszi a történeteket. Különleges atmoszférája van ennek a könyvnek, hiszen a mesék a képzelet és a valóság határmezsgyéjén mozognak – a történelmi tények a mesék motívumrendszerébe ágyazódnak bele. Egy nehéz sorsú kisebbségről mesél a szerző – eredetileg szlovákul. A mesekönyvet a várostörténettel foglalkozó Pozsonyi Kifli Polgári Társulás fedezte fel, és úgy döntött, hogy a magyar gyerekekkel is megismerteti. Csanda Gábornak köszönhetően a fordítás nem csupán visszaadja az eredeti mű atmoszféráját, de egyenrangú, egyenértékű vele. (kult)

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Frissítve

Elkezdődött Kočner és Rusko bírósági pere

Még soha nem vonultak ennyien a Pride-on

Csak a legerősebb hazai tejtermelők maradtak talpon

Köztesnövényeit is elhozta a KWS

Richter: Nem fenyegetnek csoportos elbocsátások

Meghalt „Európa arca”

Legfrissebb galériák
Olvasta már?