„Amit nem mond ki senki: árva...”

„Létezésem esszenciája az, hogy mindig irodalom- és művészetközelben tevékenykedem”Görföl Jenő felvételeVisszatekintve pályafutására, tevékenységi köréből mit tart a leglényegesebbnek?

Létezésem esszenciája az, hogy mindig irodalom- és művészetközelben tevékenykedem. A romániai diktatúra bukása után telepedtem Szlovákiába, ahol rövidesen – gazdasági és egyéb hátország nélkül – belevágtam a könyvkiadói vállalkozásomba. Joggal vagyok büszke az idén tízéves AB-ART Kiadó eredményeire, hiszen szerzői között nemcsak a már jelentős munkássággal rendelkező alkotók vannak jelen, hanem számos fiatal írót-költőt is sikerült elindítanunk a pályán, akik közül többen kaptak már rangos irodalmi elismerést idehaza és külföldön is. A legfontosabbnak azt a munkát érzem tehát, amit a tehetséggondozás terén tettünk és teszünk a Szőrös Kő irodalmi folyóirattal, valamint a pályakezdők Start sorozatával.

Egy választási időszakon át a Szlovákiai Magyar ĺrók Társaságának elnöki tisztét is betöltötte. Mit tart tevékenysége legjelentősebb eredményének?

Lényegesnek tartom, hogy sikerült a Társaság főváros-centrikusságán enyhítenünk, számos új taggal bővült a szervezet, elsősorban a fiatal alkotók köréből, a kor kihívásának megfelelően ráépültünk a hazai és külföldi pályázati rendszerekre, ezáltal a társaság elindult az önállóbb és mobilisabb tevékenység irányában. Mindennek köszönhetően sikerült kiemelt rendezvénnyé tenni és stabilizálni a Fiatal ĺrók Alkotótáborát, amelyet azóta is nagy lelkesedéssel szervezek évről évre.

Tavaly a Szlovákiai Magyar Könyvfesztivál rendezvénysorozatának elindítójaként ismerhettük meg.

A könyvkiadói szakemberek által életre hívott Könyvszakmai Szövetség elnökeként továbbra is fontosnak tartom a közvetlen kapcsolat lehetővé tételét író és olvasó között. A könyv és írója útját egyengető rendezvények sorában remélhetőleg a könyvfesztivál is kivívja a megfelelő helyet. De gyakran veszek részt vers- és prózamondó versenyek zsűrijének munkájában, irodalmi eseményeken is szerte az országban. Szinte állandóan járom a hazai és a magyarországi, sőt az erdélyi utakat is, mert nemcsak Szlovákiában, hanem máshol is részt vállaltam és vállalok írószervezetek létrehozásában, programjuk alakításában, a kapcsolattartás biztosításában. Nem vagyok egy elefántcsonttoronyban élő ember, szeretem a kihívásokat, állandóan tele vagyok ötletekkel, megvalósításra váró tervekkel.

Mindemellett érezhetően kevesebb ideje marad az alkotásra. Noha Erdélyben kiadott antológiákban, folyóiratokban számottevő megjelent szöveget tudhatott magáénak, első verseskötete mégis csak 1992-ben jelent meg Szlovákiában. Milyen út vezetett eddig a kötetig?

Viszonylag korán kezdtem el publikálni, az első versem tizennégy éves koromban jelent meg, s ettől kezdve jelen voltam Erdély gyakorlatilag valamennyi lapjában. A középiskola után a Gyulafehérvári Hittudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat, és ez bélyegnek számított Ceausescu Romániájában. Egyedül a marosvásárhelyi irodalmi folyóirat, az Igaz Szó vállalta közlésemet gyulafehérvári éveim alatt. Amikor 1978-ban megjelent a Kimaradt szó című antológia, addigra már összeállt egy kötetre való versem. A neves költő és szerkesztő, Markó Béla meg is szerkesztette, úgy nyújtottam be a bukaresti Kriterion Kiadónak, fel is vették a kiadói tervbe, de politikai okokból egyre halogatták a kiadását. Még Szlovákiába településem előtt átjuttattam – nagyon romantikus és kalandos módon – a kéziratomat a Madách Kiadóhoz, ez az anyag jelent meg azután 1992-ben.

A nívódíjas kötet a Maszkok címet viseli. Ez inkább a maszkok alatti saját arc keresésére utal, vagy költői szerepjátszást takar?

Egyiket sem, és mindkettőt. Egyrészt minden költő keresi az igazi arcát, másrészt szerepeket próbálgat, hogy megtalálja identitását és azt a hangot, amely igazán megfelel az egyéniségének.

A Meztelen lovagok című tavalyi kötet válogatott és új versekből áll. Hogyan viszonyulnak egymáshoz a régi és új versei? Dialógusra tudnak lépni egymással?

Egy idő után mindenki rájön arra, hogy a világot nem lehet megváltani, ezért aztán megpróbálkozik önmagával. A folyamat vége felé egyre kritikusabbá, egyre ironikusabbá válik. Amikor a Meztelen lovagok című kötetembe válogattuk az anyagot, akkor döbbentem rá, hogy a pályám elején írt verseknek is van mondanivalójuk egy mai fiatal számára is, s ebben az olvasótalálkozók és beszélgetések során fiatalok megerősítettek.