Kultúra

Ami a testnek a vér, az a Földnek a víz

Budapest | Elegáns, őszes férfi, jól megválasztott stílussal. Gyertyafényes vacsora passzol hozzá, nem a konzervkaja az országút szélén. Finom otthon, és nem egy sátor, amit felver valahol a hegyekben vagy a folyóparton. Vagy pont az ellenkezője az igaz? Radisics Milán több magyar és nemzetközi díjjal elismert fotóművész többféle életet él, és sokféle szerepben jó. Egyben pedig különleges, a természetfotózásban. De még ezt sem úgy műveli, ahogy megszokott. Drónnal fest.
ÚJ SZÓ ONLINE

2019. november 14. 11:34

drónfotó
Radisics Milán: Az árvai vízduzzasztót tápláló Szarvas patak (Jelení potok) útja

„Hiába hívod – mondta az ismerősöm, akitől a telefonszámát kértem –, a hegyekben van, valahol külföldön, és ha dolgozik, meg sem hallja a telefont.” Aztán, nem kis csodálattal a hangjában elmesélte, hogy vándorol Milán országokon át az újabb és újabb képekért. Nagy témán dolgozik a szerb–magyar származású fotóművész, a Hogyan formálja a víz a Földet anyaga Európa több területén készül. Egyik fejezetét, a Sur/Real Lands-sorozatot Spanyolország legszárazabb vidékein fényképezte. Ha mindez művészet, akkor gyönyörű. Ha dokumentum a korról, amelyben nagy tempóban gyilkoljuk a természetet, akkor torokszorító.

A legtöbb fotódat azonnal be szeretném költöztetni az életembe, ugyanakkor a Spanyolországban készültek közül több el is idegenít, valamiféle meghatározhatatlan szorongást kelt, legalábbis bennem. Félre „érzem”?

Ha így van, akkor elértem a célomat! A képek egyrészt tényleg szépek, hisz a festők földjén készültek. Picasso és Miro, 50–100 évvel ezelőtt ilyeneket festett, akkor, amikor ők ezt a tájat így nem láthatták! Nem repültek még sem helikopterrel, sem drónnal. Izgat a kérdés, vajon honnan tudták, hogy a földjük így néz ki? Persze ez már transzcendentális gondolat: lehet, hogy a művészet az, amiben élünk, és aki felfedezi ezt, az a művész? Szóval ez az egyik vonulata ennek a sorozatnak. A másik pedig, hogy megmutassam, mi lesz a földdel, ha a víz eltűnik. Hogy minden egyes kövecskét meg kell mozdítani, a domboldalakat is meg kell művelni, ahol a víz megrekedt, ha élni akarunk. Miközben drónnal repültem, csak búzaföldeket és csak olívaültetvények láttam a levegőből. Arrafelé nincs tök, kukorica, görögdinnye. Az olajfa átvészeli a meleget, a búzát meg a hőhullám előtt learatják. Barcelonától majdnem Madridig utazva, 500 kilométeren át semmi mást nem láttam. Mi örülhetünk a színes piacainknak, a sokféle terménynek, de ha a klíma megváltozik, ha 45 fokok lesznek itt is nyaranta, akkor ezek a fotók a jövőt vetítik elénk. Lehet, hogy ez váltja ki a szorongást a képek láttán. De az is ad némi drámaiságot, hogy nagyon lágy fényekben fotózok. 

Van a látásmódodban egyfajta kettősség, líraiság és dráma, szépség és fenyegetettség?

A kettősség bennem van. Két nyelven nőttem fel, anyukám magyar, apukám szerb, a két nyelvet gyerekkoromban akár egy mondaton belül is cseréltem. Amikor pedig megalapítottam a reklámcégemet, a megrendelő fejével is kellett gondolkodnom. A többféle gondolkodás valószínűleg a képeimbe is beépült. A munkáimat lehet műtárgyként tekinteni, geológiai dokumentumként vagy akár spirituális üzenetként. Ilyet alkotni nagyobb feladat, nagyobb élvezet is. Mert kattintani egy géppel, tök jó. De hogy abba a képbe sok réteget tegyek bele, az már magas léc, azt át kell ugrani. És ha ezt mások leolvassák a fotókról, én boldog vagyok.

Elég későn kezdtél el fényképezni, miért? 

Nem tudom. A szüleim mérnöknek szántak, és bár művészeti iskolai felvételire készültem, azt mondtam apámnak, jó, akkor leszek mérnök, válassz, milyet szeretnél! Elektrotechnikusnak tanultam, de délutánonként mentem a művészeti iskolába. Húszévesen, amikor már mondhattam nemet a szüleimnek, otthagytam a műszaki pályát, és elkezdtem reklámgrafikával foglalkozni. Leragadtam a reklámszakmában, de egyre inkább éreztem, ki kell szállni a mókuskerékből. Húsz évvel ezelőtt, amikor harminc lettem, elővettem a fényképezőgépet és elkezdtem járni a természetet. Ma már tudom, miért történt ez velem akkor. Fel kellett töltődnöm, kiszökni abból a kissé hamis világból meg a mindenféle üzenetek kreálásából, a határidős megrendelésekből, amiben éltem. A fotózásban csak én voltam, azt csináltam, amit akartam a magam kedvére, és a jelenben voltam. Ezután a két szakma egymás mellett futott az életemben és most, ötvenévesen jutottam el oda, hogy a reklámügynökségem nélkülem is elgurul, csak felügyelnem kell. Így az időm nagyobb részét a fotózásnak szentelem. Mert az vagyok én. És kialakultak a fejemben olyan témák, üzenetek, amelyeket szeretnék nemcsak a családommal, hanem a világgal is megosztani. 

Ez úgy hangzik, hogy számodra a drónfotózás nem hivatás, hanem életforma!

Amit ma csinálok, az nem természetfotózás, sokkal inkább a természet és az ember kapcsolatának lenyomata. És erősen életforma. Mert amikor elmegyek két hétre, autóban, sátorban alszom, konzerveken élek. Ezt kevesen tudják elképzelni maguknak. Ahhoz, hogy megértsük ezt a nomád életet, elmondom, mit is csinálok. Az elmúlt egy évben, amikor elkezdtem dokumentálni a víz evolúcióját, jöttem rá, hogy ez nem is olyan kicsi téma. Jelen pillanatban a fejemben a Water.Shapes.Earth névre keresztelt projekt 25 fejezetté alakult. A nagy kép az lesz, hogy az egész vizet látni fogjuk, honnan jön, hogyan alakul, hogyan alakítjuk, hogyan szennyezzük és a végén a kiszáradás, a sivatagosodás milyen problémákat okoz. Amikor dolgozom, nem azt csinálom, mint természetfotós koromban, hogy ülök és várom a kócsagot, hanem elindulok a térkép nyomán. Átutazóban dolgoztam Szlovákia északi részén, az Oravská priehradát, vagyis az árvai vízduzzasztót tápláló Szarvas patak (Jelení potok) útját mutattam meg a drónnal. Lengyelországban is a patakokat, és tengerszemeket fotóztam és a bányák, hőerőművek melletti hamutározókkal. Megrázó élményeim is vannak ilyenkor. Boszniában, amikor egy bezárt alumíniumgyár melletti alumínium-oxid tározót fotóztam, kijött hozzám egy ott lakó néni, és azt mondta: „mutasd meg, fiam, a világnak, mert mi ebbe fogunk belehalni. Évente két méterrel emelkedik a vörös iszappal teli tó, a kertemet már elérte, két év múlva már a házamnál lesz. Szivárog a méreg a talajba, a kútból már nem ihatunk, ásványvízre nincs pénzünk, növényeket nem ültethetünk, mert mérget szívnak a földből.” Nagyon nagy, sokszor szívszorító történetek vannak a képek mögött, ez is arra ösztönöz, hogy ezeket a felvételeket be kell mutatni.

Drónnal készült fotóidon olyan a Földünk, mintha nem is manipuláció nélküli fényképet látnánk, hanem egy absztrakt festményt. Nem hiszünk a szemünknek. Ha a táj, amelyben élünk, ilyen, akkor mi miért nem láttuk soha így?

Nem retusálok, nem változtatok. A perspektívaváltás teszi absztrakttá a képeket. Mi, emberek sosem látunk úgy, mint egy drón. Másfél és két méter magasságból nézzük a világot, és a bolygónk arányaihoz képest mi síkban látjuk a földet. Egy pilótához képest is, aki perspektívában nézi az alatta lévő tájat, a drón felülről teljesen egyenesen, ortogonálisan lefelé néz, s ettől megváltoznak a színek is. Mi ahhoz szoktunk, hogy mindent kicsit oldalról látunk, így a fűszálakon valójában a fény tükröződését fogadja be a szemünk, és ezért lesz zöld. Egyenesen felülről már nincs tükröződés, a fűszál egy pötty lesz. Vegyük a vizet, ami töri a fényt, és 30 fokban nézve már csak az ég tükröződését látjuk benne. Pont fölülről a folyó aljáig látok a drónnal, onnan kékes, zöldes, vagy barnás a víz. 

Izgalmas! Milyen magason repül egy drón?

Legtöbbször 100–300 méter között dolgozik. Én viszont inkább alacsonyabbról fotózok, és fűnyírószerűen pásztázok, majd pedig több kockából rakom össze a képeket, ahogy a térképészek. 4–8 vagy akár 30 felvételből. Ez sem másítja meg a látványt, mert ha magasabbra repülnék, ugyanazt látnám, csak a képet nem lehetne akár hatméteresre is nagyítani. Ez a kiállítások miatt fontos. 

Több képből kirakott puzzle-ban hogy találkoznak a formák? Milyen precizitással kell fotózni ahhoz, hogy ne legyen törés a vonalakban, az ívekben?

Úgy ötvenszázalékos átfedéssel fotózok, s ezt a technológiát magamnak alakítottam ki. Arra gondoltam, ha lehet csinálni vízszintes panorámát, miért ne lehetne függőlegeset? Kipróbáltam, és a combomra csaptam, ez az! Legutóbb, nem viccelek, 64 kockából raktam össze a képet. Megizzadt a számítógép, de elképesztő lett a látvány.

Mennyire élsz is abban a közegben, ahol dolgozol? Vagy elég az, hogy jól megválasztod a helyet, az időt és a fényviszonyokat? 

Nem elég. Az elmúlt évben csak Európában több mint húsz országot jártam be. Mindig igyekszem a helyi szokásokat felvenni. Akkor is, ha nem beszélem az adott nyelvet. De bemegyek a helyi kocsmába, látom, ki jön be vadászat után, hogy élnek az emberek, ki megy ki a határba, és ott mit dolgozik. Ilyen szemmel próbálom annak a tájnak a lényegét dokumentálni, és akkor is ott az ember a képeken, ha valójában nincs rajtuk. Együtt élek velük egy pár napig. Ha megérzem az ottani életritmust, megérzem a táj lényegét és a kép is jobb. 

 

Völgyi Vera

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Hyballa: „Ha velem jöttök a tűzbe, sikeresek lesztek”

Külföldön is elismert hazai natúr borokat tiltottak be

Itthon gyengébb EP-t akarunk

Átadták az idei Nobel-díjakat

Tízezrek követelték Babiš lemondását Prágában

Az első helyért küzdenek a komáromi röplabdázók az I. ligában

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.