Alkotóház lett Esterházy Péter egykori otthonából

Az ingatlan megmentését három író, Vámos Miklós, Dragomán György és a német Daniel Kehlmann kezdeményezték, az ügy mellé pedig hamar odaállt Óbuda–Békásmegyer Önkormányzata, amely megvásárolta a villát, biztosítva ezzel, hogy az író egykori otthona ne menjen tönkre.  

A felújítás mögött példaértékű összefogás áll: a Market Építő Zrt. vezetésével mintegy ötven építőipari cég társadalmi felajánlásként, térítésmentesen járult hozzá a munkához. Az elkészült ház a jövőben a Magyar Irodalom Barátai Alkotóháza (MIBA) Alapítvány kezelésében működik.

A Villa Esterházy új funkciója sokrétű. Alkotóházként műfordítókat és külföldi szerzőket fogad majd, a földszinti terek irodalmi esteknek, beszélgetéseknek, könyvbemutatóknak adnak helyet. Külön figyelmet kap Esterházy Péter egykori dolgozószobája is, amelyet a tervek szerint látogatható emlékhelyként nyitnak meg, eredeti bútorokkal és személyes tárgyakkal, megidézve az író szellemiségét.

Nagy munka van mögöttük

Az épület sorsa korántsem volt magától értetődő: a ház hat éven át üresen állt, műszaki állapota jelentősen leromlott. A felújítást a Market Építő Zrt. vállalta térítésmentesen, az építészeti terveket pedig Szabó Levente Ybl-díjas építész vezette Hetedik Műterem készítette, szintén pro bono, a BME Középülettervezési Tanszékének féléves kurzusát követően.

Teljes körű megújulás történt: kicserélték a tetőt, megújult a homlokzat kőporos vakolattal és festéssel, impregnálták a lábazati köveket, és felújították az eredeti a ablakokat, ajtókat, amelyek az épület többszöri átépítésének történetét is őrzik. Új kültéri teraszburkolatok készültek, teljesen megújult az elektromos hálózat, elvégezték a szükséges szigetelési munkákat, korszerűsítették a gépészetet és a fűtési rendszert, valamint átfogó belső esztétikai helyreállítás zajlott le, a kert rendezésével együtt. 

Lokálpatrióta elkötelezettség

Szabó Levente szerint a munka legfőbb mozgatórugója az volt, hogy bár az épület nem áll műemléki védelem alatt, mégis a kortárs magyar kultúra egyik kiemelkedő jelentőségű helyszíne. Scheer Sándor, a Market Építő Zrt. vezérigazgatója úgy fogalmazott: számukra magától értetődő volt, hogy lokálpatrióta elkötelezettségből és Esterházy Péter iránti tiszteletből szakmai tudásukkal és kapacitásukkal az ügy mellé állnak. 

A projekt célja túlmutat az emlékezésen: a Villa Esterházy olyan irodalmi és közösségi térként működik majd, ahol az alkotás, a párbeszéd és a találkozás egyszerre kap helyet. Az egykori dolgozószoba helyreállítása és a ház bejárhatósága pedig ritka alkalmat kínál arra, hogy közelről is megismerjük egy kivételes író világát – és azt az építészeti-kulturális átalakulást, amely most veszi kezdetét.

Az írótárs érzései

Dragomán György a megnyitó után ezt írta Facebook-oldalára: 

„Álltam ma délután a még kicsit festékszagú Esterházy ház zsongó melegében, az egyik szobából hallgattam a másikban elhangzó ünnepi beszédeket, közben a falakat néztem, a parkettát, az ablakon túl a a havas kertet, arra gondoltam, hány ember munkája, jóakarata, szeretete, segítsége kellett ahhoz, hogy minden úgy újulhasson meg, hogy a házból ne vesszen el semmi, önmaga csodálatosan felfrissült és történetekkel teli ideálképe maradjon. 

Az semmihez se hasonlítható energia, amit az évtizedeken át itt zajló írás feszültsége pumpált bele a falakba érezhetően ott van most is, áradó erő, valósággal bizsereg tőle az ember bőre, ahogy Esterházy Péter egykori dolgozószobájába, a munka terébe lép - olyan vibráló erőtér, ami minden bizonnyal segíteni fog majd azoknak, akik ezek között a falak között írhatnak, fordíthatnak gondolkozhatnak majd ezután.

A képen az íróasztal helyére került fantasztikus műtárgy, rajta a régi barokk asztal lapjának kontúrjaival, beleépítve Esterházy Péter könyvei, és a könyvek fordításai, egy egész élet, egy egész világraszóló életmű. Az asztalon Vámos Miklós hűséges súlyos aktatáskája, amit egy pillanatra tett csak le, hogy gyorsan elszaladjon még elintézni valamit a házzal kapcsolatban: annak a fáradhatatlan és elszánt munkának a jelképe, ami ahhoz kellett, hogy mindez létrejöhessen.

Ezt az egy fotót készítettem ma, a ház átadóján, azt hiszem ebben minden benne van.

Ahogy megilletődötten, hálásan és boldogan sétáltam a körbe-körbe, tudtam, ezt a napot, ezt az érzést sose fogom elfelejteni. 

A ház áll és állni fog, egyszerre új és régi, hamarosan új írások születnek majd benne.

Legyen minden jó.“