Alkalmazott filozófia – mi végre?

Az utóbbi években az angolszász országokban keletkezett, majd pedig a kontinensen is tért hódító alkalmazott filozófia (applied philosophy) a kor társadalmi és emberi problémáira próbál válaszokat keresni az orientációjában hozzá közel eső társadalomtudományokkal karöltve. Mit is jelent az alkalmazott filozófia a bölcsészetben nem iskolázott ember számára?

A XX. század végére érkezve egy felmérhetetlen horderejű változás küszöbére léptünk. Nem túlzás úgy fogalmazni, hogy szinte semmilyen gazdasági, technikai vagy tudományos folyamatot sem vagyunk képesek érdemlegesen befolyásolni. Világunk olyannyira felgyorsult, hogy már azok sem bírnak lépést tartani vele, akik a dolgok menetére kiható döntéseket hozzák. A hétköznapi embernek a világhoz való viszonyát a nyelv is közvetítheti, a nyelv, amelynek kifejező szerepe van. A nyelv, mint a filozófia médiuma, amelyben a világnak külsőre és belsőre való feloszlásától függetlenül feltárulnak a megértés, a kifejezés és a megértetés lehetőségei. Tudni annyit jelent, mint helyesen használni a szavakat, s e szavak segítségével feltárhatjuk a hibákat és tévedéseket, egyfajta reformok útján elindulhatunk a társadalom fokozatos változtatása felé.

Magyarországon 1998 óta – amikor megalakult az Alkalmazott Filozófiai Társaság – beszélhetünk az alkalmazott filozófia jelenlétéről. Ez a jelenlét nemzetközi konferenciák révén is kinyilvánul, melyek közül sorrendben a harmadik került nemrég megrendezésre Kecskeméten „Életelvek, értékek, gyakorlat” címmel. A témaválasztás valóban az elmélet és a köznapi gyakorlat érintkezési, de ugyanakkor neuralgikus pontjaira irányította a figyelmet, hiszen az értékek problémája a filozófia örök kérdései közé tartozik, az életelvek pedig nemcsak az egyén erkölcsiségét, hanem korunk nagy kihívásait is meghatározzák. Gondoljunk csak az orvosetikára, ember és természeti környezete kapcsolatára, a nevelés mikéntjeire stb. Ez a konferencia már nem foglalkozott az alkalmazott filozófia státuszával, amely az első kecskeméti találkozó fő témája volt (lásd „Az alkalmazott filozófia esélyei”, Budapest, 2002, c. kötet tanulmányait). Az előadások túlnyomó többsége az etika vonzatában mozgott.

Az alkalmazott filozófia a filozófia módszereit, eredményeit, történetének tanulságait alkalmazza konkrét esetekre, ezek megvitatására, az ezekben felmerülő problémák megoldására. Kant a kazuisztika címszó alá sorolja be az ezekben a kérdésekben felsorolt eseteket, egy olyan filozófiai hagyományra utalva, amelyre a jelenkori alkalmazott filozófia is hivatkozik – mondta el beszédében Kókai Károly (Bécs). A kazuisztikáról fejtette ki nézetét Losoncz Alpár is (Újvidék), elmondása szerint hovatovább a kazuisztika kortárs képviselői úgy vélekednek, hogy ez a diszciplína képes válaszokat adni azokra a problémákra, amelyeket a „valós világ” kérdéseinek minősítünk. Érték és kultúra c. előadásában Vitányi Iván (Budapest) szerint az elmúlt évszázadokat az értékeknek az a forradalma határozta meg, amely a legpregnánsabban a nagy polgári forradalmak jelszavaiban valósult meg: a szabadság-egyenlőség-testvériség hármasában, vagy a függetlenség általánosított eszméjében. Az ő jegyükben történt minden az elmúlt századokban. Az emberiség azonban most, a 3. évezred küszöbén fordulópontra jutott. Az eddig meghatározó folyamatok ereje kimerült, újak kezdődnek, de még nem rajzolódtak ki világosan. Ez kiterjed az értékek világára is. Az alapértékek egysége meggyengült. Magyari Beck István (Budapest) véleménye szerint korunk értékválsága a lét és az érték szétszakításából ered. Megoldása az értékek visszahelyezése a létbe. A szabályozáselméletek megszületése előtt nem létezett olyan tudományterület, ahol ez a visszahelyezés megoldható lett volna. A filozófia azonban egyetemesebb tudatforma, mint a szabályozáselméletek. Szécsi Gábor (Kecskemét) Az európaiság mint életelv c. előadásában elmondta, hogy a politikai értelemben vett európai azonosságtudat csak akkor fejlődhet ki, ha az európaiság eszméje egyúttal a mindennapi gyakorlatot meghatározó életelvvé is válik. Az életelvvé nemesülő európaiság-eszme pedig olyan módon válhat a politikai értelemben vett európai identitástudat forrásává, hogy egy olyan morális és kulturális egységet feltételez, amelyet joggal tekinthetünk egy kollektív európai identitás alapjának. Végül, de nem utolsósorban emeljük ki Boros János (Pécs) előadásának egy mondatát, miszerint a filozófia és a filozófusok sajátos kihívással állnak szemben a huszonegyedik század elején mind Magyarországon, mind az európai kontinensen. Közös jövőt, közös világot kell létrehoznunk lehetőleg mindenki, vagy legalábbis a legtöbb polgár megelégedésére.

Az alkalmazott filozófia még új, és nálunk csaknem teljesen ismeretlen diszciplína, de a bemutatott konferencia alapján talán elmondható, hogy a laikus közönség szempontjából is érdeklődésre tarthat számot. És ez a jelenlegi „nullpontos” filozófiai időszakban nem elhanyagolandó jelenség.