Agnieszka Holland filmje a kétéletű Franz Kafkáról

Az Olthatatlanult (Égő bokor) és a Sarlatánt követően ez a harmadik filmje, amelyet Csehországban, cseh alkotógárdával, cseh személyiségről forgatott. Jan Palachról, a tragikus sorsú egyetemistáról szólt az első, aki tiltakozásul a prágai tavasz eltiprása ellen felgyújtotta magát a Vencel téren. Jan Mikolášek népi gyógyító, korát megelőző orvosfenomén a hőse a második filmnek, a harmadiknak pedig, amely cseh–német–lengyel koprodukcióban készült, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Franz Kafka.

„Fiatalon, tizennégy évesen már Kafkát olvastam – emlékezett Agnieszka Holland Karlovy Vary idei fesztiválján, a film trailerének vetítése után. – Legkedvesebb íróim egyike lett, emberileg nagyon közel került hozzám. Ezért is választottam a hatvanas években főiskolai tanulmányaim színhelyéül Prágát. Kafka nyomában akartam járni. Mindent tudni akartam róla. Hol lakott, hol tanult, merre vezettek az útjai, hol, milyen hatások érték a városban, hol kezdett el biztosítóügynökként dolgozni?"

"Fel is kerestem minden helyszínt, amely összeköthető vele. A kilencvenes években, amikor már visszajártam Prágába, nem kis meglepetéssel vettem tudomásul, hogy az én szeretett Kafkám, aki a kommunizmus idején még tiltott szerző volt hazájában, egyszer csak emléktárgyakon tűnt fel, maga mögé kényszerítve Švejket és a Golemet. Ma is egyedül a kis vakond, Zdeněk Miler figurája konkurálhat vele.

A berlini fesztiválon találkoztam egyszer egy tajvani rendezővel, aki azt mondta: Kafka ugyanolyan nagy embernek számít Ázsiában, mint Chopin és Beethoven. Igen, Kafka sok éve tartja már a globális rocksztár előkelő pozícióját. Rengeteg életrajz, elemzés, könyvek százai jelentek meg róla, egyéniségét eddig mégsem tudták megfejteni, az alakját övező rejtélyt nem képes feloldani senki. Még mindig nem ismerjük őt, legfeljebb sejtéseink vannak róla.”

A film forgatókönyvét a rendezőnő állandó prágai munkatársa, korábbi két cseh filmjének írója, Marek Epstein jegyzi, aki szerint ez volt a legnehezebb feladat, amelyet Agnieszka Hollandtól kapott. A forgatókönyv tizennegyedik verziója került megfilmesítésre. Az ötvenhét forgatási helyszín közül a legtöbbet érthetően Prága nyújtotta, de dolgozott a stáb Berlinben is. A mozaikszerűen építkező alkotás az író születésével kezdődik, és a Bécs melletti Kierling szanatóriumában bekövetkezett halálával ér véget.

Nem klasszikus, lineáris vonalvezetésű életrajzi mű kerül a nézők elé, hanem egy absztrakt kaland, amely valószínűleg közelebb visz bennünket az igazi Kafkához. Agnieszka Hollandnak legalábbis ez a célja a filmmel. Azokkal is megszerettetni az írót, akik eddig legfeljebb annyit tudtak róla, hogy otthon németül, hivatali tisztviselőként viszont csehül élt.

„Művei, Az átváltozás, A per, A kastély, az Amerika a világirodalom legfontosabb alkotásai között szerepelnek – állítja a rendezőnő. – Élete jelentős részét Kafka Prágában töltötte, bolondult a nőkért, vőlegény is volt nemegyszer, mégsem nősült meg soha. Vajon miért nem? Hogyan lett a látszólag egyszerű, észrevétlen férfiból a 20. század egyik legnagyobb irodalmi ikonja? Ez érdekelt engem akkor is, amikor minden fellelhető anyagot elolvastam róla, és ez izgat ma is, amikor újra és újra kezembe veszem valamelyik művét.”

Hogy milyen erős szálakkal kötődik a rendezőnő Kafkához, jelzi az is, hogy 1980-ban A pert színházban rendezte meg. Marek Epsteintől azt kérte, ne egy hagyományos forgatókönyvet írjon Kafka élete alapján, hanem inkább olyan punkosat. Hogy pontosan mit értett ez alatt, az majd a filmből derül ki. Kafkának is volt egy speciális kérése Az átváltozás első német kiadásának illusztrátorához: ne rajzoljon svábbogarat a borítóra.

„Én értem őt – mondta Agnieszka Holland. – Tudom, mit érezhetett, ha svábbogarat látott. Irtózatot, mint én, amikor a hatvanas évek egyszerre szép és szürke Prágájában a kollégiumi szobámban, később pedig az albérleteimben is svábbogarak sétálgattak a fal tövében. Kafka nagyon érzékeny ember volt. Ma sokkal inkább megértjük őt, mint a kortársai. Lélekben ő már a harmadik évezred embere volt, aki ugyanolyan intenzíven élt a betűk világában, mint korunk embere a világhálón. Az ő fejében a világ is másképpen működött, mint azokéban, akik a környezetében éltek.”

A felnőtt Franz Kafkát egy német castingügynökségnél találta meg a rendezőnő. Idan Weiss a lehető legideálisabb megformálója az embertelen kapitalizmust és a totalitárius rendszert egyformán elítélő írónak.

„Talán a harmadik színész volt a válogatáson – jegyzi meg a rendezőnő. – Amint belépett a terembe, azonnal éreztem, hogy ő az! Nem pusztán azért, mert mint kiderült, zsidó származású, és a gátlásosságával, a humorával, a lelkivilágával nagyon hasonlít Kafkára, hanem mert a mai fiatal nemzedék egyik tipikus arca.”

Idan Weiss teljesen kiábrándultan ült hamburgi otthonában, amikor a válogatásra hívták. Már ott tartott, hogy lehetőségek híján feladja a színészi pályát, elege van a sok kudarcból, az értelmetlen várakozásból, amikor utolérte őt ez a rendkívüli felkérés.

„Egyáltalán nem gondolom, hogy hasonlítok Kafkára – vallotta be rendezőnője mellett ülve. – Tizenöt évesen olvastam Az átváltozást, de fotót nem láttam az íróról. Az érzékenységével fogott meg. Amikor egyértelművé vált, hogy enyém a szerep, azonnal belevetettem magam a műveibe. Mindent érteni akartam belőle. El akartam sajátítani a gondolkodását. A forgatás két hónapja során úgy éreztem, sikerült eggyé válnom Kafkával, Prága pedig úgy ölelt magához, mint egy igaz szerető. Forgattunk az Óvárosi téren és a környező sikátorokban, a Károly hídon, a Kisoldalon, a Vár lépcsőin, sőt még a főpályaudvaron is. Amikor végeztünk a felvételekkel, hirtelen üresség és szomorúság költözött a szívembe. Sajnáltam, hogy ennyi volt, vége.”

Max Brodot, Kafka barátját az ugyancsak német Sebastian Schwarz alakítja. Milena Jesenskát, az író szerelmét Jenovéfa Boková, Kafka alteregóját Josef Trojan formálja meg. A kisebb, ám kulcsfontosságú szerepekben olyan nagy tehetségű színészeket látunk, mint Vladimír Javorský, Karel Dobrý, Václav Jiráček és a pozsonyi Juraj Loj.

„Ha sikeres lesz a film, a lengyelek a magukénak fogják vallani – vélekedik Agnieszka Holland. – Ha nem, akkor meghagyják a cseheknek.”

Következő filmjéről pedig csak annyit árult el: egy amerikai zsidó szerző műve alapján készül.