A művészi szabadság védelmét kérik Európától hazai és nemzetközi kulturális szervezetek

17 európai országból érkezett az a több mint 40 előadó, akikkel a Nyílt Kultúra! (Otvorená Kultúra!) platform kétnapos nemzetközi konferenciáján lehetett találkozni. A szakértők, művészek, nemzetközi kulturális szervezetek képviselői és közéleti személyiségek azért érkeztek a fővárosba, hogy a hazai események tükrében vitassák meg a kultúra, a művészi szabadság és a kultúrpolitika európai helyzetét. 

A konferencia végén egy nyilatkozatot ismertettek a szervezők, amely cselekvésre szólítja fel az európai vezetőket.

Míg a kulturális tárca azt a látszatot szeretné fenntartani, hogy a hazai kulturális intézmények kiválóan teljesítenek, a hazai kultúrszektorban dolgozók homlokegyenest ellenkező helyzetről számolnak be. A szakértők eltávolítása az állami intézményekből, a helyükre érkező politikailag lojális jelöltek, a kisebbségi művészek elhallgattatására irányuló igyekezet, az átláthatóság felszámolása azonban nem csupán a kulturális szektorban dolgozókat érinti – ez volt a kétnapos rendezvény egyik legfontosabb üzenete. A művészetek, a művészi szabadság korlátozásának hallatán nem legyinthetünk, mondván, ez legfeljebb egy szűk réteget érint, hiszen a kultúra helyzete a társadalom helyzetéről ad pontos képet.

„Hosszú éveken át nem tudatosítottuk, hogy mi zajlik” – mondta Czinki Ferenc, a Szépírók Társaságának elnöke azon a péntek reggeli panelbeszélgetésen, amelyen a hazai, magyarországi és horvátországi kultúrpolitika párhuzamairól, illetve az uktális ukrajnai kulturáról volt szó.

A törésvonal az volt, amikor kezdetét vette az öncenzúra. Amikor az újságírók, művészek rémülten néztek azzal szembe, hogy nehéz idők következhetnek

 – mondta Czinki.  Szerinte ez az a pont, ahova egy társadalomnak nem szabad eljutnia. S míg Orbán Viktor kultúrpolitikája 15 év alatt vitte végbe a változásokat, hazai terepen jóval tempósabban zajlanak az események. Czinki szerint azonban ezt pozitívan is nézhetjük: a gyors tempó azonnali cselekvésre ösztönöz. „Az elnyomásra azonnal kell reagálni” – mondja Czinki.

Így vélte Németh Ilona is, aki kezdeményezője és társszerzője volt a kulturális miniszter elbocsátására irányuló felhívásnak, amelyet közel 190 ezren írtak alá – és amiért a múlt éven a rendőrség kihallgatásra is beidézte. 

A hazai közvélemény nem volt felkészülve arra, hogy mi jöhet. Mi azonban a magyarországi példát látva tudtuk

 – mondta a beszélgetésen Németh, aki szerint a kultúrszektorban sokan érezték, hogy nem szabad utat engedni annak, hogy lassan beinduljanak a folyamatok, hanem azonnal kell reagálni. „Amikor a kultúrminiszter az első sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a szlovákiai kultúra csak szlovák kultúra lehet, az volt az első figyelmeztető jele annak, hogy rossz irányt vettünk. Az első támadások a queer kultúrrára, a Kunsthalléra szintén erről tanskodtak” – tette hozzá Németh.

A kultúra képes túlélni

A konferencia talán egyik legfontos felismerése volt sokak számára, hogy a kultúra még közvetlen támadáskor – sőt, háborúban – is képes túlélni. Ukrajnában a háború kitörése óta növekszik a kulturális kezdeményezések száma. Még azokban a városokban is, ahol eddig gyárak biztosították a megélhetést, ahol kisebb szerep jutott a művészeteknek, azt bizonyítják: a támadás arra ösztönzi az embereket, hogy egyfajta védőpajzsként tekintsenek a művészetre. „De van ennek egy gyakorlati oldala is” – mondja Mykhailo Glubokyi , az ukrán Izolzatsia nevű, kulturális kezdeményezéseket tömörítő platform vezetője. 

Miért hallgassak más zenét, mint hazait, mikor ezeket a zenészeket bármikor megölhetik? Miért olvassak más irodalmat, mikor az írókat tönkretehetik?

- magyarázta  az ukrán szakember. Glubokyi szerint a művészek, a művészetek nagy része az elmúlt időszakban kifejezetten gyakorlatiassá vált Ukrajnában: az identitás, a kulturális örökség megőrzésére koncentrál, háborús bűncselekményeket dokumentál, vagy épp az alkotók jövővel kapcsolatos vízióját fejezi ki.

Szintén az a kulturális fellendülésről tanúskodik az ukrajnai Lviv, amely képviseletében Yuliia Khomchyn volt jelen a konferencián. Ő Pozsony főpolgármesterével, Matúš Vallóval és a művészetek helyzetét tekintve Európai mércével is az élen járó Ljubljana alpolgármesterével közös panelbeszélgetésen vett részt. Ahol független kultúra van, az a város független vallhatja magát – mutattak rá a résztvevők a beszélgetésen. A városok felelősségéről a konferencia fókusza ezt követően az EU-ra helyeződött át.

Egy felhívás az Unió vezetőihez

Az esemény záróakkordjaként ismertették a szervezők azt az Európai Uniós vezetőkhöz szóló dokumentumot, amely Pozsonyi nyilatkozat a művészeti szabadságért címet kapta. A dokumentum a független kultúrát és a művészeti szabadságot fenyegető növekvő veszélyre figyelmeztet az Európai Unió tagállamain belül. A dokumentumot aláíró kulturális szervezetek, művészek, szakértők és nemzetközi platformok képviselői szerint eljött az ideje, hogy a kultúrán keresztül védjük meg a demokráciát.

Az aláírók azt kérik a nyilatkozatban, hogy jöjjön létre egy művészi szabadságról szóló európai törvény, amely valamennyi uniós tagállamban biztosítja a művészi kifejezésmód, az alkotás szabadságának és a kulturális intézmények függetlenségének rendszerszintű védelmét.

„Az európai művészeti szabadságról szóló törvényt nem szimbolikus gesztusnak, hanem a művészeti szabadság és a jogállamiság védelméhez szükséges eszköznek kell tekinteni az egész EU-ban” – mondják a nyilatkozat aláírói.

Az aláírók között független kultúráért harcoló hazai illetve nemzetközi szervezetek szerepelnek. A hazaiak közül ilyen a Nyitott Kultúra!, az Anténa – Sieť pre nezávislú kultúru (Hálózat a Független Kultúráért), Diákok a Nyitott Kultúráért! (ŠOK!), a külföldiek közül pedig a művészeti szabadságjogok védelmére szakosodó nemzetközi  Artistic Freedom Initiative, amely áprilisban tett közzé egy jelentést a kultúra helyzetéről Szlovákiában, az európai színházakat összefogó ETC – European Theatre Convention, vagy épp a hivatásos operatársulatok és operafesztiválok vezető szolgáltató szervezete, az Opera Europa.

Az aláírók azt követelik a nyilatkozatban, hogy a törvény biztosítsa a közforrások átlátható és szakszerűen irányított elosztását, a jogbiztonságot és függetlenséget a kulturális intézmények irányítására, az eszmék, formák és témák pluralizmusának tiszteletben tartását a művészetekben, illetve az alkotók és művészek védelmét a megkülönböztetéssel és szankciókkal szemben.

A nyilatkozatban egy nemzetközi munkacsoport létrejöttről is szó esik, amely az uniós intézményekkel karöltve dolgozik majd a művészi szabadságról szóló európai törvény kidolgozásán.