A magyarok negyede nem hallott a friss Nobel-díjasról

A felmérés egyszerre árulkodik büszkeségről és hiányról: a megkérdezettek több mint 70 százaléka hallott Krasznahorkai kitüntetéséről, amelyet október 10-én hirdetett ki a Svéd Akadémia. Az ismertség mögött meglepően alacsony olvasottság áll: a válaszadók 95 százaléka saját bevallása szerint egyetlen Krasznahorkai-könyvet sem olvasott.

A regionális különbségek is szembeötlők voltak: a budapestiek 13, a megyeszékhelyen élők csupán 5 százaléka mondta, hogy valaha a kezébe vett egy művet tőle. Vagyis még ott is, ahol a kulturális intézmények sűrűbben jelen vannak, tízből legfeljebb egy ember találkozott az író szövegeivel. 

Ki hallja meg a hírt?

Kiderült, hogy a pártpreferenciák még egy ilyen, a magyar kultúrát és a magyarság egészét érintő nemzeti üggyel kapcsolatban is relevánsak. A magukat ellenzéki szimpatizánsnak vallók 84 százaléka volt birtokában az információnak, míg a kormánypárti szavazóknál az arány ennél 16-tal kedvesebb, azaz 68 százalék volt.

Eltérés figyelhető meg végzettség szerint is: a diplomások 83%-a, míg a legfeljebb 8 általánost végzettek 67%-a tudott a díjról. A kulturális, művészettel kapcsolatos információ tehát nem egyformán talál utat minden társadalmi csoporthoz. 

Kertész Imrét elfelejtették 

A Publicus Intézet arra is rákérdezett, meg tudnak-e nevezni más magyar Nobel-díjas írót a megkérdezettek. A válasz ez esetben is meglepőnek bizonyult: a megkérdezettek 54 százaléka nem emlékezett rá, hogy 2002-ben Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat, sőt a kutatás szerint 2–3 százaléknyi válaszadó más nevet mondott helyette – holott az elmúlt évtizedekben Kertész Imre műveit filmadaptációk, színházi feldolgozások és intézménynevek is közelebb hozták a nyilvánossághoz. 

A hagyaték kérdése is megosztó

A felmérés érintett egy érzékeny kulturális témát: van-e jelentősége annak, hogy több magyar író – köztük a friss Nobel-díjas is – külföldön, főleg Ausztriában vagy Németországban helyezi el hagyatékát. Ez az ellenzéki válaszadók 83%-a szerint helyes döntés, míg a kormánypártiak mindössze 49%-a értett vele egyet. A kulturális örökség sorsa tehát legalább annyira politikai vitatéma lett mára, mint maga az irodalmi teljesítmény. 

Mit mutat a statisztika valójában?

A kérdőíves vizsgálatot november 10–18. között készítették a felnőtt magyar népességét reprezentáló 1002 fő telefonos megkérdezésével. A felmérésbe bevont személyek életkor, iskolai végzettség, nem, régió és településtípus szerinti összetétele megbízhatóan reprezentálja a magyar lakosság hasonló ismérvek szerinti összetételét. Vagyis a vizsgálatból nyert adatokról 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy legfeljebb ±3,1 százalékban térnek el attól, amit az összes felnőtt korú magyarországi lakos megkérdezésével kaptak volna. 

A kutatás eredménye jól érzékelteti a kulturális beágyazottság jelenlegi állapotát. Miközben a nemzetközi figyelem a magyar irodalomra irányul, az olvasók egy része nem érdeklődik a díjazott iránt annyira, hogy bemenjenek a könyvesboltokba.