A magyar szellem kalandjai

Persze a benne rejlő bizniszen túl is jelentős a műfaj hozadéka, s ezt is bárki elismerheti, aki gyermek- vagy ifjúkorában egy-egy regényes életrajz, ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő írás hatására úgy érezte, belőle orvos, régész vagy űrkutató lesz, s a neves elődök nyomán megleli majd a kor pusztító kórjainak biztos ellenszerét, felfedezi Atlantiszt vagy éppen a Földön kívüli élet bizonyítékait. S ha a nagy tervekből esetleg nem is lett semmi, az érdeklődés azért jó esetben megmaradt...

Kiss László, Lacza Tihamér és Ozogány Ernő rutinos, régi motorosok a szakmában, tudománynépszerűsítő, jeles tudósokat, személyiségeket ismertető írásaikkal gyakran találkozhatunk sajtótermékek hasábjain. Néhány évvel ezelőtt összegyűjtött írásaik már megjelentek A magyar tudomány évszázadai című kétkötetes kiadványban. Ennek átdolgozott, bővített változata a jelen recenzió tárgya, a Gondolatokból épült katedrális című könyv, amely valóban lenyűgöző szeletet ölel fel a magyar szellem nagy kalandjaiból.

A csaknem száz írást tartalmazó kötetben egymás után sorjáznak az elmúlt évszázadok és a közelmúlt jeles magyar természettudósai (valamint mutatóba egy-egy filosz), feltalálói, műszaki innovátorai, utazói stb. S nem csak azok a történetek és nevek, amelyeket ambiciózusabb pedagógusok hiszekegyként tanítanak meg diákjaikkal az iskolában – mint például Bél Mátyás, Kőrösi Csoma Sándor, Bolyai Farkas és Bolyai János, Szent-Györgyi Albert, Jedlik Ányos, Eötvös Loránd, Szilárd Leó, Teller Ede, Neumann János vagy éppen Oláh György, hogy csak néhányat említsünk. Jutott tér a kevésbé ismert tudós személyiségeknek is, s e szempontból elsősorban a Kiss László által jegyzett első rész – mely A humanizmus napszámosai címmel csaknem félszáz portrét, visszapillantást közöl a magyar gyógyászat történetéből – bizonyul hiánypótlónak. Olvashatunk a nagyszombati orvosi karról, a Komáromi Tudós Társaság orvos tagjairól, a magyar orvosok és természetvizsgálók felvidéki vándorgyűléseiről, s egy sor méltatlanul elfeledett gyógyítóról. Hogy csak két példával éljek azok közül, akiknek nevét nem csak a szűkebb tudományosságon keresztül ismerhettük volna meg: itt van rögtön Hatvani István (1718–1786), a debreceni kollégium tudós professzora, teológus, orvos és széles érdeklődési körű természettudós, aki újdonságszámba menő kísérleteivel kiérdemelte a „magyar Faust” elnevezést, s e minőségében olyan írók örökítették meg személyét, mint a legendát írásban először rögzítő Kazinczy Sámuel, majd a későbbiekben Jókai Mór és Arany János. S hogy tudomány és irodalom kapcsolatánál maradjunk: bizonyára kevesen ismerik az 1758 körül a Rimaszombat melletti Jánosiban született, majd Ipolyságon is praktizáló Vályi Klára, „a Csokonaival levelező verselgető bába” nevét, akit Három veréb hat szemmel című régi magyar irodalmi antológiájában Weöres Sándor mentett meg a végérvényes enyészet porától.

Az impozáns kiadványt kézbe fogva egyetlen, apró kifogás merült fel, az is csak azért, mert csendes és magányos harcot hirdettem a kiadói-szerkesztői-szerzői, s amúgy teljesen felesleges nagyotmondások ellen. (A jelenség gyakori, reprezentatív példája, amikor egy-egy pár oldalas, elemi szintű, kompilált, „sokadgenerációs” történelmi összefoglalót bábái komoly történeti munkaként próbálnak feltüntetni; a doktorandusz hallgatók körében pedig divattá vált a napi sajtóban közölt szösszeneteket, recenziókat tudományos publikációkként elkönyveltetni.) A Magyar orvosok, mérnökök, tudósok – Tudománytörténeti arcképek és tanulmányok alcímet viselő kötetben az ígértekből minden megtalálható (azaz vannak benne magyar orvosok, mérnökök, tudósok, továbbá tudománytörténet és persze arcképek is), kivéve a tanulmányokat, amelyeknek műfajként azért léteznek mind tartalmi, mind formai szabályai. A tanulmány műfaja a tudományos publicisztikába tartozik, s a Gondolatokból épült katedrális értékéből mit sem von le az a tény, hogy „pusztán” az, ami: hasznos, olvasmányos, stílusában az angolszász esszé mintáját követő, minden könyvespolcra odakívánkozó ismeretterjesztő kiadvány, amely – tekintve, hogy modorában a köztes értéktartományban mozog, azaz egyaránt kerüli az infantilis túlegyszerűsítéseket s a túl bonyolult szakproblémák boncolgatását – elsősorban a diákok felsőbb évfolyamainak, s a témára nyitott felnőtt olvasóknak az érdeklődésére tarthat számot.

(Dr. Kiss László – Lacza Tihamér – Ozogány Ernő: Gondolatokból épült katedrális. Madách-Posonium 2001)