A legmegosztóbb magyar rocker-celeb 80 éves lett

Nagy Feró egyszerre ikon, provokátor, Kossuth-díjas előadó, kínos elszólásairól híres megmondóember, zenei hivatkozási pont és a szórakoztatóipar alsó polcos terméke. Pályája során betiltott rockerből, „a nemzet csótányából” lett a hatalomnak behódoló udvari bolond. De nézzük, hogyan történ(hetet)t mindez. 

1946-ban született Letenyén, Erdélyből menekült szülők gyermekeként. Budapesten elektroműszerésznek tanult, később erősáramú üzemmérnöki szakot választott a főiskolán, de az államvizsgát tudatosan halogatta – nehogy elvigyék katonának. Végül a diplomája bánta a dolgot, de a terv bevált: nem vitték el.

 „Jé, jé, hív a zene" 

A zenével már középiskolásként kapcsolatba került, 1971-ben pedig csatlakozott a Csuka Mónika – későbbi felesége – által vezetett Beatricéhez, amely Magyarország egyetlen női zenekara volt. A Gyere kislány, gyere című diszkóslágerrel robbantottak, ezt a rocker Feró később többször igyekezett kimagyarázni, több-kevesebb sikerrel. Lényeg, hogy 1978-ra a lánybanda egyetlen fiú tagja gyökeresen átalakította a csapatot. 

Keményebb vonalon

Az új Beatrice már bőrszerkós férfizenekar volt, bluesos-punkos rockhangzással. Hozzájuk fűződik a magyar könnyűzene történetének első ikonikus divatkiegészítője, a nyakban és homlokon egyaránt viselhető piros-fehér pöttyös „baboskendő”. A külvárosi fiatalok, a társadalom perifériájára szorult csövesek kedvencei lettek, de 1980-ban már az Omega és az LGT előzenekaraként turnéztak. Nagy Feró nyers, szókimondó dalszövegei azonban nem tetszettek a Kádár-rendszer funkcionáriusainak. A hatóságok folyamatosan megfigyelték, zaklatták őket, Feró útlevelét később bevonták, a Beatrice a népszerűség ellenére sem adhatott ki lemezt. Végül sikerült teljesen ellehetetleníteni őket, 1981-ben feloszlottak. 

A frontember 1982 és 1985 között az Ős-Bikini élére állt, két figyelemreméltó lemezt (Hova lett, XX. századi híradó) készített velük, amelyeket ma is a műfaj legjobb produkciói közé sorolnak. 1987-ben pedig újraélesztette a Beatricét. A dalok az esélytelen fiatalok dühét, kiábrándultságát fogalmazták meg, Feró pedig a magyar új hullám egyik vezéralakja lett. Innen ered a címke: a nemzet csótány. 

Új idők új hangjaival 

A rendszerváltás után a zenekar műfajt váltott: slágeres dalokkal kapaszkodott fel a listákra (Azok a boldog szép napok, 8 óra munka, Pancsoló kislány, Hegyek között), és sorra jelentette meg a halott oroszlánba belerugdosó, azaz a pártállami rendszert gúnyoló lemezeit (Gyermekkorunk lexebb dalai 1990, Utálom az egész XX. századot, 1991, Vidám magyarok, 1992). 

Hív a politika 

Nagy Feró pedig úgy gondolta, hogy az előző évek mellőzöttsége után neki még feladatai vannak, úgyhogy előbb függetlenként – „Szakadt országnak szakadt elnököt” jelszóval – elindult az első köztársasági elnökválasztáson, majd nagy vehemenciával belevetette magát a pártpolitikába. 

Kezdetben liberális nézeteket vallott, majd egyre markánsabban jobboldali irányba sodródott, végül a nemzeti radikális Csurka István híve lett, akit később a MIÉP-be is követett, és tíz éven át ennek a pártnak a katonája volt.

Később fejest ugrott a bulvárba is, a kereskedelmi tévék celebje lett, hasznosítva a személyéhez kapcsolódó brandet. Korcsolyázott, vacsorázott, táncolt, zsűrizett, szmokingban kabarét vezetett. Zenekarával pedig szinte bárhol színpadra lépett, a falunapoktól a borfesztiválokig.  

A megmondóember

Nagy Feró az elmúlt tíz-tizenöt évben inkább nyilatkozataival, mint új dalaival került a figyelem középpontjába. Nyíltan a Fidesz mellé állt, rendszeresen kommentál politikai és társadalmi ügyeket, gyakran zavarba ejtő tónusban. Több kijelentése felháborodást, társadalmi vitát váltott ki: volt, amikor a nők elleni erőszakról, máskor a szegénységről, a hajléktalanságról vagy épp a „túlérzékeny” társadalomról beszélt lekezelő hangnemben.

A legnagyobb botrányt tavaly októberben a Szőlő utcai javítóintézeti prostitúciós ügy kapcsán tett megjegyzései okozták, amikor a volt igazgató bűncselekményeit úgy kommentálta, hogy „mindenki jól járt”, és a történteket remek pénzkereseti lehetőségként kezelte. Későbbi magyarázkodása ellenére a mondatok mögötti gondolkodásmód árulkodó maradt.

A mai sikeres előadókról is furcsa véleménye van: „Majka csak a pénzért rappel, Azahriah pedig olyan, mint a malária.” Szerinte „a fiatal zenész nem érti, milyen súlya van a szavainak, és jobb lenne, ha gondolkodna is, mielőtt ír.” 

Mit kezdjünk Feróval? 

Mindezek ellenére Nagy Feró kulturális jelentősége vitathatatlan. A Beatrice mellett szerepelt az István, a király című legendás rockoperában, Bergert alakította a Hairben, énekelt az Attila – Isten kardjában, játszott filmekben és színházban, rádiós és tévés műsorvezetőként (Garázs, Rockkalapács) generációkat szólított meg. Díjai, elismerései – köztük a Kossuth-díj – a magyar rocktörténet meghatározó alakjai közé emelik őt. 

Egy nyolcvanéves művész esetében azonban már nem kerülhető meg a kérdés: mit kezdjünk ezzel a felemás örökséggel? Mert Nagy Feró pályafutása legalább annyit elárul Magyarországról, illetve erről a régióról, mint saját magáról.