A gitártörés „feltalálója“ 80 éves lett

Pete Townshend mindig is öntörvényű és kiszámíthatatlan volt. Néhány héttel ezelőtt például kijelentette, hogy nem igazán szeret élőben fellépni - ezt a vallomást paradox módon épp a The Who várva várt amerikai búcsúturnéjának beharangozó sajtótájékoztatójára időzítette. Az utóbbi hétvége legnagyobb port kavart rock an roll-híre pedig az, hogy a zenekar – Townshend kezdeményezésére – ismét kirúgta dobosát - egy hónap leforgása alatt már másodszor. (Zak Starkey-nak április végén mondtak fel, majd három nap múlva visszavették. A dobos 1996 óta zenélt velük). 

Ez csupán két „megmozdulás“, amelyekkel Pete Townshend az utóbbi hetekben címlapra került. A The Who fénykorában is ő volt a legfontosabb ember a zenekarban, a lányok kedvencének számító Roger Daltrey énekest is lekörözve. 

Ő írta a legfontosabb dalaikat, mint az Anyway, Anyhow, Anywhere, az I Can't Explain, a The Kids Are Alright (később film is készült az együttesről ezzel a címmel), az I Can See for Miles, és a nemzedéki himnusszá lett My Generation. 

Az alapfelállás (Townshend, Dartley, Keith Moon dobos és John Entwistle basszusgitáros) 1964-re alakult ki, abban az évben váltak a brit rock-színtér egyik legfontosabb bandájává - egy idő után még a Rolling Stones is vetélytársat látott bennük. Live at Leeds című 1970-es koncertalbumuk a kritikusok szerint minden idők legjobb élő rockalbuma. 

Townshend 1969-ben írta meg a vak, siket és néma fiúról szóló Tommy című rockoperát, amelynek több dala önálllóan is sikert aratott. A történetet 1975-ben Ann-Margret, Tina Turner, Elton John és Jack Nicholson főszereplésével vitték filmre, színpadi változata 1993-ban öt Tony-díjat kaszált. Townshend évtizedekig dolgozott a folytatáson, amelyet végül nem fejezett be. Az elkészült dalok közül a Baba O'Rileyt sokan a New York-i helyszínelők című tévésorozat főcímzenéjeként ismerhetik, de a Mr. Big zenekar rajongói is imádják, mert Eric Martinék minden koncertjükön ezt nyomták le ráadásként. 

Az  1971-es Who's Next albumon található nyolc és fél perces Won't Get Fooled Again több filmben és tévésorozatban is felcsendült, így a CSI: Miami helyszínelők epizódjainak kezdetén is. (A teljesség kedvéért álljon itt, hogy a CSI: A helyszínelők főcíme alatt Who Are You című daluk szólt.) 

A Tommy születésének évében, 1969-ben felléptek a woodstocki fesztiválon, bekerültek a híres filmbe is. Townshend 1977-ben egy időre kilépett a zenekarból, megjelentette Rough Mix című albumát, amelybe Eric Clapton és a Rolling Stones dobosa, Charlie Watts is besegített. A következő évben gyógyszer-túladagolásban meghalt Keith Moon dobos, és a megrendült Townshendnek szembe kellett néznie saját depressziójával és kábítószer-problémáival is. 

A The Who tagjai között a nyolcvanas évektől egyre több volt a vita, 1983-ban feloszlottak, de az 1985-ös Live Aid koncerten újra együtt álltak a színpadon. Townshend 1989-ben készült el az Iron Man című musicaljével, amelyben szerepelt a blues-király John Lee Hooker, valamint Nina Simone énekesnő is. Townshend, Daltrey és Entwistle időről időre feltámasztották a The Who-t, Entwistle 2002-ben bekövetkezett halála után a gitáros és az énekes kettesben folytatták, váltakozó vendégzenészekkel. 

Az 1982 óta első új anyagot tartalmazó Who-album 2006-ban került a boltokba Endless Wire címmel, 2010-ben a Super Bowl döntőjének félidejében, 2012-ben a londoni olimpia záróünnepségén léptek fel.

 De újabb nyolc évnek kellett eltelnie egy új dalig, amely az együttes megalakulásának 50. évfordulójára kiadott 2014-es, The Who Hits 50! válogatáslemezen szerepelt. Abban az évben ők zárták a Glastonbury fesztivált. A duóra szűkült zenekar második albuma újabb 13 év kihagyás után, 2019-ben jelent meg, de a hírek szerint azóta alig beszéltek egymással. Ezért a rajongók kitörő örömmel fogadták az idei turné hírét – még akkor is, ha búcsúturnéként prezentálták azt. 

Townshend dalszövegeit sokan irodalmi értékűnek tartják, publikált már elbeszéléskötetet és regényt is. A The Who 1990-ben bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába (Rock and Roll Hall of Fame), 2001-ben pedig Grammy-életműdíjat kaptak. 

A The Who ma már nem zenekar, hanem márka; de ez egy olyan márka, amit a közönség tart életben, nem az ipar, vagy egy cinikus pénzcsináló gépezet 

– mondta Pete Townshend a már említett legutóbbi sajtótájékoztatón.