Trianonról írnak dalt Vadkerti Imréék

Ugorjunk vissza az időben februárig, amikor Derzsi Györggyel és Kovács Koppánnyal Amerikában turnézott A három királyok című produkcióval. A tengerentúlon akkor már lehetett érezni a járvány előszelét? 
Induláskor többen figyelmeztettek bennünket, hogy vigyünk magunkkal maszkot, és használjuk is, mert a reptereken meg mindenütt másutt rengeteg a maszkot viselő ember. Schwechatról repültünk, ott még egyetlen maszkos emberrel sem találkoztunk, Londonban láttunk párat. Ottlétünk utolsó hetéig Amerikában sem tapasztaltuk a szájmaszk használatát, nem éreztük a járvány semmi jelét. 

A hazaúttal sem voltak gondok? Nem észleltek kisebb forgalmat a repülőtereken?
Abszolút nem. Sőt! Korábban mindig volt valami galiba az indulással és az átszállásokkal is, vagy mert késett a gép, vagy mert áttették az indulás időpontját. Elmondhatom, hogy ez a februári volt a legsimább utunk, oda és vissza is. Haza március 4-én érkeztünk, nem tapasztaltuk, hogy kevesebb utas lett volna a reptereken. 

Derzsi György egy facebookos videóban azt mondta, ez nem is turné volt, inkább kirándulás. Ön is így élte meg? 
Általában három hét alatt 13 fellépésünk szokott lenni, ezúttal csak hat volt. Bőven jutott időnk arra is, hogy alaposabban körülnézzünk. Azt mondtuk magunknak, hogy ezúttal egy picit a tájra koncentrálunk, egy picit kirándulásnak is vesszük az utat. A koncerteken telt házak voltak, leszámítva a San Franciscó-it, ahol egyébként sem szoktak sokan lenni. A szervezők jelezték is, hogy ne számítsunk nagy tömegre. De a koncertek mindenhol nagyon jók voltak, sok szeretetet kaptunk.

Az amerikai turné után Erdély felé vette az útját. 
Negyedikén érkeztem haza, másnap már indultam Erdélybe. 
Az utolsó előtti koncert Baróton volt, ott már jelezték, hogy csak ennyi és ennyi ember lehet. Az utolsó pedig Négyfaluban, Brassó mellett, ott már konkréten megszabták, hogy csak 100 embert engednek be. Ekkor már érkeztek a hírek, hogy lezárják a határt. Az eredeti tervek szerint 
12-én reggel indultunk volna haza, de elővigyázatosságból már előző este elindultunk, így nem volt gond a határon. Hazaérkezés után hívtam a doktornőt, hogy mi tegyünk, mert mindenfélét hallottunk a szankciókról és törvényekről. Ő jelentett be két hét házi karanténba. Az egész család ott volt, leszámítva Bálint fiamat, aki Pesten él. Őt azóta nem láttam, hogy elindultam Kanadába.

Hogyan élte meg a kéthetes házi karantént? 
Egy hónapig úton voltam, úgyhogy az első két napot még élveztem is. Itthon voltam, pihentem. Aztán kezdtem elgondolkodni, hogy két hétig ki sem mozdulhatok. A bezártságot sosem szerettem, nem ehhez vagyok szokva. Folyamatosan utazom, koncertek vannak, stúdiómunkák a zenésztársakkal. Egy picit meg is ijedtem, hogy akkor ez most meddig fog tartani. Aztán, ahogy teltek a napok, valahogy megszoktam, belerázódtam ebbe az egészbe. Meg el is gondolkodtam azon, hogy megvagyunk ijedve, karantén van, de közben nincs semmi bajunk, egészségesek vagyunk, ráadásul még a családdal együtt is lehetünk. A legrosszabb az volt, hogy a családból senki nem mehetett ki, és senki nem jöhetett be. Az édesanyám, a sógornőmék és a barátok segítettek. Az egyik barátunknak mondtuk, hogy ha lenne ideje, hozna-e esetleg egy liter étolajat... hozott 12 litert. Valamikor nagyon sokat jártam pecázni, így amikor letelt a két hét karantén, a sógorommal kimentünk horgászni, többször is. A Duna-parton is több időt töltöttünk, és füvet is nyírtam. Mindent, amit már régen csináltam.

Volt lehetősége dolgozni is otthonról? Foglalkozni a zenével?
A zenével folyamatosan foglalkozom, vagy hallgatom, vagy pengetem a gitárt, énekelgetek. Jó ha az énekes dúdolgat, énekelget, még ha nem is olyan hangerővel, mint a koncerteken. Azt nem lehet, hogy több hónap szünet után az ember végigénekel egy kétórás koncertet. 
A virtuális világnak köszönhetően aktívan is tudtam dolgozni. Kovács Koppánnyal és Derzsi Györggyel írtunk egy dalt a trianoni megemlékezésre, jelenleg ezen dolgozunk, ezt csiszolgatjuk.

A KultúrKorzó szervezésében Zsapka Attilával és Sipos Dáviddal közösen volt egy online koncertjük. Milyen érzés volt így koncertezni, technikailag hogyan kell ezt elképzelni?
Ezt a koncertet Attilával és Dáviddal március 15-re terveztük, de akkor nagyon kusza volt a helyzet, meg a karantén miatt sem tudtuk összehozni. Szerettünk volna valahol összeülni, és élő koncertet adni. Aztán jött a lehetőség, hogy az érsekújvári Visual Team stúdiójában a KultúrKorzón keresztül tudtunk koncertezni. Három külön helyiségben voltunk. Nagyon rossz érzés az ilyen. Természetesen jó volt újra zenélni, és a hangulat is jó volt. De ilyenkor nem látod a másikat, csak hallod. Nincs jelen közönség sem, bár volt közönségünk, mert az interneten néztek bennünket. De én még mindig azt mondom, a közvetlen kapcsolat a nézőkkel, amikor csillogó szemekkel ott ülnek, annak nincs párja. Egyébként jó volt, sokan nézték az egész világon.

Milyen tervei vannak a nyitást követően a járvány utáni időszakra? Bepótolni az elmaradt koncerteket? Stúdióba vonulni, albumon dolgozni a Kormoránnal?
Terveznem sem kell, mert tele van a naptáram, olyan szinten, hogy ha minden így marad, akkor elmondhatom, hogy ott folytatom, ahol abbahagytam. Egészen év végéig, a karácsonyi koncertek is le vannak már foglalva. A Kormorán zenekarral novemberre tervezünk új lemezt. Koltay Gergő már írja a szöveget és a dalokat. Vele kapcsolatban vagyok, heti egy-két alkalommal beszélünk, egyeztetünk. Amint megnyílnak a határok, és lehet menni Magyarországra, stúdióba vonulunk, és elkezdődnek a feléneklések. Lemezbemutató nem tudom, mikor lesz, erről még nem volt szó, de hogy lesz, az biztos. Nagyon bízom benne, hogy a trianoni megemlékezések is lezajlanak majd, ha nem is a napján, mert az már túl közel van, de az év folyamán valamikor.