90 éves lett a cseh fotóművészet fenegyereke, Jan Saudek

Jan Saudek fotóit könnyű felismerni: a kézzel színezett, szürreális hangulatú, gyakran romos enteriőrökben készült képek egyszerre groteszkek, erotikusak és melankolikusak. Témái legtöbbször a testiség, a halál, a szerelem, az idő múlása és az emberi esendőség köré épülnek. Alanyai hétköznapi emberek – gyakran meztelenül –, akik a legintimebb helyzetekben jelennek meg, miközben a háttérben rozsdás falak, omladozó vakolat és kopott bútorok képeznek kontrasztot a test szépségével vagy nyers valóságával.

Visszatérő szereplője a nőalak, különösen a termékenység, az anyaság, a vágy és a szenvedés megtestesítőjeként. Munkássága a klasszikus festészeti hagyományokat is idézi, főként a barokk és a szimbolizmus hatását mutatja. Saudek fotográfiái tehát nem egyszerű képek, hanem színpadias jelenetek, amelyekben minden részlet gondosan komponált – noha látszólag véletlenszerűen kusza világot ábrázol.

Nehéz kezdetek

Saudek zsidó családból származik, és a második világháború alatt gyermeként súlyos traumákat élt át. Édesapját a holokauszt során elvesztette, testvére, Kája Saudek – a híres képregényrajzoló – szintén jelentős kulturális szereplő volt. Jan művészi érdeklődése korán megmutatkozott, de sokáig gyári munkásként dolgozott.

A kommunizmus évtizedeiben gyakran zaklatták, cenzúrázták, munkáit betiltották. Ennek ellenére nemzetközi ismertséget szerzett: a 70-es és 80-as években a nyugat-európai és amerikai galériák is felfigyeltek rá.

Különösen azután, hogy a világhírű fotótörténész, Hugh Edwards kezdte egyengetni útját. A rendszerváltás után végre szabadon alkothatott, bár képeinek hatása és megítélése továbbra is erősen megosztó maradt.

Magánéleti botrányok

Jan Saudek nem csupán művészetével, hanem viharos magánéletével is gyakran szerepelt a cseh és nemzetközi sajtóban. Többször nősült, és legalább tucatnyi gyermek apja, sokáig nem is tartotta számon valamennyit. Évtizedeken át hírhedt volt nőügyeiről, extrém életstílusáról és botrányairól. Egyik legismertebb párja Sára Saudková volt – korábban modellje, később élettársa. Viharos szakításukat hosszú jogi csatározások követték, beleértve a gyermekelhelyezési pereket és nyilvános vádaskodásokat.

További botrányt kavart, hogy Sára Saudková több fotót is kiállított és publikált Jan neve alatt, állítása szerint az ő engedélyével, amit Saudek utólag cáfolt. Az ügy évekig húzódott, és jelentősen rontotta hírnevét a közvélemény szemében. 

Emellett Saudek gyakran beszélt nyíltan – sokak szerint megbotránkoztató módon – a szexualitásról, a fiatalkori viszonyairól, és egyes kritikusok pedofíliával határos vádakat is megfogalmaztak ellene, főként a fiatalkorú modellekről készült képei kapcsán.

Noha jogi eljárás nem indult ezekben az ügyekben, a morális kérdések és a művészet határainak feszegetése rendszeresen felmerül a vele kapcsolatos diskurzusban.

Művészi örökség

Jan Saudek munkásságát nem lehet sem figyelmen kívül hagyni, sem könnyen megítélni. Egyesek számára perverz és túlfűtött képei öncélúak, mások a 20. század egyik legbátrabb vizuális krónikásaként tisztelik. Az biztos, hogy a testiség, az elmúlás és az érzelmi szélsőségek ábrázolásában páratlan képi nyelvet hozott létre. Művészete nem csupán fotográfia, hanem a belső világok és fájdalmak színpadra állítása.

Képei ott vannak a világ nagy múzeumaiban, többek közt a New York-i MoMA, a párizsi Pompidou Központ vagy a londoni Victoria & Albert Museum gyűjteményeiben. Saudek ma is alkot, noha életművét részben elhomályosítja az a személyes és közéleti káosz, amely körülötte kialakult.