A bohém francia lány ismét Pozsony meghódítására készül

Ez a karizmatikus, bűbájos, közvetlen, sugárzóan tehetséges énekesnő 2010-ben robbant be a köztudatba, és azon kevesek közé tartozik, akik a világot uraló angol nyelv helyett saját anyanyelvükön lettek nemzetközi sztárok. Pozsonyban immár negyedszer koncertezik zenekarával. 

Érdekes módon már az első, 2014-es fellépésére is napok alatt elkapkodták a jegyeket, minden különösebb hírverés nélkül. Aztán Zaz (polgári nevén Isabelle Geffroy) 2019-ben, illetve 2023-ban is telt házas bulit csinált a szlovák fővárosban.

Dalai félúton vannak a minőségi popzene és a francia sanzon között, egyszerre vagány és fülbemászó melódiákkal, izgalmas crossover megoldásokkal. Természetesen a nagy slágerek is elhangzanak január 24-én a nemzeti teniszcsarnokban (NTC), vagy újabb nevén a Peugeot arénában – mint például a Je veux, On ira, Éblouie par la nuit vagy nagy kedvencünk, a Que vendra – de újabb dalokra is számíthatunk. Főleg a tavaly ősszel megjelent Sains et saufs című albumról, amelyen megmutatja, hogyan lehet a popzene egyszerre mély és szórakoztató.

Ki ez a bohém lány? 

Isabelle 1980-ban született a nyugat-franciaországi Tours városában. Szülei hétévesen beíratták a helyi konzervatóriumba, ahol öt éven keresztül tanult zongorát, hegedűt és kóruséneklést. Később a család Bordeaux-ba költözött, és a tizenéves lány ott folytatta tanulmányait, szabad idejében pedig dzsessz-klubokban, kávézókban, underground kocsmákban próbálgatta szárnyait. De gyakran lépett fel utcazenészként is, vagyis a legváltozatosabb közönséget kellett megszólítania. Elmondása szerint ezek az élmények erősítették meg benne a szabadságvágyat és a közvetlenséget, amelyek később művészetének meghatározó jegyeivé váltak. 

Az első nagy ugrás 

2001-től különféle formációkban megfordult: blues, latin dzsessz, rock és sanzon – ez a stíluskavalkád lett később a védjegye. A Zaz művésznevet 2009-ben vette fel, ami nem más, mint egy játék a nevével – rövid, frappáns, könnyen megjegyezhető. Ugyanebben az évben részt vett egy tehetségkutató versenyen, amit meg is nyert, és ez volt számára a valódi áttörés. A következő évben megjelent első albuma, rajta a Je veux című dallal, amelynek köszönhetően sztár lett. Ez a szám nemcsak a francia rádiók lejátszási listáját robbantotta fel, de végigsöpört egész Európán. 

Zenével a szív körül

Az évek során turnézott Japántól Kanadáig, Moszkvától Buenos Airesig, és a közönség mindenütt ugyanazt tapasztalta: ez a lány nemcsak énekel, hanem kommunikál is. A hangja olyan, mint egy ölelés. Kicsit anyáskodó, kicsit barátnős, kicsit bolondos. És mindenütt próbált kapcsolódni a helyi kultúrához: énekelt oroszul, spanyolul, portugálul, sőt még japánul is. Művészetét mindig a nyitottság jellemezte. Koncertjein ott van a karneváli hangulat, a francia kávéházak füstje, a cirkuszi porond színei és egy jó adag romantikus világfájdalom is. 

Nem csupán zenész

Duplán szimpatikussá teszi őt, hogy rendszeresen részt vesz környezetvédelmi projektekben, emberi jogi kampányokban, és évek óta aktívan támogatja a társadalmi felelősségvállalást. Alapítványa, a Zazimut a fenntarthatóság és az oktatás minőségének javítása jegyében dolgozik. Zaz több interjújában elmondta, hogy őszintén hisz a művészet erejében. Abban, hogy a popzene nem csupán szórakoztatás lehet, hanem eszköz a világ jobbá tételéhez. 

Miért ne hagyjuk ki? 

Mert emberi, mert bohém, és mert száz százalékig önmaga. Dalaiban ott a szabadság szele, a macskaköves párizsi utcák, egy szerelmes pillantás a villamoson, vagy épp a fájdalom, amit nem tudunk megfogalmazni, de ő eldalolja helyettünk. Ezért hódíthatta meg a szlovákiai közönséget is: rajongói egyszerre érzik benne a franciás sikket és a balkáni temperamentumot – ami nem is csoda, hiszen Zaz zenéjében gyakran hallani cigányzenei motívumokat, számunkra ismerős balkáni ritmusokat. 

Szóval kedves kíváncsi felfedezők, még mindig nem késő jegyet váltani erre a szombati pozsonyi koncertre.