120 éve született Latabár Kálmán

dd

Az egész nemzet csak Latyinak hívta. Filmjeire özönlött a nép, tévés szerepléseiről napokig beszéltek az utcán, villamoson, boltokban. Nehéz volt jegyhez jutni az előadásokra, amelyekben játszott. Latabár Kálmán, a huszadik század egyik legnépszerűbb magyar komikusa 120 éve született.

Régi színészdinasztiába született bele: dédapja, Latabár Endre Magyarország egyik legismertebb színésze, színész-pedagógusa és színigazgatója volt. Öccsével, Árpáddal 1928–1931 külföldön lépett fel zenés artistaszámokkal, a kritikusok már akkor a legnagyobbakhoz, Buster Keatonhoz, Chaplinhez hasonlították őket. Max Reinhardt osztrák–amerikai színész, rendező Európa fiatal színésznemzedéke legjobbjainak tartotta a testvérpárt. Világkarriert kínált nekik, ők mégis hazajöttek, mert magyar színészek akartak lenni.

Latabár Kálmán humora és színészi előadóképessége mellett virtuóz tánctudásával szórakoztatta a közönséget. Rendszeresen fellépett az budapesti Operettszínházban, a Pesti Színházban, a Művész Színházban, a Royal Orfeumban, majd 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Máig emlékezeteset alakított mint Mujkó (Huszka: Gül Baba), Meneláosz (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér), Nyegus (Lehár: A víg özvegy).

1937-ben kezdett filmekben szerepelni, néhány emlékezetes cím: Fizessen, nagysád! (1937), Egy bolond százat csinál (1942), Egy szoknya, egy nadrág (1942), Mágnás Miska (1948), Fel a fejjel (1954). Az emigráns magyarok is számtalanszor hívták vendégszereplésre, szinte minden földrészen megfordult.

Bár hívő katolikus volt, édesanyja zsidó származása miatt meggyűlt a baja a nyilas és a náci hatalommal, 1945 után a kommunista rendszerben pedig olyan középszerű kollégák támadták, akiket zavart a zsenialitása.

Pillanatok alatt képes volt kapcsolatot teremteni a nézők millióival. Mindmáig tartó népszerűsége szorgalmának, fegyelmének, valamint annak is köszönhető, hogy egész életében megőrizte emberségét, a humánumba vetett hitét. A siker soha nem szédítette el, mindig meg akart felelni a várakozásoknak.

Munkáját 1950-ben Kossuth-díjjal ismerték el, ugyanebben az évben lett érdemes művész, a Kiváló Művész címet 1953-ban kapta.

Súlyos cukorbetegségben szenvedett, állapota 1970 elején fordult válságosra, 1970. január 11-én hunyt el Budapesten, 67 évesen.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?