XIV. Leó: Hitetek és örömötök szolgája akarok lenni

Az új egyházfő homíliájában arról beszélt, minden érdem nélkül lett megválasztva. Úgy fogalmazott: „félve és remegve jövök hozzátok”, mint egy testvér, aki hitetek és örömötök szolgája akar lenni, „veletek együtt járva Isten szeretetének útján”.

A latinul és görögül felolvasott, János evangéliumából vett szentírási részletet magyarázva kiemelte: Péter apostol csak azért tudja Jézustól kapott küldetését teljesíteni, hogy emberhalász legyen, mert saját életében megtapasztalta Isten végtelen és feltétel nélküli szeretetét, még a kudarc és a tagadás órájában is.

Pétert feladata, hogy „jobban szeressen” és életét adja a nyájért. Szolgálatát éppen ez az áldozatkész szeretet jellemzi, tekintélye nem más, mint Krisztus szeretete. Nem lehengerléssel, vallási propagandával vagy hatalmi eszközökkel kell megragadnia a többieket, hanem mindig és csakis azzal a szeretettel, amelyre Jézus adott példát – jelentette ki.

Hangsúlyozta, hogy Péternek a nyáj legeltetése közben mindig ellen kell állnia a kísértésnek, hogy „magányos harcos” legyen vagy a többiek fölé helyezett vezető, aki uralkodik a rábízott embereken. Éppen ellenkezőleg: arra nyert meghívást, hogy szolgálja a testvérek hitét, együtt járva velük.

Szót arról is: az egyház mindazokból áll, akik összhangban vannak a testvéreikkel és szeretik felebarátjukat. Azt szeretném – folytatta, hogy ez legyen "a mi első nagy vágyunk”: egy „egyesült egyház”, az „egység és a közösség jele”, amely a kiengesztelődött világ kovászává lesz.

Még mindig túl sok a viszály, a seb, melyet a gyűlölet, az erőszak, az előítéletek, a másmilyenségtől való félelem, a Föld erőforrásait kizsákmányoló és a legszegényebbeket kirekesztő gazdaság okoz. Mi „ebben a tésztában szeretnénk az egység, a közösség, a testvériség apró kovásza lenni. Alázattal és örömmel azt szeretnénk mondani a világnak: nézzetek Krisztusra, közeledjetek hozzá, fogadjátok be szavát, amely megvilágosít és megvigasztal. Halljátok meg a szeretetre irányuló javaslatát, hogy az ő egyetlen családjává váljatok. Az egyetlen Krisztusban mi is egyek vagyunk” – fogalmazott az egyházfő.

XIV. Leó a „missziós lelkület” fontosságáról szólva hangsúlyozta, hogy a keresztények nem zárulhatnak be kis csoportjaikba, és nem érezhetik magukat felsőbbrendűnek a világnál. „Arra nyertünk meghívást, hogy mindenkinek fölkínáljuk Isten szeretetét, hogy megvalósuljon az az egység, amely nem szünteti meg a különbözőségeket, hanem értékeli mindenki személyes történetét és minden nép társadalmi és vallási kultúráját” – mondta.

Arra szólított, hogy építsünk egy „missziós egyházat, amely kitárja karjait a világ felé”, amely hirdeti az Igét, amely engedi, hogy a történelem nyugtalanítsa és amely az összhang kovászává válik az emberiség javára.

A homília előtt XIV. Leó három bíborostól megkapta a gyapjúból készült palliumot és a halászgyűrűt. A pápa ezután az evangéliumos könyvvel áldást adott, majd a világegyház képviselői engedelmességet fogadtak neki. Először egy észak-amerikai, egy dél-amerikai és egy óceániai bíboros, majd egy püspök, egy pap, két szerzetes, egy házaspár, végül két fiatal járult a pápa elé.