XIV. Leó első pápai dokumentuma középpontjába a szegények szolgálatát helyezte

XIV. Leó pápa első apostoli buzdítása szokás szerint a szöveg latin változatának Dilexi te (Szerettelek) kezdősoráról kapta a címét.

A dokumentumot az egyházfő október 4-én, Assisi Szent Ferenc ünnepén írta alá, de a Szentszék most közölte több nyelven.

Az apostoli buzdítást Ferenc pápa kezdte el írni, de halála miatt nem tudta befejezni. Utódja folytatta a munkát, ami nem precedens nélküli, mivel Ferenc pápa 2013-ban szintén az elődje XVI. Benedek megkezdte, Lumen fidei (A hit fénye) apostoli buzdítást fejezte be és adta ki elsőként megválasztása után.

XIV. Leó Ferenc pápa legutolsó, Dilexit nos (Szeretett bennünket) kezdetű enciklikájához is kapcsolódott.

Az amerikai pápa 121 pontból álló apostoli buzdítását az elsők között Matteo Zuppi az Olasz Püspöki Kar elnöke kommentálta hangsúlyozva, hogy a dokumentum a szegények iránti szeretetről szól, ami szintén a Ferenc pápához való kapcsolódás szándékát mutatja. A szegények „ma is a legutolsók az egyre igazságtalanabb társadalomban” – tette hozzá Zuppi érsek.

XIV. Leó a buzdításban kiemeli, hogy azért kell a szegényeket helyezni a központba, mivel a szegénység számos formája a mai korban is jelen van a világban.

„A szegények helyzete olyan kiáltás, amely az emberiség történetében folyamatosan életünkhöz, társadalmainkhoz, a politikai és gazdasági rendszerekhez és nem utolsósorban az Egyházhoz szól” – írta a pápa.

XIV. Leó szerint a szegénységnek „több arca” van, és nem kizárólag a fennmaradáshoz szükséges eszközök hiányát jelenti, hanem társadalmi, lelki és kulturális szegénységet, kirekesztést, jogfosztást, az oktatás hiányát, alultápláltságot, erőszakot többek között a nőkkel szemben.

A pápa úgy véli, „nem lesz béke, amíg a szegényeket félre tolják és támadják”. Az apostoli buzdítás első oldalai kijelentik, hogy „Isten a szegényeket választja, ezért a szegényekért való Egyházra van szükség”, ami a pápa szerint nem pasztorációs lehetőség, hanem a keresztény küldetés alapvető feladata.

XIV. Leó hangoztatja, hogy a szegénység a világnak nemcsak azon részeit érinti, ahol nincsen táplálék vagy víz, hanem számos gazdag országot is, melyekben „a szegényekre vonatkozó számok nem kevésbé aggasztóak”. Megjegyzi, hogy Európában egyre több család nem képes hónap végéig kitartani.

Nem véletlenül lesz szegény valaki, és vak és kegyetlen az a szemlélet, miszerint a szegénység választás kérdése – hangoztatja a pápa, aki szerint egyes keresztény csoportokból is hiányzik az elkötelezettség a hátrányosabb helyzetűek iránt. Az alamizsnaadás erőteljesebb gyakorlását szorgalmazza.

A dokumentum – Ferenc pápa szóhasználatával – a „létezés perifériáin” élők között említi a menekülteket és migránsokat: „minden elutasított migráns maga Krisztus, aki közösségeink ajtajain kopogtat”.

XIV. Leó pápa a három éves szír gyermek Alan Kurdira emlékeztet, aki családjával vándorolt el, és holttestét a tenger a török partokra vetette ki.

Az apostoli buzdítás a szegényeknek szentelt, november 16-i egyházi világnapot előzte meg, amelyet Ferenc pápa vezetett be, és idén kilencedik alkalommal tartják meg.

Az apostoli buzdításról szóló szentszéki sajtótájékoztatón Konrad Krajewski bíboros, aki Ferenc pápa, és most XIV. Leó pápa alatt is a vatikáni alamizsnahivatalt vezeti, kijelentette, Ferenc pápa valóban a szegények pápája volt.

Felidézte: Ferenc pápa azt a feladatot adta neki, hogy menjen ki a Vatikánból a szegények közé, és amikor még több pénz kellett a segítésükre „felszólított, adjam el a vatikáni íróasztalomat”. Elmondta, hogy a Covid-járvány alatt hatezer hajléktalant és „papír nélkülieket” oltottak be a Vatikánban.

Krajewski elmondta, hogy az alamizsnahivatal többek között a pergamenen megvásárolható pápai áldások bevételéből segít, amelyekből havonta húszezret adnak el.