Nagy az esély egy közel-keleti háborúra, de Netanjahu hatalma nincs veszélyben

Hogyan értékeli a kialakult helyzetet Izrael és Irán között?

Ez gyakorlatilag az utóbbi 30 év egyik legveszélyesebb történése a Közel-Keleten. Potenciálisan akár egy háború kezdete is lehet. Hiszen nagyon eltér azoktól a tavaly őszi, kvázi szimbolikus, erőt felmérő támadásoktól, amit a két ország egymás ellen végrehajtott. Ugyanis nem csupán a nukleáris létesítményeket vették célba, hanem kivégezték az iráni katonai vezetés egy részét – ugyanúgy az atomtudósok egy részét is, és olyanokat is, akik nincsenek már benne a programban, csak az ő nevük alatt fut, sőt civileket is.

Izrael kormánya megelőző csapásnak nevezte a támadást. Valóban lehet így tekinteni erre a lépésre?

Attól függ, hogy mit akartak megelőzni. Izraelben már a nyolcvanas évek közepétől kommunikálják különböző politikusok, hogy már csak egy lépésre van Irán az atombombától. Netanjahu pedig 1999-től egyfolytában ezt hangoztatja. De inkább abból a szempontból volt megelőző csapás, hogy a jelenlegi izraeli kormánykoalíció túlélje ezt az időszakot, és hatalmon tudjon maradni. Mert Gázában holtpontra jutottak: katonailag mindent megtettek, de a Hamász még mindig létezik. Másrészt itt voltak az amerikai tárgyalások az iráni atomprogramról, és úgy tűnt, hogy megegyezés is születhet. Ez pedig Netanjahunak nagyon nem felelt volna meg a közel-keleti politikáját tekintve. Gyakorlatilag ezt a lehetséges megállapodást is megelőzték.

Átgondolt, előkészített támadásról beszélhetünk?

Sokan gondolják így. Izraelnek nagyon erős titkosszolgálati hálózata van kiépítve Iránban, és ezt bármikor végre lehetett volna hajtani. Kicsit hasonlít arra is, amit a Hezbollah ellen Libanonban véghez vittek az izraeliek,

csak hát ez nem egy Libanon méretű kis ország, hanem egy meghatározó középhatalom a Közel-Keleten.

Szóval kérdéses, hogy ez átgondolt vagy egy nagyon rövidlátó lépés volt-e.

Kik lehetnek az egyik és a másik fél tényleges szövetségesei ebben a konfliktusban?

Izraelnek igazából csakis az Egyesült Államok. Főleg a majdnem két éve tartó gázai háború után nagyon egyértelmű ez, mivel Magyarországot, Csehországot meg Vanuatut leszámítva Izraelnek elfogytak a támogatói. De másrészt mondjuk ott van Irak, ami két kő között őrlődik, mivel Irán közel-keleti szövetségese, de az USA-é is. Vagy például Katar: ők próbálnak diplomáciailag semleges területet fenntartani – itt van a legnagyobb amerikai katonai bázis a régióban –, de az izraeliek állandóan a Hamász iránti szimpátiával vádolják az ország vezetését.

Nagyon furcsa helyzetben van tehát az Egyesült Államok, mert  egy bizonyos ponton választani kell az Öböl-menti államok pénze és Izrael között.

Hiszen a szaudiak is nagyon komolyan elítélték a támadást. És ha ez valamilyen háborúba menne át, akkor az összes nukleáris hulladék a Perzsa-öbölben fogja végezni. Vagyis a szaudiak, a katariak, a bahreiniek meg az Egyesült Arab Emírségek szenvedhetnek ökológiai katasztrófát.

De nem inoghat meg ennek hatására Netanjahu támogatottsága és ezzel a hatalma Izraelben?

Éppen ellenkezőleg. Az Irán elleni háború az, ami egyesíti az egész izraeli politikai spektrumot. A politikai szövetségesei és az ellenfelei is teljesen egyetértenek az iráni csapással. Lényegében ezzel próbálja megalapozni a stabilitást a miniszterelnök. A gázai műveletek bizonytalanságot váltottak ki a közéletben, mert ebben megosztott az izraeli közvélemény – még ha az ellenzék kis számú is, de nagyon hangos.

Irán megtámadása ellen senki nem fog tiltakozni Izraelben.

Persze az emberek félnek attól, hogy Irán mit tesz, de hogy Irán ellenség, azt a politikusoknak sikerült mélyen elültetni a társadalomban. Fordítva is igaz ez természetesen: Iránban sem vonja senki kétségbe, hogy Izrael ellenség. Ez a propagandaháború eredménye.

Alapvetően miért Iránt, illetve Izraelt tartja ellenségnek egyik-másik ország?

Mondhatni ideális ellenség a két ország. Nincs közös határ, eleinte elég volt egymásra mindenféle rosszat mondani meg fenyegetőzni. Az változtatta meg a dolgot, amikor először repültek oda-vissza a rakéták. Szóval ez a mostani a populista politikában már nem a megfelelő pozíció.

Milyen hatása lehet ránk nézve annak, ha tovább durvul a helyzet?

Az olajárak felmennek biztosan. Hasonló lehet a szituáció, mint amit a második öbölháború hozott magával. Vagyis egy nagyon instabil Közel-Kelet, rengeteg potenciális konfliktussal, az üzleti lehetőségek pedig kérdésessé válnak.