Ellenség. Áruló. Kollaboráns

Óvatosan kell bánnunk a nagy szavakkal. Nem tesz jót a demokráciának, sem a demokratáknak, ha az embereket a más véleményen lévők ellen uszítják. Ugyanezt tették a kommunisták is. Milada Horákovának és több száz másik embernek ez az 1950-es években az életébe került. Abban az időben a tisztességes polgárok is megőrültek, a művészek halálbüntetést követeltek Jiřina Štěpničková színésznő számára.

Nem csak a politikusok uszítják a lakosokat egymás ellen. Az 1950-es évek képe újra életre kelt. Az utcákon és a médiában egyaránt. A kivégzőhely a közösségi média. A címkézés az ember megsemmisítésének eszközévé vált. Hatékonyabb, mint a börtönbe zárás. A végeredmény egy társadalmilag halott ember.

Akárcsak a legkeményebb kommunizmus idején, ma is a média és a művészek segítik a politikusokat. Minden tábornak megvannak a maga „hasznos emberei”. Szóbeli támadások és az „ellenségre” való ujjal mutogatás már az ötvenes években elkezdődött. A leggyakrabban használt szavak közé tartozott az áruló, a kollaboráns, az idegen hatalom szolgája.

De ne csak a politikusokat hibáztassuk a társadalom jelenlegi erkölcsi állapotáért! Túl könnyű lenne így kibújni a mindenkit is terhelő felelősség alól. Nézze csak meg mindenki a saját posztjait a közösségi oldalakon! Vizsgáljuk csak meg, milyen szótárat használnak egyesek mások dehumanizálása, megalázása céljából! Címkézzük egymást. Élő célpontokká teszünk másokat, ellenségekké, kollaboránsokká, idegen hatalom szolgáivá. Mindezt a saját igazságunk nevében – az egyetlen helyesnek tartott igazság nevében.

1950. június 16-án kivégezték Veleslav Wahlt, egy 28 éves cseh ornitológust, aki részt vett az antináci és antikommunista ellenállásban. Aztán a hónap végén, június 27-én Milada Horákovát is kivégezték, másokkal együtt, akiket politikai perben ítéltek el. 75 évvel ezek után az események után is résen kell lennünk, amikor valaki a környezetünkben olyan szavakat használ, mint áruló, kollaboráns, idegen hatalom szolgája, ellenség.

Pontosan így kezdődtek az 1950-es évek. A politikusoknak sok segítőjük volt. Az újságírók és a művészek akkoriban a legaktívabb aktivisták közé tartoztak. Úgy tűnik, nem sokat tanultunk a múltból. Legfőbb ideje lenne. Az 1950-es évek szele nem illik a demokráciához.

A szerző a Plus 7 dní munkatársa