Az EU és a Mercosur aláírta a szabadkereskedelmi megállapodást

A megállapodást az EU részéről Maros Sefcovic kereskedelmi biztos, a Mercosur részéről pedig négy alapító ország külügyminisztere – Pablo Quirno (Argentína), Mauro Vieira (Brazília), Rubén Ramírez (Paraguay) és Mario Lubetkin (Uruguay) – látta el kézjegyével.

Az Európában sokat vitatott megállapodást még az Európai Parlamentnek jóvá kell hagynia. Ratifikálnia kell továbbá a Mercosur-tagállamok törvényhozásának is.

Az EU és a Mercosur együttesen a világgazdaság GDP-jének 30 százalékát adja, és 31 ország 720 millió fogyasztóját képviseli.

A „történelminek” tervezett egyezményről 1999 óta tárgyalt az Európai Bizottság és a dél-amerikai gazdasági szervezet négy alapító országa. Több uniós országban a közelmúltban tüntetések voltak a megállapodás ellen.

„Inkább egy igazságos kereskedelmet választunk, mintsem a vámokat, inkább a hosszú távú termékeny partnerséget, mint az elszigeteltséget” – jelentette ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az aláírás előtt Asunciónban.

„Mindenen túl konkrét és kézzelfogható előnyöket kívánunk biztosítani népeinknek és vállalataiknak” – tette hozzá.

António Costa, az Európai Tanács elnöke azt mondta, hogy a megállapodás „a szabályokon, a többoldalúságon és az országok és régiók közötti kapcsolatok alapjául szolgáló nemzetközi jogon alapuló szabadkereskedelem védelmének üzenetét” hordozza, ami ellentétes a „kereskedelem geopolitikai célokra történő felhasználásával”.

Santiago Pena, a Mercosur soros elnöki tisztjét ellátó Paraguay államfője szerint a megállapodás „világos jel a nemzetközi kereskedelem javára egy feszültségekkel teli környezetben”.

Támogatói szerint az EU–Mercosur megállapodás lehetővé teszi az európai gazdaság fellendítését és a Latin-Amerikával fenntartott diplomáciai kapcsolatok ápolását. A megállapodás értelmében megszűnnek a vámok a kétoldalú árucsere több mint 90 százalékában, és kedvez az európai autók, gépek, vegyipari termékek, borok és más italok exportjának. Másrészt megkönnyíti a dél-amerikai agrártermékek európai piacra jutását, ami viszont aggasztja az érintett ágazatokban tevékenykedő gazdákat.