Amerikai az új pápa, de nem Trump embere – Ferenc örökségét viheti tovább XIV. Leó

Robert Prevost XIV. Leó néven vonul be a történelemkönyvekbe. Ő maga döntött erről – miután pápává választotta a bíborosok testülete –, és ahhoz sem férhet kétség, hogy nem véletlenül esett a választása a Leó névre.

A katolikus egyházfők hagyományosan a név felvételével jelzik, hogy kit tartanak követendő példának. Jorge Mario Bergoglio, azaz Ferenc esetében ez annyiban volt rendhagyó, hogy ő nem egy korábbi pápát, hanem Assisi Szent Ferencet jelölte ki mintaként. Prevost esetében egyszerűbb a helyzet: minden bizonnyal XIII. Leót követi nevével.

És ez azért fontos, mert XIII. Leó, tulajdonképpen a katolikus egyház aktuális társadalmi tanításának a megalapozója volt

– szögezte le Gábor György valláskutató.

A 19. század utolsó egyházfője ugyanis rávilágított, hogy a katolikus tanok összeegyeztethetőek a demokrácia értékrendjével. Leghíresebb műve, a Rerum Novarum, vagyis Az új dolgok című enciklika.

„Ez társadalmi és szociálpolitikai értelemben óriási újítás volt – ír a kapitalizmusról, a munkások méltóságáról és jogairól, a méltányos bérről, valamint az egyház és az állam kötelezettségeiről. A pápaság történetében elsőként fogalmazott meg ilyen társadalmi és politikai elveket” – mondta el a példaként szolgáló egykori pápáról Gábor György, hozzátéve, hogy

a névválasztás ilyen értelemben kifejezetten iránymutató.

Amerika és Trump célkeresztben?

A fogadóirodák nem tartották számon a nagy esélyesek között Prevostot, így azok számára is váratlan lehetett megválasztása, akik próbálták nyomon követni a vatikáni eseményeket. Személyén túl viszont az okozhatott nagy meglepetést, hogy elsőként a történelem során amerikai, pontosabban az Egyesült Államok állampolgára lépett ki az erkélyre. Azt pedig a valláskutatóval korábban is fejtegettük, hogy nem elhanyagolható kérdés a pápa hovatartozása – főként, hogy európai vagy nem európai.

„Amikor meghallottam, hogy amerikai, akkor bennem rögtön az merült fel: ennek csak úgy van értelme, ha kiderül, hogy Donald Trump ellenes, kvázi a mérleg másik nyelve. 

És finoman szólva is, Prevost nem Trump párti. 

Többször illette kritikával az Egyesült Államok aktuális vezetését, elsősorban J. D. Vance alelnököt.”

Ferenc útján, közösséget építve?

Geopolitikai szempontból azt is érdemes viszont megjegyezni, hogy nemcsak az USA-hoz, hanem Dél-Amerikához is egyértelműen kötődik, hiszen Peruban szolgált hosszú ideig. Első beszédében – az olasz mellett – angolul és spanyolul egyaránt szólt az emberekhez.

Ez pedig egy szál, ami Ferenc pápához kötötte, hiszen elég közel álltak egymáshoz. Ráadásul szinodális egyházat képzel el – mint el is mondta –, ami megint csak Ferenccel kapcsolja össze. Ez a gondolatiság azt takarja, hogy közös úton járunk. Püspökök, papok, szerzetesek, világi hívők mind együtt keressük Istent.

Vagyis XIV. Leónál is érvényes lehet az az elv, hogy figyelni kell az egyszerű hívekre, mert a vallást nem sajátíthatják ki a papok: az egyház egyetemes közösség.

Égető kérdések, égető válaszok?

Az elmúlt évtizedekben a katolikus egyház társadalmi szerepvállalásának egyik legviharosabb területe a migráció kérdése volt. Ferenc pápa határozott álláspontot képviselt: szót emelt a menekültek jogai mellett, és bírálta az elutasító politikai hozzáállást – többek között az Egyesült Államokban. Úgy tűnik, XIV. Leó ebben is követi elődjét.

„És ez nem véletlen: Prevost perui, dél-amerikai múltja – ahogyan Ferenc pápa esetében is – erősen pozícionálja őt” – magyarázta Gábor György. Szerinte ebből a háttérből egyértelműen következik az a szociális érzékenység és elköteleződés, amely a bevándorlókat, szegényeket és kiszolgáltatottakat érintő ügyekben is megnyilvánul.

Az új pápát ez a felfogás – azaz a szolidaritás és együttérzés hangsúlyozása – helyezi igazán szembe Donald Trump amerikai elnök nézőpontjával.

„Óvatosan jegyzem meg: ha esetleg Amerikába vezetne az első hivatalos útja, annál hangsúlyosabb álláspontot nem tudok elképzelni.”

Az LMBTQ-kérdéskörben – ismert kijelentései alapján – nem képvisel radikális álláspontot semmilyen értelemben. Az azonos nemű párok megáldásával kapcsolatban is óvatosan nyilatkozott korábban – főként az afrikai politikai kultúrára hivatkozva. Egyelőre ezen a téren arra következtethetünk tehát, hogy a hagyományos katolikus tanításhoz ragaszkodik, és nem valószínű, hogy jelentős nyitásra lehetne számítani a részéről, de az sem, hogy teljesen kirekesztő retorikát alkalmazna.