Volt, amikor Orbán Viktor még tisztában volt azzal, milyen Oroszország, mit jelent a katonai agresszió és azt is tudta, hogy az agresszor hogyan próbálja befolyásolni a közvéleményt. Ma már ezzel nincs annyira tisztában.
Volt, amikor Orbán még tudta, hogy Oroszország az agresszor, és Ukrajna NATO-tagságát sürgette
Orbán Viktor múlt héten, az Európai Tanács brüsszeli ülése után azokat az uniós vezetőket bírálta, akik néhány órával korábban 90 milliárd eurós kölcsönt hagytak jóvá Ukrajnának. A pénzt az Unió maga is kölcsönből teremti elő, vagyis felvesz 90 milliárd euró hitelt a pénzügyi piacokon, amit aztán tovább ad Ukrajnának. A hitel fedezetét 24 uniós tagállam biztosította, Magyarország, Szlovákia és Csehország nem vállalta a kezességet. A hitelt Ukrajnának csak a háború után kell majd visszafizetnie, abból a pénzből, amit Oroszország fizet majd neki jóvátételként. Ha Oroszország nem fizetne jóvátételt, akkor viszont az Unió levonja majd a hitelt az Európában zárolt orosz vagyonból, ami mintegy 210 milliárd euró.
Már nem is világos, hogy ki támadott meg kit
Erre reagált Orbán Viktor a csúcstalálkozó utáni sajtótájékoztatón azzal, hogy számára az orosz-ukrán háborúban az sem világos, hogy ki az agresszor.
„Nyugodtan reggeliznek otthon, isszák a kávéjukat, és azt gondolják, hogy erkölcsileg milyen helyes dolog, egy kis országot, amelyiket megtámadtak, persze nem is olyan kicsi, meg nem is világos, hogy ki támadott meg kit, mindenesetre egy erőszak alá vont országot mi most megsegítünk, és ez nekünk nem kerül semmibe. De a végén ők fognak fizetni”
– mondta az Ukrajnának segélyt megszavazó európai vezetőkről a magyar miniszterelnök.
Vagyis nem tudja eldönteni, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát, vagy Ukrajna Oroszországot. Pedig 2022 tavaszán – és azóta többször is - még ő is Oroszországot tartotta agresszornak.
Az agresszor és a propaganda
Volt azonban olyan időszak is, amikor Orbán sokkal határozottabban elítélte az orosz agressziót, és azt is látta, hogy Moszkva hogyan próbálja ezt propagandával eltakarni.
„Az agresszornak mindig remek propagandája van, és meg tudja adni az okát annak, hogy miért kellett agresszorként viselkednie. 1956-ban is végül, ha az oroszokat hallgattuk, kiderült, hogy mi tehetünk arról, hogy ők kénytelenek szétlőni Budapestet és itt állomásozni Magyarországon”
– mondta a 2008-as orosz-grúz háború után Orbán. – Ha most hallgatjuk őket, kiderül, hogy nekik azért kell Grúziában állomásoztatni katonai csapatokat, meg szétlőni grúz városokat, mert a grúzok erre kényszerítik őket.” Szerinte ugyanis „az agresszor ilyen, ilyen az imperializmus”.
Ukrajnát is fel kell venni a NATO-ba
Orbán akkor még arról is beszélt, hogy a balti államoknak és Közép-Európának össze kellene fognia Oroszország ellen, és segíteni kellene Grúziát és Ukrajnát. Meglepő módon akkor még mindkét országot felvette volna a NATO-ba is, és a tagállamokat hibáztatta, mert ez nem történt meg.
„Meggyőződésem, hogy a NATO csúcson legutóbb rossz döntés született. Ukrajnát is és Grúziát is fel kellett volna venni a NATO tagjainak a sorában. Ezt a döntést előbb-utóbb meg kell hozni, és minél hamarabb hozzuk meg, annál inkább megakadályozunk, hogy olyasmi történjen világban, mint most történt”
– mondta Orbán. A 2008-as bukaresti NATO-csúcs - még a háború előtt - csak arról döntött, hogy a két ország majd valamikor később a szervezet tagja lehet. Ukrajna NATO-tagságát ma már Orbán elképzelhetetlennek tartja.
Orbán akkor arról is beszélt, hogy a közép-európai népeknek kötelessége segíteni azt az országot, amelyiket agresszió ért. „Szerintem bennünket magyarokat ’56 miatt különösen terhel ez a kötelesség” – jelentette ki Orbán.
Az agresszort pedig el kell ítélni.
„Amikor egy független államot az oroszok katonai agresszióval megtámadnak, akkor nekünk világosan, egyenesen és helyes erkölcsi alapállást elfoglalva érdemes megszólalnunk”
- mondta az akkor még ellenzéki Fidesz elnöke.
Az orosz-grúz háború és következménye
Az orosz-grúz háború 2008-ban csak négy napig tartott, augusztus 8. és 12. között.
Oroszország és a hozzá kötődő szeparatista erők megerősítették ellenőrzésüket az akkor még Grúzia részének számító Dél-Oszétia és Abházia felett. A harcok után orosz katonai jelenlét maradt a térségben; a helyzet „befagyott” konfliktusként élt tovább.
Oroszország 2008. augusztus 26-án elismerte Abházia és Dél-Oszétia „függetlenségét”, amit a nemzetközi közösség többsége nem fogad el, és Grúzia akkor megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Oroszországgal.
A katonai agresszió, az katonai agresszió
Akkor ellenzékből úgy vélte, hogy az akkori hivatalos magyar álláspont túlságosan puha, túlságosan „európai” volt. „Az európai, tőlünk nyugatabbra lévő országoknál volt az a szokás, legyen szó akár a ’68-as orosz bevonulásról, akár ’56-ról, a Nyugat első reakciója nem az, hogy világosan elítéli az agresszort, hanem megértő szimpátiával mentségeket keres a számára, hogy miért tette, amit tett” – mondta akkor Orbán egy nyilvános fórumon.
Ő akkor még tisztán látta a helyzetet.
„A ma bennünket körülvevő konfliktus lényegi ténye pedig úgy hangzik, hogy Oroszország, egy másik független állam, Grúzia területén katonai akciókat hajt végre. Minden más mellébeszélés, önfelmentés és a szocializmusból itt maradt erkölcsi relativizmusnak a maradványa”
– mondta Orbán 2008-ban. Akkor még tisztán látta, hogy „ami katonai agresszió, az katonai agresszió.
Ezt olvasta már ?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.