Vajon milyen lesz a szlovákiai kampány?

Magyarország már túl van a parlamenti választásokon, Szlovákiában nemsokára kezdődik a kampány. Budapesten hatalomváltásra kerül sor, Pozsonyban pedig a helyzet egyre bonyolódik. Grigorij Mesežnikov politológus úgy véli, a magyar–szlovák kapcsolatok javulni fognak, és nálunk nem várható olyan kemény választási harc, mint Magyarországon.

Mi a véleménye a magyarországi választások eredményéről?

Budapesten hatalomváltásra kerül sor, és szerintem ez új lökést ad a külkapcsolatoknak. Az új kormány előzékenyebb lesz a környező országokkal szemben, mint amilyen az Orbán-kabinet volt. A választási kampányban ugyanis sem a szocialisták, sem a liberálisok nem lovagoltak olyan kényes kérdéseken, mint a Fidesz. A hatalomváltás egyértelműen kedvezően befolyásolja majd Magyarország és a környező államok viszonyát, a szlovák–magyar kapcsolatokat, illetve a visegrádi együttműködést, hiszen az ellenzékiek a kedvezménytörvénnyel és a beneši dekrétumokkal nem akartak választóikra hatni, és várhatóan a jövőben sem konfrontációs módon közelítenek majd a kérdéshez. Optimista vagyok.

A magyarországi kampányt látva elképzelhető, hogy néhány hónap múlva Szlovákiában is éles hangvételű kampány alakul ki?

Mindenképpen konfrontációs lesz, de nem valószínű a magyarországihoz hasonló hangvétel. Ott ugyanis Szlovákiával ellentétben két erős, egymástól nagyon különböző csoportosulás harcolt egymással, míg nálunk több kisebb politikai játékossal kell számolni, a választások előtt nem lesz olyan erős polarizáció. A politikusok nem fognak úgy egymásra támadni, mint Magyarországon.

Robert Fico már beindította kampányát, és idáig úgy tűnik, ő támadó elemeket is alkalmazni fog.

Igen, de ő mindenkire támad. Alternatív pártként jelöli meg magát. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a többi párt is ilyen taktikát választ, és hogy akár a Smerrel szemben is elhatárolnák magukat. Szerintem a politikai pártok mások bírálása helyett inkább arra fognak összpontosítani, mit tudnak kínálni a polgároknak, mivel tudják meggyőzni az embereket.

Csakhogy a regionális választások során a pártok többsége nem pozitív kampányt folytatott, és előhúzta a magyar kártyát.

A magyar kártyát egyértelműen használni fogják, ez szlovákiai sajátosság. A fő kártyások a nemzeti pártok és a HZDS lesznek, és valószínűleg a jelenlegi kormánypártok közül is néhányan beszállnak a játszmába. De nem ez lesz a fő mozgósító erő, hiszen a szlovákiai választások csak néhány hónap múlva lesznek, addig Magyarországon teljesen lecsillapodnak a kedélyek, a magyar állam retorikája a Szlovákiát érintő kérdésekben finomulni fog. Ráadásul a magyar kártyát általában előhúzó pártok támogatottsága ettől nem fog erősödni, a kereszténydemokraták sem képesek ezzel újabb választókat szerezni. És ez a Mečiar-mozgalomra is vonatkozik, hiszen a HZDS mindennel élni fog, amivel akárcsak kicsit is erősítheti pozícióit. A HZDS újabban finomított a kifejezésmódján, ám a pártban egyértelműen idegengyűlölő emberek tevékenykednek, akik gyakran kifejezték magyarellenes nézeteiket, úgyhogy a mozgalom módszerei nem sokat változtak.

Bugár Béla a napokban megerősítette, hogy az MKP fontolgatja egyfajta kiskáté kidolgozását, mely bizonyos viselkedési útmutató lenne a párttagok számára, mert vannak kényes kérdések és fogalmak – autonómia, beneši dekrétumok, Felvidék –, melyekre nem mindegy, ki hogyan válaszol. A kiélezett magyarországi kampányt szem előtt tartva ön erről hogyan vélekedik?

Ez minden párt alapvető, profeszszionális eszköztárába tartozik, és kívánatos, hogy ugyanazon párt tagjai egyformán tolmácsoljanak, magyarázzanak bizonyos témákat. Nem szerencsés, ha egy párttag olyan nézeteknek ad nyilvánosan hangot, melyekkel saját pártja sem ért egyet. Erre kitűnő példa Duray Miklós budapesti nyilatkozata a választások második fordulója előtti Fidesz-gyűlésen. Üdvözlöm Bugár úr kezdeményezését, mert ez hozzájárulhat ahhoz, hogy az MKP állásfoglalását, nézeteit ne lehessen félremagyarázni, mert a nemzeti tömörülések természetesen nyitott füllel és szemmel figyelik majd a magyar politikusok megnyilvánulásait, és minden egyes botlásukat felhasználják majd ellenük. Az, amit Bugár Béla javasol, tulajdonképpen megelőzné a bajt, és a szlovákiai kampány kicsit másképpen nézne ki, mint a magyarországi. Egyébként minden politikai pártnak egyértelműen, világosan kellene prezentálnia „küldetését”, és Bugár csak azt javasolja, aminek mindenhol, minden politikai erőn belül normális dolognak kellene lennie.

Magyarországgal ellentétben nálunk nagyon színes lesz a parlament, bár egyelőre kérdéses, a baloldal bejut-e. Ezzel szemben Jozef Kalman látnoki módon kijelentette: alakulóban levő baloldali pártjának 10 százalékos lesz a támogatottsága. Reális ez?

Néhány régóta működő pártnak gondot okoz a parlamenti küszöb elérése, úgyhogy a több baloldali csoportosulásból összefércelt, még nem létező pártnak nincs esélye ilyen támogatottságot szerezni. Kalman kijelentése a sci-fi határát súrolja. Ugyanakkor néhány szavazatot elszívhat más baloldlai pártoktól, ezzel csökkenti az erejüket, ami a HZDS-nek érdeke. Kérdéses, a dolog mögött nem Vladimír Mečiar áll-e. Ezt sem lehet kizárni.

Szlovákiában a jobboldal sem egységes, és már nem csak Vladimír Mečiar, Mikuláš Dzurinda sem kívánatos személy a következő kormányban. Az ilyen választások előtti ultimátumok sem vezethetnek olyan feszült hangulathoz, mint déli szomszédainknál?

Nem hiszem, főleg ha bizonyos személyek esetleges kormánybeli szereplése bizonyíthatóan bonyolíthatja az ország helyzetét. Ez vonatkozik Mečiarra, és részben Orbán Viktorra is. Ilyenkor teljesen normális, ha a kormányalakításra esélyes pártok előre kizárják az együttműködésnek még a lehetőségét is az ilyen személyekkel. Dzurindával kicsit más a helyzet, vele csak az ANO-nak, pontosabban Pavol Ruskónak van problémája. Nálunk csak a választások után fog eldőlni, ki kivel fog együttműködni.