Tóth Ági halálára

Irgalmatlanul szedi áldozatait ebben az irtózatos hőségben a Kaszás körülöttünk is. Pénteken éppen kedves munkatársunkat, Tóth Ágnest, mindannyiunk szeretett Ágiját szólította el tragikus hirtelenséggel.

A múlt század hetvenes éveinek derekán érkezett a legendás Gorkij utcai szerkesztőségbe, az Eötvös Loránd Tudományegyetem friss diplomásaként. Fokozatosan csendes eminenciásnak neveztem el magamban, serényen végezte munkáját a levelező rovatban. Csak akkor szigorodott el a tekintete, amikor észrevette, hogy a kulturális rovat nem válaszolt a jórészt dilettáns rímfaragók küldeményeire. „Minden olvasót, minden levelet tisztelni kell” – hajtogatta, és megkövetelte az udvarias válaszokat. Leginkább akkor csillant fel a szeme, amikor redakciónk füstös szobájában kérésünkre Verlaine, Apollinaire, Rimbaud remekeit szavalta franciául, mi pedig némi vörösbort kortyolva anyanyelvünkön vágtuk rá a zseniális műfordításokat. Szorgalmára felfigyelt a lapigazgató is, aki az Új Szó önállósodását, a Vox Nova Kiadó megalakulását követően a titkárság vezetőjének nevezte ki. Innen került vissza később ugyanilyen tisztségbe hozzánk, évek múltán nem kevesebb mint négy főszerkesztő munkáját segítve lelkiismeretesen. Reggel, az elsők között érkezett, aztán késő délután egyre sűrűbben nézte az óráját, mert ugyan mindig jól érezte magát a munkahelyén, de ennél is fontosabbnak tartotta, hogy édesanyaként és feleségként mielőbb hazaérjen a második műszakba. Féktelenül jókedvűnek mindössze egyszer láttam, Egyházkarcsán, ahol lapunk megjelenésének 55. évfordulóját ünnepeltük. De még ott is kiadta a jelszót este nyolc körül: „Indulunk haza, megjött értünk a különbusz!” Évtizedeken keresztül élt két hivatásának, mert a munkáját is annak tartotta. Keveseknek adatott meg az, ami neki: amikor nyugdíjba vonult, munkatársai külön házi újságoldallal kedveskedtek neki, amelyen a szellemes méltató szavak mellett együtt fotókkal idézték fel szerkesztőségi munkálkodását. Mindannyiunk szeretett munkatársa volt. Döbbenet leírni, hogy VOLT. Ági, eltávoztál ugyan, de némi enyhet gyászunkra az nyújt, hogy továbbra is ott élsz emlékeinkben. Szívünkben.

Szilvássy József

Tóth Ágnes temetése augusztus 10-én 10 órakor lesz Pozsonyban, a vereknyei temetőben.