Tévhit, hogy el kell mosni a tejfölös dobozt, mielőtt kidobnánk – megnéztük, hogyan szelektálnak a profik (FOTÓK, VIDEÓ)

A Farkastorokban (Vlčie hrdlo) található létesítményben fény derült számos, a szelektálással kapcsolatos tévhitre és arra is, mi történik azzal a temérdek hulladékmennyiséggel, amit naponta kitermelünk.

Napi 30 tonna

Az OLO pozsonyi szemétszállítási vállalat részeként működik az ország legmodernebb utószelektáló üzeme, ahol naponta mintegy 30 tonna hulladékot válogatnak szét. Az üzemben több mint 10 anyagfajtát képesek elkülöníteni – például PET-palackokat, tetrapakokat, műanyag kannákat, tálcákat (hiszen ezek mind-mind különféle, és így többféle módon hasznosítható műanyagból készülnek), továbbá alumíniumdobozokat, konzervdobozokat stb. 

A szétválogatott anyagokat aztán bálákba préselik, majd a 200-250 kilogrammos kockákat továbbítják az újrafeldolgozó cégeknek, amelyek pedig új termékeket gyártanak belőlük.

Ez azonban már a folyamat vége – a kezdet a kukásautó, amely a városban nap mint nap összegyűjti a szelektív kukák tartalmát. Egy rövid biztonsági tájékoztatás, valamint a védősisak és a láthatósági mellény felöltése után kaptunk bebocsátást arra a területre, ahová az OLO járművei naponta több tucat tonna, elvileg szelektíven gyűjtött hulladékot szállítanak – a  sárga konténerek és zacskók tartalmát, amelyekbe a fővárosban a műanyag hulladék mellett a fém csomagolóanyagokat és az italoskartonokat (tetrapakok) gyűjtik. Ezek utólagos szétválogatása egy több lépcsős eljárás, amelynek nagy része ma már automatizált.   

Míg az országban a legtöbb helyen még mindig kizárólag kézi válogatás zajlik, a pozsonyi üzemben a fémhulladék szeparálására mágneses, az egyéb hulladékok szétválogatására pedig optikai technológia működik, amely fényvisszaverődés alapján azonosítja az anyagokat, majd légsugarakkal szétválasztja őket. A folyamat ezen részét ráadásul számítógép irányítja. 

Ugyanakkor a kézi munkát – és főleg a több szem többet lát elvét – itt sem lehet teljesen mellőzni. Mielőtt megkezdődne az automatikus szelektálás, az alkalmazottak eltávolítják a szállítószalagról a veszélyes tárgyakat, utólagosan pedig ellenőrzik, hogy a gépek minden hulladékot a megfelelő kategóriába soroltak-e – ahogy igyekeznek kiszűrni az olyan „baleseteket” is, amikor egy műanyag mosóporos edényre véletlenül ráragad egy joghurtos doboz alumínium fedele. A megfelelő újrahasznosítás szempontjából nagyon fontos ugyanis, hogy a szelektált hulladékból préselt kockák homogének legyenek, vagyis egy bálába csak egyféle anyag kerüljön.

Elemi csapás

De mégis milyen veszélyes tárgyak kerülhetnek a sárga gyűjtőedényekbe? Szinte minden, amit csak el tudunk képzelni. Egyik kísérőnk, Zuzana Balková, az OLO szóvivője egy ceruzaelemmel a kezében fogadott minket, aminek a sárga kukába dobása ártatlan „vétségnek” tűnhet ugyan, de a valóságban súlyos gondokat okozhat. Ezek ugyanis összenyomódva felrobbanhatnak, és tüzet okozhatnak akár már a hulladékszállító autóban is – ahogy az már elő is fordult korábban.

Emellett találtak már a hulladékkupacban például:

• videokazettákat
• bőröndöt
• kenyérpirítót
• és elektromos rollert is.

Míg például a VHS azért veszélyes, mert a szalag rátekeredik a berendezésekre, és akár több órás fennakadást is okozhat (ugyanez igaz egyébként az egyéb műanyag szalagokra, fóliákra, sőt arra a műszálas hálóra is, amelybe a karácsonyfákat csomagolják), az elektromos berendezések még ennél is nagyobb galibát – tüzet okozhatnak, ami az egész létesítményt veszélyezteti. De mégis hogy kerülnek ezek a sárga konténerekbe? 

„Az emberek gyakran abból indulnak ki, hogy ha valami műanyagból és fémből van, akkor az a sárga tárolóedénybe tartozik – valójában azonban ezek veszélyes hulladéknak minősülnek, amelyeket a megfelelő gyűjtőpontokon kell leadni”

 – magyarázza Balková. A gyűjtőudvarok mellett ráadásul a legtöbb elektronikai szaküzletben is gyűjtik alkatrésznek a kiszuperált berendezéseket.

A szelektálás során a másik leggyakoribb hiba, hogy különböző anyagokat, például konzervet és műanyag csomagolóanyagokat vegyesen, egybecsomagolva, összekötött nejlonzacskóban dobnak a sárga kukába – akár egy tízórai maradékaként. Az optikai válogatórendszer ilyenkor rosszul azonosítja az anyagot – vagy csak a műanyagcsomagolást, vagy csak a fémet, vagy csak a zacskót ismeri fel. Ezért is van szükség a gépi szeparálás utáni ellenőrzésre. Balková szerint úgy tudunk segíteni, ha mindent külön szórunk a konténerbe vagy a zsákba – vagyis fölösleges a hulladékot újabb hulladékba csomagolni.

De miért is olyan fontos a hulladék szétválogatása?

A megfelelően szelektált hulladék újrahasznosításával számos használati tárgy állítható elő – a műanyagból például játékok, tárolóedények, tollak stb. 

Az üveg és a fém ráadásul végtelenszer újrahasznosítható. Mintegy 650-700 alumínium italos doboz újrahasznosításával elkészíthető egy új kerékpár váza.

Fontos tudatosítani, hogy a fekete konténerekben gyűjtött, nem szelektált, vegyes hulladékot az országban sehol nem szelektálják utólag (a pozsonyi utószelektáló üzembe is csak kizárólag a sárga konténerek és zsákok tartalma kerül). A vegyes hulladékot jobb esetben energetikailag hasznosítják – Pozsonyban a ZEVO nevű hulladékégető villamos energiát, valamint hőt termel több ezer háztartás számára. Ez azonban a fővároson kívül csak Kassán működik így, az ország többi részén a vegyes hulladék lerakókra kerül, ahol már semmilyen módon nem hasznosítható tovább, és akár évszázadok is eltelhetnek, mire a szelektálatlan műanyag lebomlik.

A szelektív hulladékgyűjtéssel ráadásul pénzt takaríthatunk meg – a lakos csak a vegyes hulladék elszállításáért fizet, a szelektív hulladék elszállítása ingyenes, mert azt a csomagolóanyagok és az egyéb termékek gyártói és forgalmazói finanszírozzák.

Az OLO munkatársai és Marek Brinzík, a Natur-Pack gyártói felelősségvállalási szervezet marketingigazgatója is egyetértenek abban, hogy a hulladékszelektálás sikere végső soron minden egyes lakos döntésén múlik. 

Hogy egy csomagolás nyersanyagként, új használati tárgyként, vagy energiaként hasznosul-e, esetleg hosszú évtizedekre a lerakón marad, szennyezve a vizet és a talajt, nagyrészt attól függ, hogyan döntünk a kuka mellett.