Teret kell adni a fiataloknak

„Gyűjtjük a tapasztalatokat, kommunikálunk a magyarországi és hazai pártok ifjúsági szervezeteivel, hogy mielőbb elérjük célunkat”TASR-felvételA három szlovákiai magyar párt egyesítő kongresszusa után 1998-ban Duray Miklóst bízták meg azzal, hogy szervezze meg az MKP ifjúsági szervezetét. Majd 2000-ben Hamerlik Richárd vette át ezt a feladatot. Ám munkájuknak nem nagyon látjuk az eredményét, úgy tűnik, mintha önnek szinte elölről kellene kezdeni a munkát. Miben látja elődei sikertelenségének okát?

Hadd ne kommentáljam azt az időszakot. Egyrészt nem voltam a nagypolitika részese, nem voltam az elnökség tagja, nem látok bele annak az időszaknak a történéseibe. Inkább a tavalyi kongresszus óta eltelt időszakra szeretnék koncentrálni, azért már teljességgel tudom vállalni a felelősségét.

Amikor megbízta az elnökség, konzultált elődeivel?

Persze...

És milyen tapasztalatokat osztottak meg önnel, milyen buktatókra hívták fel a figyelmét?

Az elnökség több tagjával beszéltem az akkori időszakról, s tapasztalataik függvényében igyekeztem megtervezni az első lépéseket, hogy megfeleljünk az objektív igénynek. Hisz kevés olyan parlamenti párt van ma Európában, melynek nincs ifjúsági szervezete. Ezt az MKP-nak mihamarabb pótolnia kell.

Miért váratott magára ennyit az ifjúsági tagozat megszervezése?

Erről elődeimet kellene megkérdezni. Foglalkoztam a kérdéses időszak tapasztalatainak az elemzésével, s ami jónak tűnt, azt beépítettem a koncepciómba, de csak arról az időszakról tudok felelősen nyilatkozni, melyért közvetlenül én vagyok a felelős.

Akkor foglaljuk össze, mi történt azóta, hogy a párt elnöksége önt bízta meg az ifjúsági csoportok szervezésével.

A tavalyi kongresszus után azt a célt tűztük ki, hogy legkésőbb a párton belüli négyéves választási időszak végére, de ha lehet, még hamarabb létrejöjjön a párt ifjúsági szervezete. Felmerültek olyan kérdések is, hogy miután létrejött, milyen legyen a kapcsolata a párttal, hogyan oldjuk meg finanszírozást. Az ifjúsági csoportok létrehozása bekerült az alapszabályba. Fontos eldönteni azt is, a mennyiségi vagy a minőségi szempont legyen-e a mérvadó, vállaljanak-e a fiatalok pártmunkát, vagy inkább a kultúrára koncentráljanak, ahogy ezt teszik is egyes csoportok. Az alapszabályzat a csoportok szerveződését és működését meglehetősen lazán fogalmazza meg, ez egyfajta esély számukra. Tehát várjuk a javaslataikat jövőbeni működésükre nézve.

Az MKP Ifjúságpolitikai Bizottságát ön és 18 fiatal alkotja. A testület háromhavonta ülésezik. Tagjait a járási szervezetek delegálták. Biztos, hogy ők a legalkalmasabbak a feladatra?

A bizottság egyes tagjainak tevékenységét azoknak kellene megítélni, akik jelölték őket az ifjúságpolitikai bizottságba. Arra gondolok, hogy milyen mértékben tájékoztatják járásuk elnökségét, vagy a járás területén működő ifjúsági csoportokat a bizottság működéséről, az elfogadott határozatokról. Arra is gondolok, hogy zajlik-e kommunikáció az ifjúságpolitikai bizottság tagjainak jóvoltából az adott járás elnöksége, ifjúságpolitikai bizottsága, ifjúsági csoportjai között a fiatalok igényeiről, javaslatairól és ötleteiről. Volt olyan járási elnökség, amely három-négy fiatalt is szeretett volna küldeni az országos ifjúságpolitikai bizottságba. Az én célkitűzésem – vezetői tapasztalataimból kiindulva – az volt, hogy egy kezelhető létszámú testület jöjjön létre, mert 40-50 emberrel már nem lehet érdemi munkát végezni. Viszont bizottsági elnökként azt is tudatosítottam, hogy az ifjúságpolitika manapság elég frekventált téma, ezért jó volna minden járás érdekét képviselni. Úgy gondoltam, az lesz a legdemokratikusabb, ha minden járási alapszervezet egy tagot küld. Az első lépések után úgy látom, lelkes csapat jött össze.

Eddig hány alkalommal üléseztek?

Úgy döntöttünk, hogy negyedévente fogunk találkozni, eddig négy ülésünk volt, most készítjük elő az ötödiket.

Tudomása szerint jelenleg hol működnek ifjúsági csoportok?

Két bizottsági ülés témája volt, hogy feltérképezzük, hol működnek ifjúsági csoportok, s ezek ténylegesen működnek-e vagy csak formálisan. Huszonöt-harminc helyi szervezet mellett működnek ifjúsági csoportok, ezeknek körülbelül a fele fejt ki tényleges tevékenységet.

A Kapocs elnevezésű táborukban is kiderült, a pozsonyi ifjúsági csoport a legaktívabb, mely viszont javarészt képviselői asszisztensekből, MKP-delegálta, államigazgatási intézményekben dolgozó fiatalokból áll. Nem félő, hogy itt kialakul egy „elit alakulat”, mellyel a többi szervezet nem fog tudni lépést tartani?

Pozsony egyetemi város, itt koncentrálódik a jövőbeni értelmiség színe-java. Azzal a tudásanyaggal, melyet ők felhalmoztak, komoly szakmai hátteret tudnak alkotni az MKP-nak, ahogy ez már meg is mutatkozott. A pozsonyiak elemzést készítettek a nyugdíj-, a szociális és az oktatási reformmal kapcsolatban, legutóbb pedig az európai parlamenti választásokat értékelték. Ehhez a munkához olyan ismeretekre van szükség, melyet nem tudunk elvárni bármelyik ifjúsági csoporttól. Ez a lépéselőnyük evidens. De éppen ez az, ami sokszínűvé teheti tevékenységüket. Minden csoportnak meg kell találni a leginkább testhezálló tevékenységi kört.

A táborban is elhangzott, hogy egyes csoportok inkább a kulturális élet terén vállalnának szerepet. Mennyire hatékony ez a párt számára, hiszen ezt a munkát a Csemadok alapszervezetei, vagy más helyi civil szervezetek is el tudnák végezni.

A kultúra nagyon fontos területe társadalmi életünknek, de ezen a területen már sok szervezet működik. Mi nem szeretnénk ezeket helyettesíteni. Azt szeretnénk, ha az ifjúsági csoportok tagjai politizálnának, kezdetben elsősorban helyi szinten. Ha volna véleményük a társadalmi problémákról, ha partnerei tudnának lenni a politikusoknak. Ehhez kevés, ha valaki egyedül a kultúra területén aktív. Ha az MKP következő nemzedékét szeretnénk felnevelni, azt hiszem, jogosan várjuk el, hogy legyen véleményük a politikáról.

A helyi alapszervezetek elnökségében is meg van bízva egy ember, akinek az ifjúságpolitikával kell foglalkoznia. Tevékenységük tényleges vagy névleges?

Helyzete válogatja. Egyelőre sajnos, inkább névleges. Ezen a területen is előrelépésre lesz szükség. Kíváncsian várom annak az elemzésnek a végeredményét, melyet Duray Miklós végez a helyi szervezetek és a párt struktúrájának működéséről.

Bugár Béla pártelnök több alkalommal említette önt példaként, mint olyan parlamenti képviselőt, aki valamennyi lépcsőfokot megjárva jutott el a nagypolitikába. Tapasztalatai szerint helyi, járási, megyei szinten megkapják a fiatalok azokat a lehetőségeket, melyekről mi most beszélgetünk, vagy inkább az az igaz, amit Gál Gábor mondott a táborban a fiatalok „parkolópályára állításáról?”

Általánosságban nehéz erről beszélni. Biztos, hogy az esetek nagy hányadában a fiatalok parkolópályán vannak. A pártstruktúrában – főleg helyi szinten – a régebbtől működő tagok igyekeznek mellőzni őket. Ez hiba. A politizálás nem nyugdíjas állás. Senki sem remélheti, hogy húsz évig ő lesz az alapszervezet vezetője. Ki kell nevelnünk azokat a fiatalokat, akiknek van véleményük, hozzá tudnak szólni a közösség életét befolyásoló dolgokhoz. De akkor ezeknek a fiataloknak teret kell adnunk. És ahhoz is lehetőséget kell adnunk, hogy megmérethessék magukat a következő önkormányzati választásokon. Ahol nem így gondolkodnak, az nem biztos, hogy bölcs gondolkodás a jövőt illetően.

Mivel tudják motiválni a fiatalokat, hogy bekapcsolódjanak a politizálásba? Mit tudnak nekik kínálni?

Elsősorban lehetőséget az érvényesüléshez. Ha van véleményük az őket körülvevő világ történéseiről, és bele is akarnak ebbe szólni, erre feltétlenül teret kell biztosítanunk, úgy az önkormányzati munkában, mint a párt berkein belül. Ha jelzik, hogy szeretnének találkozni vezető politikusokkal, ha meg szeretnék fogalmazni víziójukat a település, a régió jövőjével kapcsolatban, erre feltétlenül lehetőséget kell adnunk. Be kell őket vonni például a helyi közélet céljainak megfogalmazásába, és ha ők ezt konkrét javaslatokkal előállva képzelik el, támogatnunk kell őket.

A következő parlamenti választásokig már túl sok idő nincs hátra. Mit szeretnének addig elérni az ifjúsági csoportokkal?

Elsődleges célunk az ifjúsági szervezet kialakítása. És elvárjuk, hogy azoktól az ifjúsági csoportoktól, melyek megalakultak, érkezzenek konkrét javaslatok. Tehát ne az legyen, hogy mi adunk javaslatokat működésükre nézve, hanem ők jöjjenek tervekkel, javaslatokkal, impulzusokkal, melyekről vitát tudunk nyitni az ifjúságpolitikai bizottságban. Az arra érdemes, jövőbe látó, komoly javaslatokat aztán szívesen az országos elnökség elé terjesztem. ĺgy is fel szeretnénk hívni a helyi szervezetek figyelmét arra, hogy a fiatalokra figyelni kell.

Létrejöhet olyan stratégiai együttműködés is a párt és az ifjúsági csoportok között, mint a Fidesz és a Fidelitas, vagy az MSZP és a Fiatal Baloldal között van? Remélhetnek esetleg listás helyeket a fiatalok?

Mindenképpen! Nem lehet viszont a karrier az egyetlen céljuk. Ha megszerveződnek az ifjúsági csoportok mentén a regionális szervezetek is, kialakítják az országos bázisukat, melyből nyilván kinőhet az MKP ifjúsági szervezete, akkor ennek is benne kell szerepelni a szerződésben, mely létrejön a párt és az ifjúsági szervezete között. Nagyon remélem, hogy erre még a választások előtt sor kerülhet. Természetesen ez a szerződés nagyon sok pontot fog tartalmazni. Az egyik arról fog szólni, hogy a fiatalok hogyan tudják segíteni az MKP választási kampányát, és nyilván ki kell térnünk arra, hogyan tudjuk őket motiválni. Nos, a motiváció egyik módja ez lehet.

Valóban motiváló végszó...

Végszó gyanánt arra szeretném kérni a sajtót, hogy ezt a témát aktívan, pozitív szándékkal kezelje. Az ifjúságpolitika reflektorfénybe került az utolsó országos kongresszuson. Egy folyamat kezdetéről beszélhetünk. Szeretnék megértést kérni az MKP ifjúságpolitikája iránt, a többi párttal összevetve ugyanis jókora késében vagyunk. Gyűjtjük a tapasztalatokat, kommunikálunk a magyarországi és hazai pártok ifjúsági szervezeteivel, hogy mielőbb elérjük célunkat.