Támogatjuk is a szélenergiát, meg nem is – szociológusok vizsgálták a szélerőmű-paradoxont

Szlovákia az energetikai átmenet kritikus pontjához érkezett. Az elektromos áram iránti kereslet növekszik, miközben a jelenleg rendelkezésre álló források egy része az élettartama végéhez közelít. A szélenergia Európában az egyik legolcsóbb és technikailag leginkább hozzáférhető megújuló energiaforrás, amit az EU tagállamai közül Szlovákia használ ki a legkevésbé. Jelenleg három turbina működik a szenicei járásbeli Cerová mellett, összesen 3,1 megawatt teljesítménnyel, miközben a Nemzeti Energia- és Klímaterv 2030-ig 750 megawattos bővítéssel számol. A projektek megvalósítását azonban a gyakori lakossági ellenállás mellett a szigorú és rugalmatlan szabályok, az elhúzódó adminisztratív eljárások is akadályozzák.

Noha Szlovákiában az emberek kétharmada azt állítja, hogy elfogadna egy szélturbinát a lakókörnyezetében, a konkrét projektek esetében a támogatás gyorsan alábbhagy. 

Ennek oka nemcsak a tájképre gyakorolt hatástól vagy a zajtól való – sokszor indokolatlan – félelem, hanem főként a bizonytalanság és a bizalmatlanság – a lakosok ugyanis gyakran attól tartanak, hogy az engedélyezés és a megvalósítás folyamata nem lesz fair és kiszámítható.

A fő akadály a bizalmatlanság

Bohumil Frantál, a Cseh Tudományos Akadémia szociológusa és geográfusa, aki közel húsz éve foglalkozik a társadalmi elfogadottság témájával, több kutatásában is vizsgálta, hogy egyes régiókban miért épülnek szélerőművek és máshol miért nem. A kutató szerint a szélerőművekkel kapcsolatos aggodalmak és konfliktusok többsége nem magából a technológiából fakad, hanem abból, ahogyan előkészítik és kommunikálják az egyes projekteket. 

Az osztrák példák azt mutatják, hogy ha előre meghatározott szabályok szerint, világos területrendezés és az érintett közösséggel való megfelelő kommunikáció mellett zajlik az előkészítés, akkor a szélerőmű-projektek nem váltanak ki tömeges tiltakozást, sőt a támogatottságuk jelentősen megnő, és végül stabil részévé válnak a helyi költségvetésnek.

Az euractiv.sk portálnak nyilatkozó Zuzana Fialová szociológus is úgy véli, hogy a lakossági ellenállás a legtöbbször nem a technológiából ered, hanem az állammal szembeni bizalmatlanságból – az emberek attól félnek, hogy igazságtalanul fogják levezényelni a folyamatot. Ilyen környezetben a technikai adatok ismertetése önmagában nem elég, a bizalmat igazságos, fair eljárásokkal kell helyreállítani.

Támogatjuk a szélerőműveket – elméletben

Frantál különbséget tesz a „társadalmi elfogadás” – vagyis a megújuló energiaforrások általános támogatása – és a „helyi elfogadás” között, ami az adott helyszínen tervezett projekthez való viszonyulást jelenti. 

Az emberek elviekben támogatják a megújulókat; de ha egy konkrét község vagy községek lakóinak egy konkrét projektet kell mérlegelniük, a pozitív hozzáállás akár 20-30 százalékkal is csökkenhet.

A szlovákiai felmérések is hasonló paradoxonra mutatnak rá. A lakosok mintegy kétharmada nyilatkozta azt, hogy nem zavarnák a szélturbinák, de amikor felmerül egy konkrét helyszín és konkrét befektető, a támogatás csökkenni kezd.

„Ha egy településen elkezdenek egy projektről beszélni, a támogatás először visszaesik. Csak az építés után kezd ismét növekedni, mert az emberek látják, hogy a legtöbb félelmük alaptalan volt” – magyarázza Frantál.

A kutató rámutatott arra a paradoxonra is, hogy a közvetlenül érintett települések gyakran kevesebb ellenállást tanúsítanak, mint a szomszédosak. Ennek oka, hogy az együttműködésnek általában vannak helyi előnyei, és a közvetlenül érintett lakosok gyorsabban szereznek valós tapasztalatot a szélturbinák hatásairól.

Tévhitek és valós kockázatok

A szélerőművekről szóló társadalmi vita gyakran fekete-fehér: az egyik oldal minden aggodalmat álhírnek bélyegez, a másik oldal pedig teljesen figyelmen kívül hagyja a pozitív hatásokról szóló adatokat. 

A valós kép jóval összetettebb: bár tényleg rengeteg tévhit él a köztudatban, ugyanakkor vannak valós kockázatok is, amelyek komoly megvitatást igényelnek – például a szélerőműparkok bizonyítottan káros hatása bizonyos védett madárfajokra. 

Ha a tényleges kockázatokat a beruházók figyelmen kívül hagyják, a helyi közösség joggal érzékelheti fenyegetésként a projektet

 – figyelmeztetnek a szociológusok.

Hogyan nyerhető el a lakosság bizalma?

Ahhoz, hogy Szlovákiában megszűnjön a szélerőművek blokkolása, szerintük elsősorban a tervezés és a kommunikáció módját kell megváltoztatni. Az egyik kulcs a megfelelő helyszínek kiválasztása – ökológiai, tájképi és egyéb szempontokból. 

A lakosság korai bevonása a projektekbe szintén döntő fontosságú, elsősorban nyilvános találkozók, szakmai prezentációk, tanulmányutak és moderált viták által.

A szélerőművekről már a területrendezés során beszélni kell, nem csak akkor, amikor a kész projekt már a hirdetőtáblán függ. A korai fázisban az önkormányzat előre meghatározhatja, hová nem akar semmiképpen turbinát, illetve hová engedné, és milyen feltételekkel. 

A szociológus szerint hasznos lehet egy független facilitátor bevonása is az előkészítésbe – egy olyan semleges személyé, aki nem áll sem a befektető, sem az ellenzők oldalán, és képes objektív párbeszédet kialakítani. Külföldön bevált eszköz a keretmegállapodás is, amely lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy kötelezettségek nélkül tárgyaljanak, miközben a befektető számára is kiszámíthatóságot nyújt.

Frantál kutatásai arra is rámutatnak, hogy a lakosság támogatásának biztosítása szempontjából kulcsfontosságú a haszon igazságos elosztása is. 

A lakosok fele megváltoztatná a véleményét, ha a kompenzációból nemcsak az önkormányzat, hanem közvetlenül a háztartások is részesülhetnének. Még erősebb támogatást eredményez a megújuló energiaforrás közösségi tulajdonlása, illetve a bevételek megosztása – ez a modell Dániában és Ausztriában is bevált.