Szlovákia a végsőkig ellenállt, mégis átment az EU új klímacélja – de komoly engedményekkel

Az európai környezetvédelmi miniszterek tanácsa a héten jóváhagyta az EU 2040-ig szóló klímacélját, vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátásának 90 százalékos csökkentését az 1990-es szinthez képest. Bár a cél számszerűen megmaradt, a tárgyalások során elfogadott, jelentős kompromisszumok miatt a végrehajtás körülményei enyhültek – ami egyes kritikusok szerint lassítja a gazdaság dekarbonizációjának ütemét, sőt magát a célkitűzést is fenyegeti. A tárgyalási folyamat rávilágított a nyugat- és közép-európai országok közötti mély megosztottságra is – Szlovákia, Lengyelország és Magyarország a legélesebb ellenzők közé tartozott.

Kreditvásárlási kiskapu

A tanácskozás záródokumentuma szerint az egyik legfontosabb engedmény az úgynevezett nemzetközi karbonkreditek lehetősége. Az uniós tagállamok kibocsátásuk egy részét olyan projektek finanszírozásával kompenzálhatják, amelyek kibocsátáscsökkentést érnek el más – jellemzően szegényebb – országokban. 

Például beruháznak egy olyan napelemparkba, amely a szénalapú energiatermelést váltja ki. Az az ország, amely a napelemparkot befogadja, ugyanakkor nem számíthatja be a kibocsátáscsökkentést a saját kötelezettségteljesítései közé, ehelyett a kreditet a beruházó EU-tagállam kapja.

Ez lényegében azt jelenti, hogy a tényleges hazai csökkentési kötelezettség kb. 85 százalékra mérséklődik. Míg az Európai Bizottság (Eb) eredetileg 3 százalékos plafont javasolt, végül 5 százalékban állapodtak meg, és 2030 után ez még tovább is emelkedhet. A bírálók szerint ez a „kiskapu” visszafoghatja a zöld technológiákba irányuló ipari beruházásokat.

ETS2 elhalasztva

A másik fontos engedmény az új kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS2) bevezetésének elhalasztása egy évvel, 2028-ra. Ez a rendszer a fűtés és a közúti közlekedés kibocsátásait árazná be, ami bizonyos mértékű üzemanyag- és rezsiköltség-emelkedéssel járna együtt. A halasztást elsősorban a közép-európai országok sürgették, amelyek a társadalmi terhek növekedésétől tartanak.

A megállapodás az autóipar területén is enyhítést hozhat. A tárgyalások végén elfogadott zárónyilatkozat arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe az alacsony és zéró kibocsátású üzemanyagok – köztük a szintetikus e-üzemanyagok – szerepét a közlekedés dekarbonizációja terén.

Ez megnyitja az utat a belső égésű motorokkal működő autók 2035 utáni értékesítési tilalmának átértékelése előtt.

Továbbra sincs kőbe vésve a 90 %

A zárónyilatkozat tartalmaz egy átfogóbb felülvizsgálati záradékot is, amely előírná, hogy a bizottságnak kétévente ki kell értékelnie a célkitűzés végrehajtását, figyelembe véve az EU globális versenyképességét, valamint a kis- és középvállalkozásokra, a gazdákra, a sérülékeny háztartásokra és az energiabiztonságra gyakorolt hatásokat. 

Az ötévente esedékes átfogó felülvizsgálat (először 2029-ben) pedig akár a 90 százalékos cél módosítását vagy csökkentését is eredményezheti.

A V4 országai egységesen elutasították

A döntést mély politikai törésvonal előzte meg. Németország, Svédország, Finnország, Dánia, Spanyolország és Hollandia az eredeti, szigorúbb szabályokat támogatták. Ezzel szemben Szlovákia, Lengyelország és Magyarország a 2040-es célkitűzést gazdaságilag és társadalmilag károsnak ítélte, és ellene szavazott. Csehország ugyan hivatalosan nem blokkolta a szavazást, de az ellenzők táborát támogatta. 

Tomáš Taraba szlovák környezetvédelmi miniszter „ideologikusnak” nevezte a célkitűzést, hangsúlyozva: 

az nemcsak az ipar versenyképességét fogja gyengíteni, hanem a lakosság életszínvonalára is negatív hatással lesz.

Élesen bírálta az ETS2 rendszert is, mint a lakosság szociális standardját veszélyeztető, rossz mechanizmust.

Milyen tényleges hatással lesz Szlovákiára a megállapodás?

Az Euractiv portál elemzése szerint bár Szlovákia számára a kompromisszumos döntések rövid távú könnyítéseket jelentenek, de a rendszerszintű problémákat nem oldják meg. Nézzük, miért.

ETS2

Az ETS2 rendszer késleltetése rövid távon mérsékli a rezsi- és üzemanyagárak növekedését, a másik oldalon viszont nem ösztönzi az energiahatékony beruházásokat, ahogy a megújuló energiaforrásokra való átállást sem. Eközben Szlovákia az egyik olyan tagállam, ahol a legalacsonyabb a megújulók aránya az energiamixben, és a bővülés üteme is lassú a bonyolult engedélyezési eljárások miatt. 

Autóipar

Az autóipar időt nyerhet az úgynevezett technológiai semlegesség bevezetésével, ami azt jelenti, hogy az EU nem kizárólag az elektromos autók használatát fogja erőltetni, hanem más „alacsony szén-dioxid-kibocsátású” megoldásokat is elfogad – például a szintetikus üzemanyagokat (e-fuels), amelyeket a belső égésű motorok nagyobb átalakítás nélkül is használhatnak. Ez a kompromisszum egyrészt csökkenti a nyomást a szlovák autóiparra, amely a gazdaság alapját képezi és több tízezer embert foglalkoztat, másrészt viszont lassítja az átállást. 

Ha a belsőégésű motorokat gyártó cégek a szintetikus üzemanyagokban látják a „megváltást”, és emiatt nem fektetnek be időben az elektromobilitásba, Szlovákia azt kockáztatja, hogy lemarad az általános trend mögött, amely ma már egyértelműen meghatározza az európai piac jövőjét.

Karbonkreditek

Hasonló a helyzet az ún. nemzetközi karbonkreditekkel is: rövid távon rugalmasságot jelentenek, viszont késleltethetik a tisztább technológiákra való átállást, ami később várhatóan jóval nagyobb költségekkel jár majd. Elsősorban a szén-dioxid megkötésére és tárolására vonatkozó műszaki megoldásokról van szó, amelyhez Szlovákiában egyelőre nincs meg a szükséges infrastruktúra.

Természetes szénmegkötés

Szlovákia számára előnyt jelent, hogy a talaj és erdők szénmegkötő képességét is beleszámíthatja a klímacélok teljesítésébe. Ez a természeti tartalék azonban sebezhető a súlyosbodó aszályok, erdőkárok és a túlzott fakitermelés miatt. Ha pedig az erdők szénmegkötő képessége csökken, az ország kénytelen lesz ezt sokkal drágábban kompenzálni az energetikai, ipari és közlekedési szektorban.

A kompromisszumok tehát időt adnak Szlovákiának, de nem oldják meg a hosszú távú problémákat. Ha az ország nem használja ki ezt a haladékot az energetikai és ipari átalakulás és korszerűsítés felgyorsítására, később gazdaságilag és technológiailag is hátrányos helyzetbe kerülhet – figyelmeztetnek az elemzők.