Az ember azt hinné, a 21. században egy fiatalnak magától értetődő, hogy a nőket és férfiakat ugyanazok a jogok és lehetőségek illetik. Az adatok azonban kijózanító pofonként hatnak: az Állami Tanfelügyelet (ŠŠI) reprezentatív felmérése szerint a szlovákiai iskolákban a nőkkel szembeni előítéletek nemhogy eltűnőben lennének, hanem riasztóan elterjedtek.
Riasztó adatok: terjed a nőgyűlölet a szlovákiai iskolákban
Az Állami Tanfelügyelet adatai alapján a nőkkel szembeni előítéletek már korántsem számítanak ritka jelenségnek oktatási intézményeinkben. A felmérés rávilágít: sok diák fejében továbbra is élnek a nemi szerepekkel kapcsolatos káros sztereotípiák.
- A fiú tanulók 21%-a egyetért azzal az állítással, hogy a nők nem alkalmasak cég vagy ország vezetésére.
- Minden ötödik fiú szerint a nők számára felesleges a felsőfokú végzettség.
És ha ez nem lenne elég: a szakközépiskolás fiúk 35%-a úgy véli, hogy ha az állam „nem képes” megoldani egy problémát, akkor azt erőszakkal kell orvosolni.
A tanulmány részletesebb bontásban is vizsgálta a kérdést. Kiderült, hogy a fiúk körében magasabb a nők képességeit megkérdőjelező vélekedés aránya, de a lányok között sem elenyésző a hasonló gondolkodás.
Ez nem puszta véleménykülönbség a nemek szerepéről – ez a demokratikus elvekkel sincs összhangban. Mert ha valaki úgy véli, hogy a nők alkalmatlanok vezetőpozíciók betöltésére, akkor holnap talán már a szavazati jogukat is feleslegesnek tartja.
A tanulmány rámutat:
a nemek közti egyenlőtlenséget elfogadók gyakran más területeken is nyitottak az igazságtalanságra és a kirekesztésre.
Különösen szembetűnő, hogy a szakközépiskolákban jóval erősebb a nőellenes attitűd, mint a gimnáziumokban. Ez nem véletlen: a kutatók szerint mindez összefügg a társadalmi háttérrel, a szülői mintákkal és azzal is, mennyire találkoznak a fiatalok többféle szerepmodellt kínáló környezettel.
A tanfelügyelet hangsúlyozza: ezek nem benyomások, hanem mérhető adatok. Vagyis nem egy feminista kiáltványról van szó, hanem olyan tényekről, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. Mert lehet, hogy a nőgyűlölet szélsőséges internetes fórumok sötét sarkában tenyészik, mára kétségtelen, hogy beférkőzik az iskolapadokba is.
Személyes beszámolók is igazolják a tendenciát
Az IPčko és az Etnikai és Kulturális Kutatóközpont (CVEK) adatai is alátámasztják a szélsőséges nézetek terjedését az iskolákban. A „VYFRUSTROVAČ” online felületen 847 anonim üzenetet gyűjtöttek össze fiataloktól – ezekben a tanulók őszintén írtak arról, mi bántja őket.
A tanácsadó központ eleve azért indította el azt a projektet, mert
„a segélyvonalon megnövekedett számú bejelentést regisztráltunk, amelyek radikalizálódással vagy extrémizmussal kapcsolatosak voltak.”
Az egy év alatt beérkezett anonim üzenetek 10,2 százaléka pedig közvetlenül a nőgyűlölethez kapcsolódott, amelyet a lányok az osztálytermekben és az online térben is megtapasztalnak. Elena Gallová Kriglerová, a CVEK igazgatója szerint bár ez nem reprezentatív kutatás, mégis egyedülálló betekintést nyújt a fiatalok belső világába.
„Az iskola nem mindig biztonságos hely. Sokan leírják, hogy tanáraik gúnyolódnak rajtuk, vagy épp figyelmen kívül hagyják, sőt támogatnak radikális nézeteket. Ha nem vesszük komolyan ezeket a jeleket, újabb tragédiákat kockáztatunk” – figyelmeztetett Marek Madro, az IPčko vezetője.
- „Amikor azt mondtam (lányként), hogy programozó szeretnék lenni, a tanár csak kinevetett.”
- „Egyik osztálytársam rendszeresen úgy beszél a nőkről, mint söpredékről, áruról, a férfiak szolgálólányairól.”
- „Látom, ahogy az osztálytársaim megváltoznak az online extrémista tartalmak hatására, és nem tudom, mit tehetnék.”
- „Ha valaki radikalizálódik és gyűlöletet terjeszt, az iskolák addig nem reagálnak, amíg valami komoly nem történik. És akkor is azt mondják, hogy ez egy egyszeri kivétel volt.”
Nőgyűlölők és a kormány
A tanfelügyelet a nőkkel szembeni előítéletek terjedéséről szóló adatokra egy Facebook-posztban hívta fel a figyelmet. És az időzítés valószínűleg nem véletlen, hiszen nem sokkal azután tette ezt, hogy Richard Glück és Erik Kaliňák (mindkettő Smer) találkozott a hírhedt Tate fivérekkel.
Andrew és Tristan Tate ellen súlyos vádak – nemi erőszak, családon belüli erőszak, emberkereskedelem – vannak folyamatban. A két szupersztár eleve annak köszönheti ismertségét az alternatív online térben, hogy ellentmondásos, nőgyűlölettel vegyített kijelentéseket tesznek – mintegy életvezetési tanácsadóként. Többmilliós követőtáborukban rengeteg a kamasz fiú is, vagyis a férfi felsőbbrendűséget hirdető üzeneteik akadálytalanul jutnak el tizenévesekhez, akik közül sokan nem kapnak máshonnan ellensúlyozó mintákat.
Tömeges felháborodást váltott ki, hogy a „Smer-farkasoknak” nevezett csoport két tagja büszkén feszített az influenszerek oldalán, de azt már nem mondhatjuk, hogy nagy meglepetést okoztak.
Ahogy Tokár Géza kollégánk is fogalmazott az eset kapcsán: „Nem véletlen, hogy a Tate testvérpárral pont Erik Kaliňák és Richard Glück találkozott, a két képviselő ugyanis jellemzően hasonló médiamegjelenési stratégiát követ, mint a beszélgetőpartnereik: igyekeznek minél férfiasabbnak és rendszerellenesebbnek mutatkozni – mindezt kormánypárti képviselőként.”
Úgy tűnik tehát, hogy a kormány egyes képviselői nem hogy próbálnák kordában tartani a szélsőséges nézetek terjedését a fiatalok körében, még legitimálják is tetteikkel. Hiszen egy politikus minden nyilvános szereplése üzenet.
Mit lehet tenni?
A felmérések és a fiatalok vallomásai egy irányba mutatnak: a nőgyűlölet és a problémák erőszakos „megoldásának” igénye a vártnál jóval gyakoribb az iskolások között. Érdekes viszont figyelembe venni azt is, hogy az emberek reakciói is mennyire megosztottak ebben a kérdésben.
Ha megnézzük a tanfelügyelet posztja alatti kommenteket, azt láthatjuk, hogy egyesek az oktatás szerepét hangsúlyozzák, mert az iskola felel a kritikus gondolkodás fejlesztéséért. Mások szerint önmagában ez kevés – ha a család, a társadalom és a média nem nyújt egészséges mintákat, a változás nehezen érhető el. Van, aki a politikusok nőellenes megnyilvánulásait teszi felelőssé. És akadnak olyanok is, akik szerint a nőkkel szembeni előítéletek nem is jelentenek valódi gondot.
A kérdés persze nem az, hogy van-e probléma – hanem az, hogy meddig engedjük tovább nőni.
Ezt olvasta már ?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.