„Nem vagyunk bábuk”

Az interjúalany ezúttal is, mint általában, vagdalkozik, feljelentőkről, a pártból való eltávolításáról, kinyírásról, vádlottakról, koncepciós eljárásról, az MKP színeiben garázdálkodókról, hataloméhes, öntelt csoportokról, szimpla hazugságokról, szájon vágásról, koholt vádakról nyilatkozik. Barak László szóhasználatát azonban nem kívánjuk minősíteni, mert az őt magát minősíti. Lélekbúvár valószínűleg találna rá szakavatott magyarázatot.

A leghatározottabban visszautasítjuk a nyilatkozónak azt a megállapítását, hogy Pázmány Péter és csapatának jelöltlistája a 2002-es önkormányzati választások előtt „egy kliensi lista volt, tehát olyanok kaptak helyet rajta, akik valamilyen módon függtek a várostól”. Az interjú alanya mindezt még megtetézi azzal a rágalommal felérő állítással, hogy „az ő listájukon egyetlen olyan ember neve sem szerepelt, aki azelőtt a polgármesterrel szemben felemelte a szavát”. Konkrét példát ugyan nem említ, de ha lett volna mit felhoznia, nyilván nem tartotta volna meg magának. Az MKP-s képviselők a dunaszerdahelyi képviselő-testületben nem bábuk, akik beintésre várnak, mielőtt megnyomják a szavazógombot. Meggyőződhet erről bárki, aki rákattint a város internetes honlapjára: megtalálhatja ott a határozatokat és szavazásokat, visszakeresheti azt, hogy ki, mikor, miről és miként szavazott. Szembesülhet azzal, hogy a városi tanács, sőt a polgármester beterjesztései sem kerülnek mindig elfogadásra, ami teljesen demokratikus eljárás.

Mint ahogy teljesen demokratikus módon zajlott le két éve az MKP városi alapszervezetében a polgármesterjelölt-állítás is, és a titkos szavazáson Pázmány Péter 70 szavazatot kapott, míg Világi Oszkár 27-et. Meglátásunk szerint nem az interjúban emlegetett állítólagos kliensi lista, hanem ez a vereség volt az oka annak, hogy MKP-sek csoportja nagy hirtelen társulást alakított, és ellenjelöltet indított Hunčík Péter személyében. A társulást csak 2002. november 7-én jegyezték be, egy hónappal a december 6–7-én tartott önkormányzati választások előtt. A rengeteg óriásplakát, a lepedőnyi reklámhirdetés és a Dunaszerdahelyen is megjelenő hetilapban közölt, a városvezetést gyalázó cikkek ellenére sem hullott az ölükbe a polgármesteri poszt. Sőt: Hunčík Péter a fergeteges reklámkampány ellenére 1741 szavazattal kevesebbet szerzett, mint Pázmány Péter, képviselőjelöltként pedig 493 szavazatot mondhatott a magáénak, kétszázzal kevesebbet, mint négy évvel korábban.

E kudarc óta erősödtek fel, sajnos, Dunaszerdahelyen a magyar–magyar viszálykodások, amelyek egyik lehetséges okát abban látjuk, hogy maroknyi MKP-s csoport etikátlan módon a párt soraiban maradva független ellenlábasként indult a mi jelöltjeinkkel szemben. Ezt sérelmesnek tartottuk, ezért csak helyeseljük az országos etikai bizottság döntését a kizárásokról. Szó sem volt valamiféle koncepciós eljárásról, mint ahogy az interjúalany állítja. S azt, hogy az MKP kongresszusa időközben módosította a foghíjas alapszabályt, és már nem engedélyezi a fentebb leírt magatartást, úgy értékeljük, hogy épp a Dunaszerdahelyen történtek megismétlődésének a megakadályozására kellett változtatni az MKP szabályzatán.

Meggyőződésünk, hogy ez esetben az interjúban sugalltakkal ellentétben nem személyekről és nem bosszúról van szó, hanem etikáról és elvekről. Arról, hogy ezentúl eleve kizárják a párttagok etikátlan eljárását a jelöltállításnál.

A terjedelmes beszélgetés közlésének azonban volt némi hozadéka is: ebben B. L. lapkiadó beismerte, hogy „de az újságon keresztül segítettem a VPT jelöltjeit”. S teszi ezt azóta is az általa kiadott hetilapban, amely teljesen egyoldalúan tálalja a helyzetet Dunaszerdahelyen, és igyekszik lejáratni a város MKP-s önkormányzatát. Tette ezt legutóbb is, amikor a 9,6 millió koronával csökkentett állami dotáció miatt az önkormányzat arra kényszerült, hogy két magyar óvodából az osztályokat áthelyezze másik két, nem teljes kihasználtságú épületbe, az óvónőkkel együtt, miközben csak kettővel csökkent a magyar osztályok száma, de a népszaporulat is csökkent. „MKP-s képviselők magyar óvodákat zárnak be” – harsogta a sajtó. Nehezményezzük, hogy az Új Szó is hasonló szellemben számolt be képviselő-testületünknek erről a döntéséről.

Márpedig ha ezentúl is egyoldalú, az objektivitást nélkülöző cikkekkel traktálják az olvasókat, a Csallóköz „fővárosában” a magyar–magyar viszály elmérgesedhet. Megítélésünk szerint ez senkinek sem lenne jó, hiszen választóink megcsömörléséhez vezethetne.

Az ellenkezőjét mértéktartó, objektív tájékoztatással lehetne elérni. Ez azonban a városunkban megjelenő hetilapra és kiadójára nem jellemző. A szóban forgó interjúban, mint említettük, maga B. L. is elismerte, lapjában egy kapura játszik. Mi ezt a fajta magatartást tekintjük garázdaságnak, mert a folyamatos agymasszázs és a vélt botrányokról való cikkezés a magyar választók körében azt eredményezheti, hogy megcsömörlenek a közügyektől.

Bízunk abban, hogy most, miután az alkotmánybíróság döntött a 2002-es dunaszerdahelyi polgármester-választás ügyében és elutasította Hunčík Péter beadványát, amelyben a választási eredmény semmissé nyilvánítását kérte, lecsillapodnak a kedélyek és az önkormányzati munkában is feloldódnak a meglévő feszültségek.

A maga területén mindenki tehet ennek érdekében, s bízunk benne, hogy az Új Szó is rendszeresen és elfogulatlanul számol be ezentúl a városi önkormányzat munkájáról.

A dunaszerdahelyi városi önkormányzat MKP-s képviselői: Andrássy Ferenc, Hozák Margaréta, Bognár József, Keszegh Pál, Török Elemér, Molnár Zoltán, Garay László, Fekete György, Huszár László, Kulcsár Tibor, Bugár György, Hulkó Gábor, Hegyi Gyula, Lelkes Ernő, Nagy Frigyes, Varga István, Cseh József, Zirig Ferenc, Lipcsey György, Kanovits György, Gőgh Tamás