Nem csökken a támogatás

Minden bizonnyal Kovács László lesz a Medgyessy Péter vezette magyar kormány külügyminisztere. Az MSZP vezetői már korábban jelezték, az elmúlt években törés állt be a magyar külpolitikai konszenzusban, tehát módosulni fog az irányvonal.

– Mindenképpen szeretnénk elérni, hogy a kedvezménytörvényt Szlovákiában alkalmazni lehessen Reuters-felvételAz szinte biztos, hogy kurzusváltás lesz a magyar külpolitikában, már ami a határon túli magyar kisebbségeket érinti. Mennyiben fogják ezt megérezni?

A támogatás semmiképpen nem fog csökkenni. Annyi fog történni, és ez szerintem előnyös a határon túli magyarságnak, hogy nem fogjuk az ő ügyüket belpolitikai célokra felhasználni. Nem fogunk versenyezni hazafiságban, és a határon túli magyarok támogatásában, mert szerintem nem arra van szükségük, hogy a magyarországi politikai pártok rajtuk gyakorolják az egymás elleni küzdelmet, hanem arra, hogy mindegyik párttal normális viszonyban legyenek. Nem fogjuk őket semmiféle nyomással arra kényszeríteni, hogy ne tartsanak kapcsolatot a most ellenzékbe kerülő erőkkel, nem fogjuk őket arra rávenni, hogy ne vállalják fel nyíltan ezt a kapcsolatot, hogy a határon túli magyarok érderemben ne találkozzanak politikai partnereikkel, mert félniük kell, hogy a kormányzó erők ezt rossz néven veszik. Nem fogunk beavatkozni az esetleges belső vitáikba, támogatva a párt vezetésével szemben álló személyt, személyeket, bárki legyen az.

Ezek után kézenfekvő a kérdés, hogyan fog a legnagyobb magyar kormánypárt, az MSZP az MKP-hoz viszonyulni azok után, hogy Duray Miklós ügyvezető alelnök a magyarországi kampányban erősen exponálta magát a Fidesz oldalán?

Azt gondolom, Duray Miklós részéről ez egy nagyon súlyos hiba volt, aminek persze nem láthatja kárát a szlovákiai magyarság. De Duray Miklós azt ne várja tőlünk, hogy mi elfelejtjük azt, hogy ő beavatkozott a magyar választási harcba. Mi nem avatkozunk be a szlovákiai választási küzdelembe, nem fogunk kampányolni Duray Miklós ellen, még kevésbé az MKP ellen, Duraynak is távol kellett volna magát tartani a magyarországi választási küzdelmektől. Hogy nem tette, az az ő felelőssége, és a következményekkel is neki kell számolnia.

Magyarországnak talán éppen Szlovákiával van a legtöbb súrlódási pontja. Hogyan viszonyul majd az MSZP a kedvezménytörvényhez? Megpróbálnak még a jelenlegi szlovák kormánnyal megegyezni?

Nem szívesen kötünk egy nemzetközi megállapodást választásokhoz. Ha mind a két fél állandóan a másik fél választásához kötné a megállapodást, soha nem jönne létre, mert valahol mindig választások közelednek. Mi készek vagyunk a jelenlegi kormánnyal megállapodni, bízva abban, hogy a következő kabinet tiszteletben tartja azt. Ha ezzel a kormánnyal nem lesz idő megegyezni, készek vagyunk a tárgyalást folytatni a következővel.

Miben szeretnének mindenképpen megegyezni?

Mindenképpen szeretnénk elérni, hogy a kedvezménytörvényt Szlovákiában alkalmazni lehessen. Olyan megoldást akarunk Szlovákia és más szomszédos országok esetében is, amely megfelel a törvény eredeti céljainak, Magyarország és a határon túli magyarság érdekeinek, az európai uniós normáknak és a szomszédos országok kormányainak is elfogadható, mert az ő akaratuk ellenére nem lehet érvényesíteni a törvényt egyetlen ország területén sem.

A mostani kedvezménytörvényről vagy pedig már egy módosítottról beszélünk?

Én megoldásról beszélek. Nem kedvezménytörvény-szövegről, amin lehet változtatni, és nem is megállapodásról, amely mindenféle lehet, ugyanis sokszínű a kép. Az egyes szomszédos országoknak más-más kérdéssel szemben van kifogásuk. Mi olyan megoldást szeretnénk, akár kétoldalú megállapodással, akár a törvény esetleges módosításával, amely lehetővé teszi a kedvezménytörvény alkalmazását.

A Beneš-dekrétumokról azt nyilatkozta korábban, hogy ezt a kérdést nem fogják megnyitni.

A Beneš-dekrétumok ügye, vagyis az, hogy akadálya-e Csehország és Szlovákia európai uniós csatlakozásának, azt az Uniónak kell eldöntenie. Mi, mivel nem vagyunk tagjai, nem szólhatunk bele. Tehát, ha az Unió ezt nem tekinti csatlakozási feltételnek, akkor mi nem fogjuk azt mondani: de igenis. Tudomásul vesszük azt is, ha az EU fölöslegesnek tartja a probléma megnyitását, de azt is, ha nem. A kétoldalú kapcsolatokban volt rá példa, éppen Szlovákia esetében, amikor az alapszerződésről tárgyaltunk, hogy tettem arra kísérletet külügyminiszter kollégámnál, hogy a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban – ha már nem érvénytelenítik – tehetnének egy gesztust, például a szlovák parlament nyilatkozatban érvénye vesztetté nyilváníthatná, és ezzel a gesztussal megkövethetné az egykor Csehszlovákiából kitelepített magyarságot. Nem talált a fölvetés fogadókészségre, de az alapszerződést nem akartam ettől függővé tenni, mert az fontosabb volt annál, minthogy amiatt ne írjuk alá. De hangsúlyozzuk, a kollektív bűnösség elvét nem tudjuk elfogadni.