Na Slovensku po slovensky? Így alakul ki a nyelvi szorongás a szlovákiai magyarokban

A tudományos intézmény pár nappal ezelőtt közzétett egy brosúrát, amely a nyelvhasználattal kapcsolatos káros társadalmi jelenségeket mutatja be, mint például a nyelvi diszkrimináció, valamint az ebből adódó nyelvi szorongás, kirekesztés és agresszió.

Jaroslava Rusinková, az SAV Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézetének munkatársa szerint a nyelvi diszkrimináció elsősorban a nemzetiségi kisebbségek képviselőit érinti, bár nem csak őket – akár azok a szlovák nyelvhasználók is a kirekesztés áldozataivá válhatnak, akik valamilyen beszédhibával rendelkeznek vagy egyszerűen csak nem úgy használják a nyelvet, ahogy azt a szlovák nyelvközösség helyesnek tekinti.

Nyelvében él a nemzet?

Rusinková szerint a nyelvi diszkrimináció okait elsősorban a szlovák nyelvpolitikában és az oktatási rendszerben kell keresni.

A szlovák nyelvpolitika egyik alapvető kiindulópontja ugyanis a nyelv és nemzet rendkívül szoros kapcsolata, amely a nyelvtörvény szövegének bevezetőjében is megnyilvánul:

a szlovák nyelvet a nemzet legfontosabb sajátosságának és legértékesebb kulturális örökségének tartja, amely garantálja a Szlovák Köztársaság szuverenitását, valamint biztosítja az állampolgárok szabadságát és jogegyenlőségét.

Rusinková azonban megjegyzi, hogy a nyelv és a nemzet kapcsolata nem minden országban ilyen szoros. Léteznek például olyan államok, ahol a lakosok egyszerre több hivatalos nyelvet használnak (például Kanada vagy Svájc). Az sem ritka, hogy egy nemzet képviselői egy bizonyos nyelvet használnak, de mégis más nemzetiséghez sorolják magukat – ehhez nem is kell messze menni, elég megnézni a Szlovákiában élő roma közösség tagjait, akik a népszámlálás során sok esetben a szlovák nemzetiséget jelölik meg, de a hétköznapi kommunikációban a roma nyelvet használják.

Fontos hangsúlyozni, hogy Szlovákiában érvényben vannak olyan jogszabályok is, amelyek a kisebbségek nyelvhasználatát biztosítják és támogatják, azonban Rusinková megjegyzi, hogy ha ezek valamilyen konfliktusba kerülnek az államnyelvtörvénnyel, akkor általában az utóbbi érvényesül.

Már az iskolában kezdődik

A szlovák nyelvpolitika mellett az oktatásban élő elképzelések is ráerősítenek a nyelvi diszkriminációra. Ahogy Rusinková írja, a nyelvi kultúra „ápolásának” régre visszanyúló hagyománya van: ezen elképzelés szerint a nyelv egyfajta törékeny „növény”, amelyet egyrészt gondozni kell (lehetőleg más nyelvek igénybe vétele nélkül), másrészt pedig meg kell védeni a külső behatásoktól. Ennek konkrét megnyilvánulása az iskolapadokban köszön vissza.

„A nyelvoktatás az iskolákban úgy néz ki, hogy a tanárok a nyelvi hibákat közvetlenül negatív jelenségként értékelik, ami a gyermekekben olyan viszonyt alakít ki a nyelvhez, hogy a hibákat büntetni kell. Ez a megközelítés különösen negatív hatású azoknál a gyermekeknél, akik az iskolában találkoznak először a szlovák nyelvvel (magyar, roma, ruszin vagy más országokból származó gyermekek), és ahelyett, hogy elsajátítanák a kommunikációs kompetenciákat, a tanítás megerősíti bennük a saját nyelvi hiányosságaikról alkotott meggyőződést”

– olvasható az SAV kiadványában.

Ebből az is következik, hogy elkezdik kiközösíteni azokat a diákokat, akik nem képesek elsajátítani a tananyagot – nem azért, mert hiányosak a képességeik, hanem egyszerűen csak nem értik a nyelvet.

Többször is támadtak magyarokra

A kisebbségek tagjai így már egészen fiatalon szembesülhetnek a nyelvi alapon történő diszkrimináció különféle formáival, akár közvetett, akár közvetlen módon. A szerző egyúttal megjegyzi, hogy a kirekesztés nem korspecifikus, tehát nemcsak gyerekek, hanem akár felnőttek is találkozhatnak a jelenséggel.

Ahogy Rusinková is megjegyzi, az utóbbira már többször is akadt példa az elmúlt években. A legnagyobb port kavaró botrány Malina Hedvig ügye volt, akit 2006 augusztusában két férfi megtámadott Nyitrán azért, mert magyarul beszélt. A botrány országos méreteket öltött, a nő pedig végül Magyarországon telepedett le.

Ennél azonban aktuálisabb példák is akadnak: 2025 márciusában egy 42 éves férfi rátámadt egy diákra Pozsonyban, szintén azért, mert magyar nyelven kommunikált.

Mindenki felelőssége

Végezetül a szerző megjegyzi, hogy a nyelvi alapon történtő diszkrimináció továbbra is jelen van a szlovák társadalomban, akár közvetlen, akár közvetett formában. Ahogy a példákból látszik, a kirekesztésnek lehetnek enyhébb és súlyosabb megnyilvánulásai, de a végeredmény mindenképpen negatív.

„Hogyan érzi magát az ember, ha valaki folyamatosan a nyelvi hibáira hívja fel a figyelmét, miközben azt, amit mond, figyelmen kívül hagyják? Szégyen, frusztráció, meg nem értés vagy az elutasítás érzése – ilyen hatással van az egyénekre”

– hangsúlyozta az SAV munkatársa, aki szerint a nyelvi diszkrimináció felszámolása az egész társadalom felelőssége.