Mindenképpen bűncselekmény

„Nem hiszem, hogy a háttérben valamilyen ellenzéki törekvés húzódna” (Dömötör Ede felvétele) Elemzők szerint bűncselekmény történt: ha törvényes volt a lehallgatás, tartalmát törvénytelenül hozták nyilvánosságra, és az illegális lehallgatás is büntetendő. Marián Leško szerint annak, aki nyilvánosságra hozta a beszélgetések szövegét, fontosabb volt, hogy mindenki tudja, kivel és miről beszélgetett Badžgoň, mint az, hogy esetleg lelepleződik. Mi erről a véleménye?

Aki odadobta a nyilvánosságnak e beszélgetések írott változatát, bizonyos politikusokat vagy pártokat akart kényelmetlen helyzetbe hozni. Az nem kétséges, hogy bűncselekmény történt, hiszen a lehallgatás csak bírósági engedéllyel lehetséges, és szerintem ez esetben a dolog az illetékesek engedélye nélkül történt. Az ügyet a különböző politikai erők közötti hatalmi harc újabb megnyilvánulásának tartom. A háttérben olyan törekvést látok, hogy valakik megpróbálnak bizonyos személyeket ellehetetleníteni.

Az SDKÚ-ra és képviselőire gondol?

A dolgok jelenlegi állása szerint úgy tűnik, mintha valaki arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az SDKÚ-nak homályos kapcsolata van egyes gazdasági csoportokkal.

Csakhogy az SDKÚ-nak valóban homályos kapcsolatai vannak, legalábbis a pártnak a motorvonatos botrány óta nem sikerült teljesen tisztáznia magát.

Akkor a kormányfő határozottan lépett fel, a politikai felelősségre vonás sem maradt el. Természetesen most is olyan helyzet állt elő, amikor a pártnak valamilyen magyarázatot kell adnia. A Magyar Koalíció Pártjának elnöke már bejelentette, hogy a kormányfőtől számon fogja kérni a dolgot. Amíg a beszélgetések háttere nem tisztázódik, feszültség lehet a koalíciós partnerek között.

A miniszterelnöknek most nem kellett volna határozottan fellépnie? Elvégre nagyon komoly gyanúról van szó, miszerint a hatalmon levő politikusok egyes döntései mögött gazdasági érdekcsoportok húzódhatnak. Ön szerint miért hallgat most a kormányfő és pártja?

A jelenleg hozzáférhető információk alapján szerintem még nem lehet politikai felelősségre vonásról beszélni. A kormányfő csak véleményt nyilváníthat, amit viszont meg kell tennie, hiszen az ügy árthat pártjának.

Nem politikai felelősségre vonásra gondoltam, hanem arra, hogy a párt hírnevének nem tenne jót, ha megszabadulna végre Gabriel Palackától? Palacka korrupciós gyanú miatt távozott az előző kormányból, a motorvonatos botrányban is szerepelt a neve, ennek ellenére # az SDKÚ pénztárosa, és most is # beszélgetett Badžgoňnyal egy svájci bankszámláról, bár mindenki mindent tagad...

Palacka „csak” a párt pénztárosa, nem tölt be közéleti funkciót, úgyhogy az esetleges felelősségre vonás az SDKÚ belügye. Természetesen a párt számára gondot okozhat hiteles választ adni a Palacka tisztázatlan gazdasági kapcsolataira vonatkozó kérdésekre. Megrendülhet a koalíciós partnerek bizalma az SDKÚ iránt.

Nemcsak a koalíciós pártok, hanem a közvélemény előtt is tisztáznia kellene magát a pártnak.

A közvélemény szerint a politikai háttér nem tiszta, és még ha tisztázódik is a gyanú, a polgárok többsége úgy véli majd, az üggyel beigazolódott a gyanú: létezik összefonódás a politikusok és az érdekcsoportok között. A közvélemény meggyőzésénél még fontosabb, hogy a koalíciós pártok között jó legyen a viszony. Mert a többieknek nem fog tetszeni, ha az egyik partnernek esetleg a többiek rovására jóval nagyobb gazdasági és anyagi lehetőségei vannak.

Bugár Béla MKP-elnök lapunknak korábban azt mondta, nem árt elgondolkodni a kormányfő módszerein. Szerinte a mostani miniszterelnök nem azonos azzal, akihez a politikusok hozzászoktak. Mikuláš Dzurinda azelőtt igyekezett integrációs szerepet vállalni a kormánykoalíción belül, ha feszültség alakult ki, aktívan kereste a megoldást, most viszont más a helyzet.

Nem tudom, mennyire változott meg a kormányfő. Dzurinda koalíciós kormány élén áll, és az összes partner érdekeit szem előtt kell tartania, miközben a kormány stabilitását meg kell őriznie. Nincs olyan érzésem, hogy a miniszterelnök dramatikus változáson ment volna keresztül. Ugyanakkor még csak a választási időszak elején vagyunk, ezért a kabinet – bizony – lehetne stabilabb is, hogy a kormányprogramot megvalósíthassa. Nem hiszem, hogy a prioritások eltolódtak volna, szerintem például a korrupció elleni harcot továbbra is égető problémaként kezelik, csak az egyéb égető problémák miatt – reformok beindítása, Irak, uniós csatlakozás – úgy tűnhet, mintha ez a háttérbe szorult volna.

Elképzelhetőnek tartja azt is, hogy valaki következetesen próbálja szétzúzni a kormánykoalíciót azzal, hogy intrikákat sző, egymásnak ugrasztja a partnereket, felszínre hozva és ügyesen kihasználva azok gyengéit?

Kevés információm van, de elképzelhető, hogy egy kívülálló harmadik személy borzolja a kedélyeket. Ugyanakkor azt sem lehet kizárni, hogy valaki a kormánykoalíción belül próbál előnyhöz jutni, bár kérdéses, melyik pártnak áll érdekében némi pozícióerősítés miatt akár a kormány stabilitását is kockáztatni. Mert ha négy évig ki akarják együtt bírni, akkor nem konfliktusokat kell keresni, hanem kiegyensúlyozott viszonyra kellene törekedni. Számtalan lehetőség van, és alapos utánajárást igényel, hogy a megválaszolatlan kérdésekre kielégítő választ kapjunk. Mindenestre logikus lenne, ha egy harmadik személy próbálna éket verni a partnerek közé, de nincs ötletem, kinek állhat ez érdekében. Jelen pillanatban nem hiszem, hogy a háttérben valamilyen ellenzéki törekvés húzódna, ennél valószínűbb, hogy gazdasági csoportok harcáról van szó.

Nemcsak a kormánykoalíció old rendszeresen valamilyen válságot, az ellenzék is problémákkal küszködik. Lehet e két jelenség között valamilyen összefüggés, vagy ez csupán véletlen egybeesés?

Nem látok egyértelmű összefüggést a két dolog között. Ami a HZDS-ben történik, az az utóbbi fél év történéseinek a kicsúcsosodása. A mozgalom szétforgácsolódása már november-december tájékán várható volt, csak kissé lelassult a folyamat, úgyhogy annak, ami most a kormánypártokat aggasztja, nem sok köze lehet a HZDS gyengüléséhez. Azt sem hiszem, hogy a Smer állna a háttérben, ők csak megpróbálnak utólag politikai tőkét kovácsolni a botrányokból: ott és akkor ostorozzák a kormányt, amikor alkalom nyílik rá, de ez normális ellenzéki magatartás.

A kipattant botrányok mennyire ártanak az ország külföldi hírnevének?

Természetesen sokat árthatnak. Főleg az állami intézményekkel kapcsolatban fogalmazódhatnak meg kételyek. Már Pavol Rusko lehallgatási ügyével kapcsolatban nyilvánvalóvá vált: az állami szerveket nem védik megfelelően az esetleges viszszaélések ellen, és ez az újabb lehallgatási ügy csak bizonyítja, hogy nincs minden rendben, fennáll az információk kiszivárogtatásának a veszélye, ami nagyon kellemetlen Szlovákiára nézve. A politika és a gazdasági körök összefonódásával kapcsolatos gyanú is alááshatja a demokráciát, mert fennállhat a veszély, hogy bizonyos csoportok nem legitim úton is elérhetik céljaikat. A gyanúkat tisztázni kell. Ki kell vizsgálni az egyes ügyeket, a politikusoknak világos állásfoglalást kell megfogalmazniuk, és ha a nyomozás során fény derül valamilyen törvénytelenségre, politikailag is felelősségre kell vonni a megfelelő személyeket.