Még mindig csak álom a valódi prosperitás

Öröm az ürömben, hogy Pozsony helyzete a legutóbbi osztályozás óta nem romlott, így a tavalyi évhez hasonlóan idén is a 24. helyen végeztünk (Csehország a 15.). Az egykori keleti blokk országai közül mindössze Szlovénia tudott kiemelkedően pozitív eredményt felmutatni. Szlovákiának azonban a jobban teljesítő államok mellett a lista legvégén kullogó Görögországot sem kellene figyelmen kívül hagynia, hiszen Athén ékes példája annak, hova juthat egy ország, ha hosszú ideig halogatja az elkerülhetetlen rendszerszintű változtatások végrehajtását.

Felemás helyzet

„Úgy tűnik, a kis, nyitott gazdaság, valamint az a modell, amire Szlovákia eddig épített, elérte a korlátait” – mutatott rá Mária Valachyová, a Szlovák Takarékpénztár vezető közgazdásza, hogy a 2004-es uniós csatlakozást megelőzően és azt követően tapasztalt, erőteljes gazdasági növekedés az utóbbi években folyamatosan lassul. Az említett sikertörténet ugyanis az olcsó, de képzett munkaerő, a nyitott gazdaság, valamint a külföldi tőke beáramlásának kombinációján alapult, ami napjainkra nagyrészt kimerült. Ráadásul már nem is vagyunk olcsók: tavaly az egyórányi munkára rakódó teljes bérköltség elérte a 18,50 eurót, amivel már Csehországot is megelőztük (18,20 euró/óra). 

Pozsony emiatt egyike az Európai Unió legsérülékenyebb országainak, ezt a sebezhetőséget pedig az is igazolja, hogy az amerikai elnök, Donald Trump vámjai az EU 27 tagállama közül Szlovákiának fájnának a leginkább.

Nem véletlen, hogy az unió és az euróövezeti tagság kulcsfontosságú az ország jövője szempontjából. Ez az elmúlt években kifejezetten hangsúlyosan nyilvánult meg, ugyanis abban az időszakban, amit az elszabadult infláció, valamint a magas fogyasztói árak jellemeztek, a közös valuta jóval nagyobb árstabilitást biztosított, mint amit azon szomszédainknál láthattunk, akik nem euróval fizetnek. Említhetnénk továbbá az uniós forrásokhoz való hozzáférést is, ha ugyanis a hazai hagyományoktól eltérően megfelelően és felelősségteljesen használnánk fel ezeket a pénzeket, akkor a fejlődés újbóli beizzításának kulcsfontosságú eszközei lehetnének.

A felelősségvállalás ideje

Az uniós támogatások elherdálása mellett azzal is komoly gondjaink vannak, hogy az esetek többségében jóval tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér. Ez a hozzáállás pedig amellett, hogy teljes észszerűtlen, fenntarthatatlan is, így konkrét lépésekre van szükség a kedvezőtlen trend visszafordítása érdekében. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a kormánynak folytatnia kell az államháztartás konszolidációjára irányuló törekvéseket. A kiadások és bevételek mérlegét ugyanis még azelőtt össze kellene hangolni, hogy igazán érezhetővé válnának a kedvezőtlen demográfiai fejlemények hatásai. 

A népesség elöregedése folyamatosan növekvő terheket ró az állam egészségügyi és szociális ellátórendszerére. 

Ezek a költségek pedig egyre nagyobb kihívást jelentenek majd a döntéshozóknak, mivel ezzel párhuzamosan azok száma, akik hasznot hoznak az államnak, folyamatosan csökken.

Átgondolt döntések

A deficit mérséklésére irányuló törekvéseknek a következő években is folytatódnia kell, azonban nem lenne szabad elhamarkodott döntéseket hozni. A kormány 2023-ban és 2024-ben elsősorban az állam bevételeinek növelésére koncentrált, így jelentősen feltornázták az egyes adók és járulékok összegét, valamint új adónemeket vezettek be. A szakértők azonban arra figyelmeztettek, ha a kabinet nem szeretne még nagyobb csapást mérni az ország versenyképességére, akkor mielőbb le kellene térni arról az útról, amelyen jelenleg haladunk. 

Elengedhetetlen, hogy a konszolidáció következő felvonásában az államapparátus hatékonyságának növelése, valamint a szociális politika átértékelése is sorra kerüljön, hosszú távon ugyanis egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak azt a bőkezű adakozást, amit napjainkban láthatunk

– figyelmeztetett Mária Valachyová, aki úgy véli, a prosperitás receptje rendkívül egyszerű. 

A döntéshozóknak arra kellene koncentrálnia, hogy minél több hazai és külföldi tőkét, valamint képzett és tehetséges munkaerőt vonzzanak Szlovákiába. A kutatásra és fejlesztésre szánt forrásokat ugyancsak növelni szükséges, mert mélyen az unió átlaga alatt teljesítünk. Nem véletlen, hogy az ún. startup cégek (újonnan alapított, gyorsan növekedő, innovatív vállalkozások, amelyek gyakran technológiai újításokra vagy új üzleti modellekre épülnek) száma terén (1 millió főre kivetítve) csupán a 24. helyen kullogunk az EU-ban. És persze az se ártana, ha némiképp mérsékelnék az adóterheket, amelyek nagysága a Pozsony iránt érdeklődő vállalatok többsége számára kifejezetten riasztóan hat. Térségünkben a 24 százalékra emelt társasági adó a legmagasabb, ami rontja a versenyképességet, mint ahogy a cégek energiatarifája is – ez az unión belül a 3. legmagasabb.

A cégek beruházási hajlandósága folyamatosan csökken. Ezt egyebek mellett a munkaerőhiánnyal, az energiaárak kiszámíthatatlanságával és a növekvő bizonytalansággal magyarázzák. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ezekkel a kihívásokkal más államok is küzdenek, Szlovákiában mégis jóval kevesebb projekt valósul meg, mint a környező országokban

– igazolta a Szlovák Takarékpénztár elemzőinek felvetését Horváth Mihály, a Szlovák Nemzeti Bank vezető közgazdásza, aki szerint a kedvezőtlen fejlemények hátterében elsősorban a konszolidáció áll.

Reformok kellenek

Mivel a kormány az összes alacsonyan csüngő gyümölcsöt leszüretelte, tehát a kifejezetten kézenfekvő megoldásokat már kimerítették, a közgazdászok szerint eljött az ideje, hogy szélesebb körű, társadalmi és szakmai vitát kezdeményezzenek. 

„Eljutottunk ugyanis arra a pontra, amikor nem elégedhetünk meg azzal, hogy az adórendszert egy progresszívebb irányba tereljük, esetleg véget vetünk a mindenkinek járó támogatások korának. 

Szükségünk van egy hosszabb távra szóló jövőképre is. 

Egy ilyen vízió hozzájárulhatna az államháztartási hiány csökkentéséhez, de növelhetné a befektetők bizalmát, valamint a külföldi tőke beáramlását, így serkenthetné a gazdasági növekedést” – hangsúlyozzák az elemzők.

Jobban állunk, de...

Jó hír, hogy a hazai munkaerőpiaci helyzet egyelőre a nehezítő körülmények ellenére is viszonylag stabil, a munkanélküliségi ráta pedig történelmi mélyponton van. A törékeny egyensúly fenntartásában komoly szerepe van a külföldi munkavállalóknak, nélkülük ugyanis nehéz lenne kielégíteni a munkaerő iránt keresletet, ami bizonyos szegmensekben folyamatosan növekszik. Ezek a körülmények arra engednek következtetni, hogy a szakképzett álláskeresők kifejezetten előnyös pozícióból vághatnak neki az alkudozásnak, ám a bizonytalanság, valamint a borús előrejelzések erősen korlátozzák a vállalatok mozgásterét. Emiatt a jutalom tényleges nagysága gyakran elmarad a várttól.

Bár az alkalmazottak bére nem minden esetben közelíti meg az érintettek által kitűzött álomhatárt, az azonban biztos, hogy a szlovákiai polgárok 2024-ben átlagosan heti 37,9 órát dolgoztak, ami két órával kevesebb, mint 2008-ban. Éves lebontásban, egy-egy dolgozó esetében ez 2,5 héttel több szabadidőt jelent. Ennek köszönhetően a munkavállalóknak valamivel könnyebb dolga van, ha egyensúlyt szeretnének teremteni a munkájuk és a magánéletük között, de több idejük jut a hobbijukra, esetleg némi pluszpénz reményében egy másik kereseti lehetőség után is nézhetnek. Az így megszerzett forrásokkal pedig érdemes tudatosan sáfárkodni, az adatok ugyanis azt igazolják, hogy a lakosok többsége nem rendelkezik tartalékokkal.

(td)