Martin Bútora szerint az üveg félig mindig tele van

– Szociológusként ismerem SzlovákiátSomogyi Tibor felvételeNem akarom azt állítani, hogy a legutóbbi elnökválasztás végeredményét a szlovákiai magyarok szavazatai döntötték el, azonban mindenképpen nagyban hozzájárultak Rudolf Schuster államfővé választásához. Hogyan igyekszik megszólítani a választóknak ezt a rétegét?

Tavaly ősz óta járom a magyarok lakta vidékeket is, Szepsi, Rozsnyó, Rimaszombat, Vágsellye, Tornalja, Dunaszerdahely, Galánta, Érsekújvár – hirtelenjében fel sem tudom sorolni, hol mindenütt találkoztam magyarokkal lakossági fórumokon. Útjaim során igyekeztem meghallgatni őket, figyelni problémáikra, amelyek természetesen egy kissé különböznek az ország más területein élők gondjaitól. Ezeket a problémákat nem lehet pozsonyi szalonok zárt ajtói mögött megoldani, szükség van a párbeszédre az érintettekkel. El kell mondanom, hogy nagyon jó érzésekkel töltöttek el ezek a találkozók, rengeteg energiát és optimizmust adtak. Rendkívül tájékozott, intelligens emberekkel találkoztam, akiknek van véleményük.

Mit kínál ön a választóknak, miben különbözik a többi jelölttől?

Hadd szóljak először a többiekről. Vladimír Mečiartól vagy Ivan Gašparovičtól elég egyértelműen különbözöm. Az 1989 előtti és utáni politikai múltam meglehetősen más, mind az övék. Velük kezdtem a felsorolást, de említhettem volna Eduard Kukant vagy Rudolf Schustert is, akikkel ellentétben sohasem voltam a kommunista párt tagja. Úgy is fogalmazhatnék, hogy elejétől fogva más Szlovákia-képem volt, mint Mečiarnak vagy Gašparovičnak. Az én szememben ezek a politikusok felelősek azért, hogy Szlovákia annak idején lemaradt az euroatlanti csatlakozás vonatjáról. Abban a folyamatban is aktívan részt vettek, amelynek során a demokrácia veszélybe került az országban. Az én életutam, politikai meggyőződésem egész egyszerűen különbözik az övékétől.

Említette a jelenlegi államfőt is...

Igen, meggyőződésem, hogy nála könnyebben „olvasható” vagyok, következetesebben követem az elveimet. Néha képtelen vagyok értelmezni a jelenlegi államfő politikai álláspontját és lépéseit. Egyszer katolikus, mászszor kommunista; először kormánypárti, aztán hirtelen átcsap ellenzékibe. Véleményem szerint az utóbbi időben éppen azt a munkát nem látja el a legjobban, amelyiket a legfontosabbnak tartok, nevezetesen az alkotmányosság védelmét. Az előrehozott választásokról dönteni hivatott népszavazás összekapcsolása az elnökválasztás első fordulójával is erről tanúskodik. Ez olyan egyszerű, mint az egyszeregy: döntésének egyik oka az volt, hogy ő maga is indul az elnökválasztáson. Ezt a vak is láthatja, annyira szembeötlő.

Az előbb szóba hozta a kommunista múltat.

Erről Kukan úr esetében is beszélhetnék. Most nem akarok valamiféle boszorkányüldözésbe vagy káderezésbe fogni. Mindöszsze arra gondolok, hogy az államfő olyan tisztség, amelynél az ember múltja nem elhanyagolható. Ezeket a dolgokat, a kommunista múltat nem lehet egykönnyen elfelejteni. A köztársasági elnöknek morális integritásra, nem pedig haszonelvűségre van szüksége. František Mikloško ugyan nem volt tagja a kommunista pártnak, ám – és ez valamennyi ellenjelöltemre érvényes – én függetlenebb vagyok, mint ők. A jelenlegi államfő szájából egyre gyakrabban hallok olyasmit, hogy minden, amit tett, rendben volt, és semmiért nem kell szégyenkeznie. Ő a kommunizmus semmilyen bűnéért vagy gaztettéért nem vállalja magára a felelősséget.

Általános tapasztalat, hogy a gazdasági megszorító intézkedések idején a csalódott és elkeseredett választók jobban hisznek az odamondogatós, hőzöngő politikusoknak, és ilyen típusú vezetőket választanak maguknak. Ön nem ilyen jellem...

Amit mond, az vészhelyzetben igaz. Meggyőződésem, hogy a választáskor az emberek nem csak az érzelmeikre fognak hallgatni, nem a kétségbeeséstől vagy a félelemtől befolyásolva szavaznak majd. Számomra az ön által említett megszorításoknak nincs fétisjellegük, ezek az intézkedések nem megváltoztathatatlan, érinthetetlen dolgok. Dosztojevszkij parafrázisával élve a megalázott és elfelejtett emberekre is oda kell figyelni, hogy a reformok elviselhetőek legyenek. Én valóban reformorientált vagyok, mert úgy gondolom, Szlovákiának igenis szüksége van ezekre az intézkedésekre. Tény azonban, hogy intenzívebben kellene kommunikálni az emberekkel, hogy ne veszítsék szem elől ezeknek a reformoknak az értelmét.

Mennyire elégedett a köztársasági elnök jogköreivel, esetleg min változtatna?

Számomra a köztársasági elnök intézménye az ország nemzetközi képviseletén túl főként a demokrácia védelmezéséről szól, és arról, hogy a különböző társadalmi rétegek közötti kommunikátor szerepét betöltse. Az államfőnek az alkotmány adta jogai szerintem megfelelőek, és nem bocsátkoznék semmilyen változtatásba.

Lehet, hogy egy kicsit meredek lesz a felvetés, de mégis megkérdem, össze tudná-e hasonlítani a jelenleg az Egyesült Államokban folyó elnökválasztási kampányt a szlovákiaival? Beszélhetünk valamiféle párhuzamról?

Ez nagyon érdekes kérdés. Ha visszagondolok a Washingtonban töltött évekre, talán úgy fogalmaznék, hogy vannak bizonyos párhuzamok, de sok eltérés is. Annak idején Amerikában rendkívüli érdeklődéssel figyeltem a legutóbbi elnökválasztás utáni fejleményeket, főleg azért, mert nagyon sokáig nem lehetett tudni, valójában ki nyert. Mosolyogva mondogattam amerikai barátaimnak, hogy Szlovákiában sokkal gyorsabban és pontosabban össze tudtuk volna számolni a szavazatokat. Istennek hála a kelet-európai ügyesség, megbízhatóság örökségéért! A mi választásaink gond nélkül lezajlottak. Amikor erről beszéltem ottani ismerőseimnek, láttam rajtuk, hogy irigylik tőlünk a választási rendszerünket. Hozzá kell szoknunk továbbá ahhoz, hogy – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – Szlovákiában a demokratikus politikusok nyíltan beszélnek jellegzetességeikről, pozitívumaikról és éles kontúrokkal rajzolódik ki politikai profiljuk is. Mi, az elnökjelöltek, választási lehetőséget kínálunk az ország lakosságának. Az előző elnökválasztással ellentétben, ezúttal nem kell, hogy a kisebbik rosszat válasszák. Ami viszont a szlovákiai embereknek az amerikaiakkal összehasonlítva hiányzik, az az élénk társadalmi párbeszéd. A mi közéletünk azonban kevésbé polarizált, mint az amerikai – ebben náluk jóval előbbre tartunk.

Hogyan tudja kihasználni az alkoholelvonóban terapeutaként szerzett tapasztalatait a kampányban és – megválasztása esetén – köztársasági elnökként? Mit adtak önnek az ott eltöltött évek?

Barátaim annak idején sokat viccelődtek az általam abszolvált „alkoholelvonó-kúrán”, azonban tény, hogy rengeteg tapasztalatot szereztem terapeutaként. Úgy gondolom, hogy valódi változásra nem kerülhet sor egy bizonyos fokú alázat nélkül. Józanul, szigorúan szembe kell nézni azzal, mi történt az emberrel, vagy esetünkben az országgal. Nagyon sok emberrel találkoztam, akik a szó szoros értelmében is a padlón voltak, mégis újra talpra tudtak állni. Össze tudták szedni magukat, át tudták értékelni addigi életüket. Nekem nagyon szimpatikus ez a készség, az újrakezdés képessége. És ez nem csak az emberekre érvényes. Országunk, mint ahogy egész Közép-Európa, az elmúlt évtizedekben többször találta magát a legyőzöttek oldalán. És ez az, amit magammal hoztam az alkoholelvonóból: megtanultam értékelni az újrakezdés képességét. Minden helyzetben újra talpra lehet állni, és tovább lehet menni az általunk választott úton.

Végezetül: melyek azok az elvek, eszmék, célok, amelyeket államfőként képviselne?

Hogy csak néhányat említsek, nagy hangsúlyt helyeznék az emberi jogok tiszteletben tartására, a férfiak és a nők jogegyenlőségére, és a nyitott társadalom megteremtésén szeretnék munkálkodni. Európára is teljesen másképp tekintek, mint időnként például a kereszténydemokraták, szerintem ugyanis az egyesült Európa számunkra főleg lehetőségeket hordoz. Mögöttem nem áll egy párt, egyetlen lobbi- vagy érdekcsoport. A legtöbb elnökjelölttel ellentétben én nem vagyok egyenesen köthető csupán egyetlen politikai párthoz. Végül úgy érzem, szociológusként ismerem Szlovákiát, 12 évig voltam terapeuta, ezért – ha úgy tetszik – ismerem az emberi lélek rezdüléseit is. Tudom, milyen nehéz átvészelni egy krízishelyzetet, ezért úgy gondolom, tisztában vagyok azzal, hogyan kell az embereket ösztönözni, bátorítani. Erre nemcsak Szlovákiának van nagy szüksége, hanem az ország állampolgárainak is. Szükségük van valakire, aki tisztában van gondjaikkal, érzéseikkel. Olyasvalaki, aki támaszuk lehet, akinek számára az a bizonyos üveg nem félig üres, hanem félig még tele van.

ÉLETRAJZ

Martin Bútora 1944-ben született Pozsonyban. Pressburger lévén beszéli a magyar nyelvet. Szociológiából diplomázott. Megtagadta a Charta 77 elleni nyilatkozat aláírását, amiért kegyvesztett lett a pártállam idején. 1988-ig szociológusként és terapeutaként dolgozott egy alkoholelvonóban, párhuzamosan pedig a kommunista rezsimet bíráló szociológusok és írók körében tevékenykedett. 1989-ben részt vett a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) megalakításában, majd Václav Havel elnök tanácsadója lett. 1999 és 2003 között Szlovákia washingtoni nagykövete volt. Tiszteletbeli elnöke az IVO társadalomkutató intézetnek. Soha nem volt a kommunista párt tagja.