Kukan úgy érzi, hasznos tudna lenni az országnak

Eduard Kukan tudatában van annak, hogy a hazai magyarság egy része alaposan megorrolt rá a kedvezménytörvény agresszív elutasítása miatt. Ráadásul decemberben szinte valamennyi polgárhoz „beígérkezett”, aztán hiába vártuk. Mindezek ellenére vezeti az elnökjelöltek népszerűségi listáját, ám még korántsem érezheti magát nyeregben.

– Senki sem mondhatja rám, hogy magyargyűlölő vagyokSomogyi Tibor felvételeMi lenne az első dolga, ha államfővé választanák?

Megköszönném a bizalmat mindenkinek, aki rám szavazott. Azokat pedig, akik nem rám szavaztak, biztosítanám arról, hogy tiszteletben tartom döntésüket, és megpróbálok nekik is jó elnökük lenni. Igyekeznék elősegíteni, hogy Szlovákiát mind az Európai Unióban, mind pedig a NATO-ban kezdettől fogva egyenrangú partnerként kezeljék. Ami a belügyeket illeti, szeretnék hozzájárulni a politikai helyzet stabilizálásához és a kedélyek megnyugtatásához. Ehhez az kell, hogy a köztársasági elnök álláspontját országos ügyekben valamennyi fél respektálja.

Gondolja, hogy a jelenlegi államfői jogkörök elegendő teret biztosítanak minderre? Esetleg szeretne változtatni rajtuk?

Szerintem az elnöknek az alkotmányban foglaltak tiszteletben tartása mellett is sok mindenre lehetősége van. Leginkább azt szeretném, ha az államfő hatásköréből adódóan egyfajta megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélylyel bírna. A hatáskörök esetleges kiszélesítéséről nem szívesen beszélnék, mivel úgy érzem, az elnök jelenleg is érvényesítheti akaratát az országban.

Mit tud felkínálni a szlovákiai magyaroknak? Ezt azért kérdem, mert szerintem sok szavazatot veszíthet a kedvezménytörvény ügyében tanúsított elutasító magatartása miatt.

Magyar polgártársainknak abszolút korrekt érdekképviseletet kínálok az érvényben lévő szlovák törvények keretei között. Tudom, hogy a magyar féllel folytatott külügyminiszteri szintű tárgyalásaim kritikát váltottak ki. Ez a kritika szerintem túlságosan emotív és bizonyos fokig indokolatlan volt, főleg az MKP elnöke részéről. Tiszteletben tartom Bugár úr véleményét, viszont meg kell jegyeznem, hogy a tárgyalások során az én feladatom a Szlovák Köztársaság érdekeinek védelme volt. Minden államnak joga van segíteni a külföldön élő nemzeti kisebbségeket, amennyiben a másik állam jogrendjének megfelelően jár el. Örülök, hogy a kisebbségi vegyes bizottságon keresztül sikerült elfogadtatnom ezeket a nézeteket a magyar féllel, hogy a nehéz tárgyalásokon kompromiszszumos megoldás született. Elismerem, hogy a tárgyalások talán hosszabbak voltak a megszokottnál, ezért azonban nem csak a szlovák fél hibáztatható. Szeretném emlékeztetni az Új Szó olvasóit arra, hogy Slota úr akkoriban legalább olyan vehemensen bírált engem, mint Bugár úr, azaz minkét oldalról erőteljesek voltak a reakciók. Számomra a végeredmény a fontos, az, hogy Szlovákia érdekei nem sérültek. Nagyon bántana, ha emiatt megorrolnának rám a szlovákiai magyar választók. Magam is vegyes lakosságú régióból származom, kétnyelvű közegben nőttem fel, és természetes módon szívtam magamba a magyar „konyhanyelvet”. Sok magyar barátom volt és van, senki sem mondhatja rám, hogy magyargyűlölő vagyok.

Mit gondol, miért reagált a nagypolitika és a közvélemény olyan érzékenyen a kedvezménytörvény körüli vitára?

Ennek az volt az oka, hogy a magyar fél önkényes döntéseke hozott, behatóbb kétoldalú egyeztetés és konzultáció nélkül. A Velencei Bizottság és más nemzetközi szervezetek fel is rótták nekik ezt. De legyünk realisták, szlovák oldalon is sokan feleslegesen felfújták az ügyet, épp ezért fontos az érdekegyeztetés és a kommunikáció.

Ön szerint mi történhetett volna legrosszabb esetben, ha a törvényt az eredeti formájában fogadja el a szlovák fél? Milyen „veszélyt” kellett elhárítania?

Jelentős diplomáciai érzékre volt szükség ama bizonyos katasztrófa-forgatókönyv elkerülése érdekében. A legrosszabb az lett volna, ha a magyar fél a szlovák állami vezetés beleegyezése nélkül kezdi el alkalmazni a kedvezménytörvényt Szlovákia területén. Bele se merek gondolni, milyen ellenintézkedéseket vont volna maga után ez a lépés.

Térjünk vissza az ön választási kampányához. Decemberben alaposan kitakarítottam a lakást, ablakot mostam, szőnyeget poroltam, mert kaptam öntől egy üzenetet az ajtókilincsre, miszerint „rögtön jön”. Aztán mégsem jött. A szomszédaim is így voltak ezzel, sőt többen előkampánynak tartották a dolgot...

Ezzel az üzenettel csupán tudatni próbáltam az emberekkel, hogy érdeklődöm a problémáik iránt, és a jövőben gyakrabban szeretnék találkozni velük. Elnézést kérek mindazoktól, akik úgy érzik, ezzel betolakodtam a magánéletükbe. Nem számítottam rá, hogy kampányíze lesz az akciónak.

Márpedig az emberek tudnak számolni, és kétségeik vannak afelől, hogy ön be fog férni a kampányra költhető négymilliós keretbe. Vladimír Mečiar szerint máris jóval túl van a tízmillió koronán...

Hangsúlyozom, hogy azokon a bizonyos szórólapokon egy szóval sem szerepelt, hogy elnök akarok lenni, és szavazzanak rám, azaz nem sértettem törvényt. Ez az akció és a sokat kritizált óriásplakátok is egyfajta politikai reklámnak tekinthetőek. Egyszerűen csak meg akartam mutatni magam. A politikai reklám kategóriája pedig nálunk még nincs törvényileg pontosan behatárolva. Gondolom, tudja, hogy az egyik ellenjelöltem, Jozef Šesták az alkotmánybíróságon támadott meg emiatt, és a testület nem adott helyt panaszának. Megígérhetem, hogy tiszteletben fogom tartani a választási törvényt, amely négymillió koronát engedélyez a hivatalos kampányidőszakban folytatott propagációs tevékenységre. Ugyanez a törvény kimondja, hogy valamennyi jelölt köteles pontosan elszámolni ezzel a bizonyos négymillióval. Részemről ez így is lesz.

A másik érzékeny terület az ön kommunista múltja. A külföldi szlovákok újabban leveleket küldöznek az amerikai kongresszusba, hogy állásfoglalásra bírják önt az elmúlt rendszerben folytatott tevékenységével kapcsolatban.

Köszönöm, hogy szóba hozta ezt, mert lehetőségem van tisztázni a tisztázandókat. Sosem titkoltam, hogy tagja voltam a kommunista pártnak, ám egyszerű pártkatona voltam, nem töltöttem be politikai funkciót. A diplomáciában enélkül nem boldogulhatott az ember. A rendszerváltás után Dienstbier miniszter és Havel elnök írták alá a New York-i ENSZ-központba szóló megbízólevelemet, és ez a tény szerintem önmagáért beszél, hiszen ők tudták a legjobban, ki mit csinált az előző rendszerben. Az amerikai szlovákok szövetségéről pedig csak anynyit, hogy egy kis csoportnak nincs joga a tengeren túli szlovákság nevében fellépni. Ez a szervezet annyira súlytalan, hogy nálunk nincs is nyilvántartva. Úgy tudom, az elismert és népes tagságú Amerikai Szlovákok Ligája már tiltakozott is ez ellen a lépés ellen.

Nemrég előásták az ön etiópiai nagyköveteskedését is. Egy olyan időszakban „segített szocializmust építeni” Etiópiában, amikor az afrikai ország élén egy diktátor, Mengistu Haile Mariam állt. Kaphatott az elmúlt rendszerben egy egyszerű pártkatona nagyköveti állást?

Én a legalsó lépcsőfokról indultam, és huszonegy évembe telt, amíg nagykövet lettem. Vitatkoznék azzal a megállapítással is, hogy a szocializmus építésében segédkeztem volna. Etiópiában szinte valamennyi európai államnak volt diplomáciai képviselete, és bár akkoriban az ország valóban nem volt demokratikus államnak nevezhető, ugyanolyan diplomáciai feladatokat teljesítettem, mint a többi ország képviselői. Csehszlovákia hat gyárat épített Etiópiában, szakembereink segítettek egy vízlépcső megépítésében is, ez azonban számunkra kedvező üzleti szerződések alapján történt, nem pedig a szocializmus építéseként. Olyan állítások is szárnyra kaptak, hogy Etiópiában a katonai elhárításnak dolgoztam, sőt a légierő vezetése parancsolt nekem. Nos, aki csak egy kicsit is ismeri a hadsereg szabályzatát, nagyot nevet ezen, hiszen egy nagykövetség munkájába nem szólhatnak bele holmi katonatisztek. Célirányos mocskolódásnak tartom ezt a híresztelést, annál is inkább, mivel ezek a dolgok eddig soha, sehol nem kerültek szóba. Úgy látszik, miután a titkosszolgálattal kapcsolatban tisztáztam magam, ezt húzták elő lejáratás céljából.

Gondolja, hogy államfővé választása esetén ki tudná használni a diplomáciában eltöltött évek során megalapozott baráti kapcsolatait Szlovákia imidzsének javítására?

Meggyőződésem, hogy igen. A külügyminiszterként eltöltött öt év elegendő volt arra, hogy a hivatalos nemzetközi kapcsolatokon túl közelebbi, személyes viszonyt építsek ki több állami vezetővel. Ezek a kapcsolatok nagyon fontosak, mert teljesen más hangulatban ülünk tárgyalóasztalhoz egy jó ismerőssel, mint egy idegennel. Ez volt az egyik ok, amiért úgy döntöttem, indulok az elnökválasztáson. Úgy érzem, hasznos tudnék lenni az ország politikai súlya szempontjából Szlovákia európai uniós, valamint NATO-tagságának első időszakában.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?