Katalónia: régóta érett a népszavazás

Barcelona utcáin lengenek a kék alapon fehér csillagos, csíkos zászlók, melyek a katalán függetlenséget hivatottak szimbolizálni. Madriddal dacolva tart népszavazást vasárnap Katalónia arról, elszakadjon-e, vagy maradjon Spanyolország része. A függetlenségpártiak nagyon elszántak, de sokan vannak, akik nem akarnak változást.

„A dolgok folyamatosan változnak, az egész világ változik. Mi egyszerűen azt a tényt igyekszünk letenni az asztalra, hogy teljesen normális, ha az egyik ilyen változás nálunk történik meg” – mondja Raül Romeva katalán külügyminiszter, aki nemrégiben a Hospodárske noviny napilapnak adott terjedelmesebb interjút. Katalónia függetlenedési törekvései egyáltalán nem új keletűek, sőt: a régió az egyetlen olyan autonóm régiója Spanyolországnak, ahol komoly támogatottsága van a függetlenségnek. Nem véletlenül.

Évtizedekig jegelve

A múlt század 70-es éveiben a spanyol demokratikus átmenet után viszonylag bő jogokat biztosított az új alkotmány a 17 spanyolországi közösségnek, köztük Katalóniának – ez pedig jó időre, több mint két évtizedre jegelte a katalán önállóság gondolatát. A nagyobb autonómiáért azonban folyt a harc, már csak azért is, mert más közösségek, például Baszkföld és Navarra pénzügyi autonómiával is bírtak.

A dolgok 2006-ban mozdultak előre: a helyi politikusok megreformálták a katalán alapokmányt, növelve a nyelvi, pénzügyi, politikai önállóságot, és ami a legfontosabb, hogy a katalán népet külön nemzetnek megnevezve benne. Ám akkor ellenzékben, ma kormányon lévő konzervatív Néppárt (PP) az alkotmánybíróságon támadta meg a jogszabályt, amelyet Spanyolország feldarabolásának „előszobájaként” jellemzett. A bírói testület négy évig húzta a döntést, de 2010-ben a nagyobb önrendelkezést biztosító cikkelyek többségét visszavonta, köztük azt a passzust, amely szerint Katalónia külön nemzet. A döntést a katalánok hatalmas megaláztatásként élték meg.

Barcelona vs. Madrid

A katalán politikum nem engedett a nagyobb autonómiával kapcsolatos követeléseiből. Madrid azonban nemet mondott. Mariano Rajoy spanyol kormányfő nem volt hajlandó tárgyalni a költségvetési önállóságról a katalánokkal. Így esett, hogy 2012-ben a katalán nemzeti ünnepen egy 1,5 milliós barcelonai tömegtüntetésen már „Katalónia az új európai állam” volt a szlogen.

Azt azonban, hogy az elszakadást minden katalán támogatja, tévedés lenne kijelenteni. Bár 2014-ben, egy alternatív referendumon – Madrid heves tiltakozása ellenére – 1,8 millió katalán, azaz az urnákhoz járuló szavazók négyötöde az elszakadás mellett voksolt, a részvételi arány csak 35 százalékos volt. Az azóta készült felmérések szerint pedig nincs nagy különbség az elszakadást és a maradást pártolók száma közt. Raül Romeva szerint az arány 55–45 százalék az elszakadáspártiak javára,. A katalán kormány utoljára júliusban készíttetett hivatalos felmérést a függetlenség támogatottságáról Katalóniában, akkor a megkérdezettek többsége, 49 százaléka nem támogatta az elszakadást Spanyolországtól szemben az azt szorgalmazó 41 százalékkal, míg a többiek nem nyilatkoztak a kérdésben. Romeva szerint azonban a katalánok 75–80 százaléka úgy gondolja, a helyzetet mindenképpen egy demokratikus szavazással kell megoldani, legyen bármilyen az eredmény.

Zavar és káosz

Madrid az akkori népszavazást és a mostanit is alkotmányellenesnek tartja. A különbség ugyanakkor az, hogy a katalán kormány most nem alternatív referendumot, hanem igazi, érvényes eredménnyel járó népszavazást írt ki. A 3 évvel ezelőtti népszavazást megelőzően jóval kisebb volt a mozgósítás a függetlenségi pártok részéről, és nem volt hatósági beavatkozás sem a spanyol állam részéről, most azonban van – a spanyol kormány kijelentette, minden törvényes eszközt kihasznál, hogy megakadályozza a népszavazást, melynek megrendezését az alkotmánybíróság felfüggesztette. A hatóságok lefoglaltak szavazólapokat, szavazóurnákat, a posta nem kézbesíti a népszavazási dokumentumokat, a szavazóhelyiségeket előre lezárják majd. Jordi Turull, a katalán kormány szóvivője ennek ellenére azt ígérte: vasárnap reggel kilenc és este 20 óra között 2315 helyszínen, 6249 szavazókörben lehet majd voksolni. Számtalan kérdés ugyanakkor megválaszolatlan, nem lehet tudni például, miként biztosítaná a katalán kormány, hogy egy választó csak egyszer szavazzon, és általában hogyan garantálnák a szavazás és az eredmények összesítésének szabályszerűségét. (fm, MTI)