„Kár, hogy több mint 20 évig kellett várni”

Csallóközi magyarként az SIS-ben szolgált, 1995-ben részt vett ifj. Michal Kováč elrablásában, majd tanúvallomást tett az SIS ellen. Ő lett az ügy koronatanúja. Évekig menekülnie kellett, legjobb barátját, Róbert Remiášt megölték. Jelenleg Csehországban él. Fegyveres Oszkárral beszélgettünk.

Hogyan értékeli a mečiari amnesztiák megszüntetését?

Nagyon jó hír a számomra és mindazoknak, akik azért harcoltak, hogy ezt a korszakot lezárjuk. Csak kár, hogy több mint 20 évig kellett várni erre.

Bizonyára ismeri a Michal Serbin ügyész által összeállított vádiratot. Mi a véleménye, megáll majd a bíróság előtt? Sikerül az alapján elítélni az elkövetőket?

A vádiratot nem ismerem teljes egészében, csak néhány kivonatot olvastam belőle, ami megjelent a sajtóban. Szerintem, ha a bizonyítékok nem elégségesek, akkor arra van a rendőrség, hogy kiegészítse azt, ha kell, hallgassák ki újra a tanúkat, és folytatódjon az ügy a bíróság előtt.

Tehát bízik benne, hogy a tetteseket elítélik?

Igen, bízom benne.

Ön 1995-ben, ifj. Michal Kováč elrablásakor elsők között vallott a titkosszolgálat ellen. Mi motiválta a döntését?

Azért vallottam, mert korábban rendőrként dolgoztam, és ilyen ügyeink nem voltak. Nagyon nem tetszett, hogy valaki ilyen ügybe, saját politikai céljai érdekében, politikai harcra használja fel a Szlovák Titkosszolgálatot.

A vallomása után menekülnie kellett, sokáig külföldön, például Magyarországon élt. Azt már el lehet mondani, hogy milyen körülmények között élt Magyarországon? Saját nevét használta vagy álnéven élt?

Magyarországon saját nevemen, Fegyveresként éltem, nem volt álidentitásom, nem voltak hamis igazolványaim. Magyarországi ismerőseim sokat segítettek.

Azért választotta Magyarországot, mert csallóközi magyarként ez volt kézenfekvő, vagy azért, mert a helyi hatóságok védelmet biztosítottak?

A legfontosabb oka ennek az volt, hogy csallóközi magyar vagyok. A másik oka, hogy voltak Magyarországon ismerőseim, volt, aki segítsen, de hozzájárult az is, hogy a hivatalos Magyarország is segített bizonyos mértékben.

Tehát a hivatalos magyar szervek is hozzájárultak a biztonságához?

Igen.

Milyen volt a mečiari korszakban SIS-esként dolgozni? Michal Kováč elrablása kirívó eset volt, vagy többször is használta az akkori kormányzat az SIS-t politikai céljainak eléréséhez?

Összesen 3 hónapig dolgoztam az SIS-ben, voltak kollégáim, akik korábban rendőrként dolgoztak – ők jelentették a legnagyobb csoportot az SIS-en belül –, őket vonták be ebbe az akcióba is. Korábban én is rendőrként dolgoztam, ezért sajnos én is belekeveredtem. A többi alkalmazott 20–22 éves, a civil életből az SIS-be került fiatalok voltak, őket az ilyen ügyekből kihagyták.

A mečiari korszak után megváltozott az SIS?

Akkor már nem voltam tagja a testületnek, és amit azóta olvastam, hallottam róla, az kevés ahhoz, hogy megítéljem, megváltozott-e az SIS. Az, hogy kevés a hír róluk, nem hallani annyit a munkájukról, az egyben azt is jelenti, hogy jobban dolgoznak.

Meddig kellett bujkálnia?

2004-ben jöttem vissza Szlovákiába, akkor éreztem úgy, hogy már biztonságos számomra ez az ország.

Addig Magyarországon élt?

Nem, éltem Franciaországban, Svájcban és Lengyelországban is. A legtöbb időt azonban Magyarországon töltöttem.

Róbert Remiáš meggyilkolásával elsősorban önnek üzentek, vagy az volt a fontosabb, hogy önt elvágják szlovákiai kapcsolataitól?

A legfontosabb talán, hogy engem meg akartak félemlíteni, de egyben ez szólt mindazoknak, akik vallomást akartak tenni, vagy együtt akartak működni a rendőrséggel. Meg akartak félemlíteni minket. És ezzel egyben elvágtak Szlovákiától, mert Róbert volt az, akinek a segítségével tartottam a kapcsolatot szüleimmel, szlovákiai ismerőseimmel.

2004-ben jött haza, egészen addig életveszélyben volt, vagy 1998-ban, vagyis a Mečiar-rendszer leváltásával legalább az életveszély megszűnt?

Akkor még nem. Ugyan Mečiar kormányát leváltották, de féltem attól, hogy ezek az emberek, akik akkor távoztak a hatalomból, megkeresnek, és mindent megtesznek azért, hogy a Dzurinda-kormány ne tudja rendesen kivizsgálni ezt az ügyet.

Később, 2004-es visszatérte után újra dolgozott a rendőrség kötelékében. Miért nem maradt a rendőrségnél, vagy miért nem tért vissza az SIS-be?

Valóban, két periódusban is dolgoztam rendőrként. Az SIS-hez nem is akartam visszamenni. Egyrészt túlságosan sokan ismertek, másrészt személyi okaim is voltak. Elég nehéz volt akkor elhelyezkednem, az is egy nehéz folyamat volt, míg a rendőrséghez bekerültem.

Ha jól tudom, most Csehországban él. Elégedett az életével? Ha most kellene döntenie, ahogyan ezt tette 1995-ben, újra vallomást tenne az SIS ellen?

Igen, megtenném. Most már úgy látom, hogy volt értelme, ezért újból megtenném. De az életem biztosan lehetne jobb is.