Jótevőjére bízta a lakását – már nincs hová hazamennie

A nyolcvanhét éves Roszbeck Ilona egy éve még egy pozsonyi belvárosi lakás tulajdonosa, a Pozsonyi Casino rendezvényeinek rendszeres látogatója volt. Ma a bősi nyugdíjas otthon külvilágtól elzárt lakója, és sejtelme sincs arról, hogy soha nem fog visszatérni régi otthonába.

Roszbeck Ilona mindmáig azt hiszi, jóakarója ideiglenesen helyezte el őt a szociális intézményben, amíg kifestet nála. Közben a lakás rég nem az övé, havi 650 euróért kínálja bérbe egy pozsonyi ingatlaniroda.

Csak sejtések vannak

Hogy Roszbeck Ilona történetében mi a teljes igazság, azt a legközelebbi ismerősei is csak sejtik, mert az idős hölgy felettébb titokzatos volt – főleg amióta belépett az életébe a mindig segítőkész „mérnök úr”. Régóta egyedül élt és különösebben nem is avatott a bizalmába senkit, még a kaszinóbeli barátnőit sem. Csak annyit tudtak, hogy újdonsült pártfogója orvoshoz viszi, ellátja élelmiszerrel, elintézi ügyes-bajos dolgait. „Nagy elismeréssel, szinte rajongással beszélt róla. Többen is gondoltunk arra, hogy ekkora önzetlenség aligha létezik a mai világban – főleg egy idegen ember részéről nem, aki alig néhány hónapja ismeri. Amikor utalt rá, hogy még életében ráhagyná a vagyonát, megkérdeztük, biztos-e abban, hogy a mérnök úr holtáig gondoskodni fog róla. Megsértődött, annyira megbízott benne. Senkit nem avatott be, mit tervez, csak utólag értesültünk, hogy már a bősi nyugdíjas otthonban van” – mondja Roszbeck Ilona egyik barátnője, aki a kezdetektől óvni próbálta az idős asszonyt. Hiába, mert Ilona néni teljesen bezárkózott, amint a mérnök úrra terelődött a szó. „Örült, hogy ilyen segítője van, és azt hitte, irigyeljük. Pedig csak féltettük” – mondja Ilona néni másik kaszinóbeli ismerőse.

A titokzatos mérnök úr

Mint kiderült, a mérnök úr nem más, mint Timár Imre, az MKP Pozsonyi Ligetfalui Szervezetének elnöke, aki egy pártrendezvényen ismerkedett meg Ilona asszonnyal, és a pártfogásába vette – hogy milyen indíttatásból, azt csak ő tudja. A kaszinóbeli barátok, ismerősök a kezdetektől gyanakodva nézték a semmiből előkerült szamaritánust, de látták, hogy Ilona néni elégedett, ezért annyiban hagyták a dolgot. A kaszinó egyik alkalmazottja ugyan tudni vélte, hogy a mérnök úr már több idős embert is megkörnyékezett lakásuk megszerzése reményében, de miután látta, hogy Ilona néni hallani sem akar erről, jobbnak látta, ha kimarad a dologból. „Szinte felvillanyozódott, hogy valaki ennyire törődik vele, gyógykezelésre viszi, házi hurkát, friss gyümölcsöt hoz neki. Biztos volt abban, hogy a mérnök úr felújíttatja a lakását, addig elhelyezi egy nyugdíjas otthonban, aztán visszaköltözhet a rendbe hozott otthonába” – mondja az asszony másik barátnője, aki már Bősön is meglátogatta.

Még mindig hazatérne

A nyugdíjas otthonban Roszbeck Ilona már csak arról beszélt, hogy két hétnél tovább nem akar ott maradni, és amint kifestetnek a lakásában, hazamegy. Amikor meglátogattuk, nekünk is ezt ismételgette, nyilvánvaló volt, hogy az idős hölgy nincs tudatában annak, hogy már nincs hová hazamennie. „Az otthon csak otthon” – válaszolja kérdésünkre, hogyan érzi magát a bősi intézetben. „Dehogy maradok itt. Van lakásom Pozsonyban, oda megyek vissza” – ismétli, majd meg is magyarázza: Timár Imre azért hozta ide, hogy ne legyen útban, amíg kifesteti a lakását. Többszöri kérdésünkre is azt mondja, nem hagyta Timár Imrére a lakását, ő fog visszaköltözni oda. A nyugdíjas otthon igazgatója, Csörgő Árpád számára azonban az első pillanattól kezdve világos volt, hogy ebből nem lesz semmi. Elsősorban azért, mert a szociális intézetek nem ideiglenes lakhelyek, senki nem költözhet be oda pár hétre. Másodsorban pedig azért, mert sok olyan esetet látott már, amikor az idős embereket úgy helyezték el intézetben, hogy holtukig azt hitték, haza fogják vinni őket.

Csalás áldozatává vált?

Roszbeck Ilona május eleje óta van Bősön. Timár Imre vitte őt oda, és ő is intézett mindent a beutalás körül. „A papírok rendben voltak, nem volt mit firtatnom. Az egyedüli dolog, amire felfigyeltünk, az volt, hogy a néni átadott neki több mint hatezer eurót készpénzben. Szerencsére a nővér meglátta és aláíratott vele egy átvételi elismervényt. Eleinte gyakrabban látogatta Ilona nénit a mérnök úr, aztán hosszú ideig nem. A napokban járt itt, amikor a hölgyet bejelentette hozzánk állandó lakhelyre” – mondta Csörgő Árpád október végén. Ilona néni pszichikai állapota a szociális intézetben jelentősen leromlott, folyamatosan az foglalkoztatta, hogy csalás áldozatává vált, vissza akart menni a pozsonyi lakásába. Végül az intézet vezetősége rendőröket hívott, akik meghallgatták Roszbeck Ilonát, és nyomozást kezdtek az ügyben. Az eredmény az lett, hogy nem történt csalás, Timár Imre minden olyan dokumentumot fel tudott mutatni, amely azt igazolja, hogy Roszbeck Ilona lakását törvényesen szerezte meg. „Hogy a háttérben voltak-e sunyi gondolatok, azt mi nem tudhatjuk, nem is állíthatjuk, de vannak erre utaló jelek is” – mondja az igazgató.

Teljes elszigeteltség

Amint arra mutató jelek is vannak, hogy Ilona néni már nincs szellemi képességei teljes birtokában. Feledékeny, összekeveri a dolgokat, el is tévedt az intézet környékén, ezért egyedül már nem engedik kijárni. „Nincs bezárva, de a saját érdekében nővéri kísérettel jár ki. Most már mobiltelefonja sincs, úgy tudom, hogy a pártfogója fizette neki, de amikor folyton a rendőrséget hívta, elvette tőle” – tudjuk meg az intézet alkalmazottjától. Az idős asszony most teljes elszigeteltségben él, koránál fogva és a gyógyszerek hatására lassan, de biztosan el fog jutni oda, hogy mindegy lesz neki, hol lakik. És jobb is lesz ez így, mert a pozsonyi lakásában valószínűleg már rég mások laknak.

Timár Imre feleségével, Timár Szilviával ugyanis történetesen egy ingatlanügynökséget működtet, az Ast Real Kft-t, és ennek a honlapján november folyamán meghirdették Ilona néni második emeleti, kétszobás, 46 négyzetméter alapterületű, teljesen felújított lakását havi 500 euró bérleti díj, plusz 150 euró rezsiköltség ellenében. Az ingatlanjegyzékben a lakás 2016 novembere óta Timár Imre nevén szerepel, ő azt mondja, 66 ezer euróért vette meg Ilona nénitől, pedig a hölgy ingyen akarta neki ajándékozni. „Sajnos, Ilonka néninél megjelent az időskori demencia, és az új dolgokra nem emlékszik. De nekem minden dokumentum a birtokomban van, amellyel igazolni tudom, hogy 2012 márciusától gondoztam őt, fizettem a lakbérét, a gáz- és villanyszámlát, a telefont, az ebédjeit, és biztonsági szempontból karbantartottam a lakást. Ilonka néni döntötte el, hogy már gondozásra van szüksége, szeretne nyugdíjas otthonba menni. Pozsonyban nem sikerült normális áron helyet szerezni, ezért vittük Bősre. Tetszett neki, rögtön aláírta a kérvényt, és egy hónapig tartó intézkedést követően május 2-én odavittem őt. Olyasmi, hogy két hétre költözött volna be, szóba sem került, mert ez nem is lehetséges. Úgy ment oda, hogy tisztában volt azzal: ezt a lakást már nem képes fenntartani” – mondja Timár Imre, akit szavai szerint maga az idős hölgy keresett fel az említett kampányrendezvényt követően.